Szilvan Salom izraeli külügyminiszter e héten Brüsszelben felajánlotta az európai külügyminisztereknek, hogy ha az unió kész változtatni korábbi egyoldalú Izrael-ellenes politikáján, Izrael nem ellenzi Európa tevékeny részvételét a közel-keleti rendezésben. Ez jelentős változás az izraeli politikában, hiszen Jeruzsálem idáig határozottan ellenezte a brüsszeli beavatkozást. Salom meghívása a változás szándékát jelzi az európai politikában is. 2001 szeptembere óta ugyanis izraeli külügyminiszter nem kapott meghívást Brüsszelbe, még azokra az ülésekre sem, amelyeken a közel-keleti Útiterv, a "Road map" kérdéseit tárgyalták. Salom jelezte, hogy a közel-keleti és az európai békére ma talán Irán jelenti a legnagyobb stratégiai fenyegetést. Az izraeli politikus felhívta a külügyminisztereket: akadályozzák meg, hogy Irán atomprogramja befejezésére urániumot dúsíthasson, egyben arra kérte kollégáit: erősítsék meg Mahmud Abbasz palesztin kormányfő pozícióját azzal is, hogy közel-keleti utazásaik alkalmával nem találkoznak Jasszer Arafattal, aki az elmúlt évek során bizonyította, hogy képtelen megszabadulni a terrorizmustól és a korrupciótól.
Az Egyesült Államok és az Európai Unió álláspontja az izraeli-palesztin konfliktus ügyében jelentősen különbözik. Washington csak abban az esetben támogatja a palesztin állam megalakítását, ha az békésen jön létre, és békében is él majd Izraellel. Eszerint a tűzszünet csak az első lépés. A palesztin állam megalakításának szükségszerű előfeltétele a terrorszervezetek feloszlatása, fegyvereik begyűjtése és infrastruktúrájuk felszámolása. Az Európai Unió elsődleges, elkerülhetetlen történelmi szükségszerűségnek tartott célja ezzel szemben a palesztin állam megalakítása. Európa szerint ez automatikusan szünteti meg a terrort, így a tűzszünet, a terrorcselekmények megakadályozása elegendő, s nincs szükség a terrorszervezetek felszámolására.
Brüsszel – Washingtonnal szemben – különbséget tesz a Hamasz katonai és politikai szárnya között. Az előbbit ugyan terrorszervezetnek minősítette, ám Jeruzsálem és Washington határozott kérése ellenére a politikai szárny továbbra is legitimitást élvez. Ez teszi lehetővé, hogy az iszlám fundamentalista szervezet Európában legálisan pénzt gyűjtsön a terror folytatására. Salom megkísérelte elmagyarázni, hogy a Hamasz egységes iszlám irányítású terrorista szervezet, amelynek, bár egészségügyi és jóléti intézményeket is működtet, nincs politikai szárnya, és így nincsenek politikai vezetői. Izrael és az Egyesült Államok idáig hiába követelte Brüsszeltől, hogy a Hamaszt teljes egészében tegye tiltólistára, és pénzalapjait fagyassza be. Saron korábban hiába javasolta Tony Blair brit kormányfőnek, hogy az Európai Unió vegye át az idáig a Hamasz által gyakorolt egészségügyi és oktatási funkciókat.
Az Egyesült Államok – a palesztin felőrlő terrorháború miatt – beszüntette a Palesztin Hatóság (PA) anyagi támogatását, és azt csak nemrégiben újította fel. Az Európai Unió a véres terrorháború idején is a PA legfontosabb anyagi támogatója maradt. A havi 10 milliós apanázs jelentős részét Arafat a terror és az Izrael-ellenes uszító kampány folytatásának finanszírozására használta fel. Washington, Jeruzsálem és a jobb érzés? európai képviselők sem tudták elérni Brüsszelnél, hogy Arafat terrorista rezsimjének anyagi támogatását felfüggessze. Ennek köszönhető, hogy az Izrael ellen vívott véres terrorhadjárat ilyen hosszú ideig tartott, és felszámolásának esélye ma is meglehetősen csekély.
Az európai–izraeli viszony neuralgikus pontja Arafat személye. Az Izraelbe látogató uniós miniszterek túlnyomó többsége találkozott a palesztin vezetővel, gyakran még azon az áron is, hogy emiatt az izraeli vezetők bojkottálták őket. Európa ebben a kérdésben sem egységes. Az unió soros elnöke, Silvio Berlusconi az izraeli és amerikai álláspontot támogatja, és a jövőre csatlakozó kelet-európai államok is hajlanak ez utóbbi álláspont felé. Nyugat-Európa azonban határozottan kitart Jasszer Arafat, a "demokratikusan megválasztott" palesztin vezető mellett. Tony Blairt, José-Maria Aznart és társait nem rettenti el, hogy Arafatnak még 1994-ben szavaztak bizalmat, ám azóta sem rendeztek választásokat, hogy Arafat a jogrend teljes kiiktatásával, diktátorként igazgatja a palesztinokat, és "jó muzulmánként" elutasította a "hitetlen" Izraellel való békekötést.
Az EU külügyminiszteri tanácsa Iránnal kapcsolatban kijelentette: a közép-keleti országnak nyújtandó gazdasági és politikai támogatást az emberi jogok biztosításától, a terrorizmussal való kapcsolat megszakításától és az atomfegyverprogramról való lemondástól teszi függővé. Salomnak a Jasszer Arafattal való szakításra vonatkozó ajánlatát a külügyminiszterek testülete azonban Arafat nevének említése nélkül utasította el. Ennek ellenére az izraeli külügyminiszter kísérlete mégis figyelemre méltó. Meggyőződése, hogy a Földközi-tenger északi partja felől melegebb szelek fújdogálnak. Nem beszélve arról, hogy a Kvartett béketervének csak akkor marad esélye, ha az EU változtat álláspontján, szakít Arafattal, és a palesztinoknak nyújtott pénzügyi támogatást a terror és az uszítás infrastruktúrájának totális felszámolásától teszi függővé.
