Bush a jövőről beszél. Messze lát vagy túl közel? Fotó: Reuters
A hadi kiadások óriási összegeket emésztettek fel, és alaposan hozzájárultak ahhoz, hogy a Fehér Ház "Igazgatási és Költségvetési Irodája" 525 milliárdra becsülte az előirányzott idei költségvetési hiányt. Persze a kormányzat nem kívánja a választási hadjárat kérdései közé foglalni a deficitet, pedig annak épp a középpontban kellene állnia, még inkább, mint 1992-ben, amikor az elnöki hivatal elnyeréséért függetlenül fellépő Ross Perot helyesen meggyőzte az amerikai népet, hogy az veszélyezteti az Egyesült Államok gazdasági virágzását. 2003-ban a költségvetési hiány rekordmagasságot ért el, jóllehet a kormány védelmezői azzal érveltek, hogy az a GDP-nek mindössze 3,5 százalékát teszi ki. Ez nem is hangzott rosszul, ha megfontoljuk, hogy Ronald Reagan elnök idején az 1983-as évben ennek majdnem kétszerese, azaz 6 százalék volt. Igen ám, de Reagan eredetileg eszközölt adócsökkentései után több ízben is hajlandónak mutatkozott a közterhek emelésére, amiről George Bush hallani sem akar. Érdekes pedig megjegyezni, hogy édesapja, az első George Bush elnök hasonló gazdasági nehézségekkel küszködött hivatali időszakának vége felé, de híres ígérete ellenére is adóemeléshez folyamodott, ami végső fokon, ha nem is teljes egészében, de hozzájárult Bill Clinton megválasztásához.
Az utóbbi négy hónapban az Egyesült Államok gazdasága kedvező irányzatot vett és 900 ezer új
munkalehetőség jött létre, Bush elnök azonban nem tudott ebből a fejlődésből kellő politikai hasznot kovácsolni, ami bizony nagy csalódást keltett republikánus körökben, amelyek úgy vélték: a Fehér Ház nem használja ki a legkedvezőbb lehetőségeket arra, hogy ellensúlyozza az Irakból érkező rossz híreket. "A gazdasági motornak minden hengere működik, a növekedés szinte hihetetlen, de a folyamatot teljesen beárnyékolja Irak" – mondotta az egyik republikánus képviselő. A Munkaügyi Minisztérium a közelmúltban közzétette, hogy a választás szempontjából legfontosabb 18 állam közül 11-ben csökkent a munkanélküliség aránya. Emelkedett azonban négyben, köztük Ohióban, amely talán a leglényegesebb a versengés szempontjából Bush elnök és demokratapárti ellenfele, John Kerry között. Jóllehet a statisztikai adatok kedvező lehetőségeket adnak a kormánynak annak hangsúlyozására, hogy az elnök adócsökkentései ösztönözték a gazdasági fellendülést, a Fehér Ház mégsem állt elő semmiféle új elgondolással. Ennek folytán csak nehezebbé tette az államfő és pártja számára a közvélemény megnyerését, illetve a választók meggyőzését arról, hogy Bush komolyan foglalkozik a zsebüket érintő problémákkal és más fontos aggodalmaikkal.
Egyes republikánusok nagyobb hangsúlyt szeretnének látni a Bush-kampány hirdetéseiben a gazdasági fellendülést illetően. Megjegyezték azonban: bár a statisztika kedvező jeleket mutat, az ebből származó politikai haszon kiaknázását jó néhány tényező akadályozza, többek között a kamatlábak valószín? emelése, valamint az üzemanyagárak alapos felszökése. "Az amerikaiak rossz benyomásokat kapnak Irakról, egyelőre nem biztosak abban, hogy a gazdaság olyan jól működik, mint kellene. Hetente beállnak viszont a benzinkutakra, és a tartály feltöltése húsz helyett negyven dollárba kerül, azt meg végképp nem szeretik" – mondotta Trent Lott
Mississippi republikánus szenátora. Kifejtette: ha beszélhetne Bush elnökkel,
meggyőzné, foglalkozzék ezzel a kérdéssel, és tegyen valamit az ügyben. Más republikánusokat aggodalommal tölt el, hogy a kormány nem ellensúlyozza eléggé erőteljesen a demokratáknak azt a központi programját, amely szerint sok középosztályhoz tartozó család az elmúlt évek során sokkal rosszabb helyzetbe került az egészségügyi kiadások és a betegbiztosítás árainak állandó emelkedése miatt. A republikánusok egy része felháborodását fejezte ki afelett, hogy a Fehér Ház túlságosan sok pénzt és időt fordít a támadásokra John Kerry ellen, de nem helyez kellő hangsúlyt annak tudatosítására, hogy Bush elnök milyen sikereket ért el a gazdaság egészséges működésének visszaállítása érdekében. Az elnök támogatottságának százalékaránya ennélfogva erős hanyatlást mutat. John Kerry ezzel szemben még nem tudta megragadni az alkalmat arra, hogy politikai tőkét kovácsoljon ellenfele gyenge pontjaiból.
2004. 05. 27. (VIII/22)
