Magyarországon az Alkotmány és a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény biztosítja a felekezeti jogegyenlőséget, a közoktatási és egyházfinanszírozási törvények pedig rögzítik, hogy az államnak segítenie kell a közfeladatokat átvállaló egyházi alapítású intézményeket, méghozzá ugyanúgy, mintha azok önkormányzatiak lennének.
A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között 1997-ben létrejött megállapodás egy új elemmel bővítette ki az állam és az egyházak közötti viszony szabályozását. Ezzel lehetővé vált, hogy például az egyházak által átvállalt közfeladatok – oktatás, gyógyítás stb. – finanszírozása ezentúl ne csak törvényeken és rendeleteken nyugodjék, hanem az egyes felekezetekkel megkötött külön megállapodásokon is. A változásnak több közvetlen következménye is lett. Egyrészt e külön szerződések azóta számos törvényi rendelkezés hivatkozási alapjává váltak, másrészt az ilyenfajta "lopakodó alkotmányozás" a törvényi szinten biztosított alapjogokat nyirbálta meg a lehetőségből kirekesztettek oldalán, így diszkriminációt intézményesít.
Hazánkban körülbelül tíz egyház tart fenn oktatási intézményt. Ebből néggyel – katolikus, református, evangélikus, izraelita – a törvényi utasításnak megfelelően az állam az oktatási tevékenységükre is kiterjedő szerződést kötött, ám a többi hattal – metodista, Hit Gyülekezete, buddhista, pünkösdi, kétféle adventista – ugyanezen törvény ugyanezen utasítása ellenére nem. Mi a különbség a fenti közösségek között? A közoktatási törvény alapján az, hogy az egyik megállapodott az állammal, a másik pedig nem. A jelenlegi szabályozás mellett egy újonnan alapított egyházi iskola, ha fenntartója rendelkezik megállapodással, működése megkezdésétől jogosult a kiegészítő támogatásra, míg egy olyan újonnan alapított egyházi iskola, melynek fenntartója nem rendelkezik ilyen megállapodással, csak akkor válik jogosulttá a kiegészítő támogatásra, ha országos feladatot lát el. Ezt a lécet azonban nem sok felekezet tudja átugrani, hiszen ennek alapfeltétele például, hogy minimum öt megyéből érkezzenek diákok az adott iskolába. Amelyik gyermek "szerződéses" egyházi iskolába jár, megkapja a tanulmányaihoz szükséges kiegészítő állami támogatást (körülbelül 140 ezer forint, a teljes állami finanszírozás 40 százaléka), akinek ez nem adatott meg, más forrásokra kénytelen hagyatkozni. Mindezzel az a jogszabályokban megfogalmazott elv sérül, amely szerint az egyházi intézményeknek az államiakéval azonos költségvetési támogatás jár. Pusztán az egyszer? logika felől közelítve azért mégis felmerül egy kérdés: nem teljesen mindegy, hogy mekkora és milyen régi egy egyház, ha ugyanazt a közfeladatot látja el, mint a lehetőségből kirekesztett társa? Ráadásul köztudomású, hogy számos hagyományos felekezet által üzemeltetett iskola nem tudja kellő számú diákkal megtölteni padjait, így pedig már a teljesen lepusztult önkormányzati iskolákat sem éri meg egyházi kezelésbe adni csak azért, hogy fenntartásukhoz így nyerjenek állami segítséget.
A minisztériumi gyakorlatnak megfelelően évente egyeztetnek az egyházi oktatási intézményekről azok képviselőivel. A "szerződésesekkel" mindig külön
tárgyalnak, majd erről tájékoztatják az összes többi felekezetet, és utána velük is leülnek. A Miniszterelnöki
Hivatalhoz áttett egyházi ügyek államtitkárságán a Fidesz által hátrahagyott, felekezetileg elfogult bürokraták foglalkoznak az egyházak oktatási, finanszírozási kérdéseivel. A különmegállapodások diszkriminatív gyakorlatának említésekor azonban mindegyik a másikra mutogat, mondván: nem ő az illetékes. Pedig Gulyás Kálmán egyházi ügyekért felelős címzetes államtitkár számára minden lehetőség adott, hogy szakítson a korábbi, Semjén Zsolt fideszes politikus nevével fémjelzett
megkülönböztetés-elméletekkel, és végre az Alkotmányba és a vonatkozó törvényekbe foglalt esélyegyenlőséget teremtse meg egyházi berkekben.
Gyerekek "értéke"
A Hit Gyülekezete 1997-ben alapította Budapesten a Bornemisza Péter Általános Iskolát és Gimnáziumot, mely háromszáz tanulóval indult. Az idei tanévben közel ezer diák vesz majd részt a kerület legnépesebb évnyitóján, és azért csak
ennyi, mert kapacitásai határához érkezett az intézmény. Az igény óriási, ám a fent vázolt jogi csűrcsavarok miatt a közösség – nem lévén külön megállapodása az állammal – csak olyan további iskolák alapításába foghat, amelyek már nem részesülnek a kiegészítő állami támogatásból. A "hitesek" már Nyíregyházán is beindítottak egy általános iskolát, és továbbiak sínre tétele van folyamatban, nulláról és önerőből teremtik meg az oktatás fizikai feltételeit. A "kirekesztett" egyházak iskolákat vásárolnak, építenek vagy tantermeket bérelnek, méghozzá piaci feltételek mellett. Működni azonban csak a törvényben garantált finanszírozás nélkül tudnak, a jogszabály szerint ugyanis egy nem "szerződéses" egyház esetében csak az első ilyen jelleg? intézmény minősül országos feladatot ellátónak, az összes többinek a gyakorlatilag teljesíthetetlen megszorító elemeknek kell megfelelnie.
A felsőoktatásban sem más a helyzet. Az egyházi alapítású felsőoktatási intézmények állami finanszírozása szintén az állammal kötött szerződéshez van kötve. Az érintett tíz egyházból a már fent is említett tradicionális felekezetekkel természetesen már megkötötték a megállapodást, a többi érintettel azonban valamiért még mindig nem. Az ő helyzetük főiskoláik (például Sola Scriptura Lelkészképző és Teológiai Főiskola, Wesley János Lelkészképző Főiskola, Szent Pál Akadémia, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola) vonatkozásában jelenleg "törvényen kívülinek" nevezhető.
És hogy ne csak a pénzről essék szó, érdemes kitérni a Pokorni Zoltán és Pálinkás József miniszter urak regnálása idején különös figyelmet kapott kerettanterv intézményére, melyet a jelenlegi oktatási miniszter szabadon választhatóvá tett az iskolák számára. A közoktatási törvény egyenesen ajánlja az iskolát fenntartó egyházaknak, hogy saját maguk által kialakított kerettantervet nyújtsanak be jóváhagyásra az oktatási tárcához. Igen ám, csakhogy itt sem mindegyik egyház érintett, hanem csak azok, amelyek szerződéses viszonyban vannak az állammal. Ez a kitétel abszolút mértékben szakmai elveket érint, és amellett, hogy diszkriminálja a megállapodásokból kimaradt egyházakat, súlyosan sérti a világnézeti szabadság elvét, hiszen csak és kizárólag a négy tradicionális felekezet határozhatja meg saját elképzelései szerint iskolái tanmenetét.
2003. 07. 25. (VII/30)
