A gazdaság helyzete mindig a politikai élet középpontjában állt, főként az Egyesült Államokban. A választási években
azonban a kampányok egyik legfontosabb kérdésévé lép elő. Így történik ez az idei esztendőben is, amikor november másodikán az urnák elé járul Amerika népe, hogy eldöntse: megtartja-e a jelenlegi kormányzatot, avagy újat ültet a helyére? Az elmúlt három esztendőben Washington vajmi kevés gondot fordított erre a fontos problémára, így az amerikai gazdaság szénája bizony nem áll valami nagy rendben. Hozzávetőleg három millió munkalehetőség szűnt meg, és az ipari termelés szintje óriási zuhanást mutatott. A külkereskedelmi deficit is egyre növekedett, és ráadásul mindez olyan időszakban, amikor a második világháborút követő úgynevezett "robbanásszer? népszaporulat" első hulláma már megérett a nyugdíjba vonulásra, ami komoly terhet ró a költségvetésre. A helyzeten nem javított Bush elnök elhatározása, aki eleget akarván tenni egyik kampányígéretének, ragaszkodott egy nagyarányú adócsökkentéshez, amelyről úgy vélte: ösztönzést ad majd a nagyvállalatoknak
munkalehetőségek létrehozására. Aztán jött szeptember 11-e, és ugyancsak alaposan elmérgesítette a helyzetet. Ezt követték az afganisztáni hadműveletek, a háború a terrorizmus ellen, majd pedig betetőzésül a támadás előkészítése és végrehajtása Irak ellen. A kormánynak voltaképpen nem is jutott ideje, hogy foglalkozzék a gazdasággal, illetve erőfeszítéseket tegyen annak fejlesztése érdekében.