Egy év sem telt el azóta, hogy Izrael kivonult a Gázai övezetből. Tette ezt
Izrael a maga akaratából, hiszen az elmúlt másfél évtized egyértelműen
bizonyította: a palesztin oldalon nincs partner. Sem Jasszer Arafat, sem Mahmúd
Abbász nem volt képes a minimális békefeltételek teljesítésére.
Az izraeli vezetésben – mindezek ellenére – mégis élt a remény: ezúttal
másképpen lesz, Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke felszámolja az
anarchiát, és jogrendet teremt. Lefegyverzi a terrorszervezeteket, átláthatóvá
teszi a pénzügyeket. A dollármilliók talán nem a palesztin hadurak magánszámláin
és a fegyverkereskedők kasszájában kötnek ki. Saron 2005 novemberétől még a
gázai–egyiptomi határ őrizetét is Kairóra és Brüsszelre bízta. Condoleezza Rice
az alku érdekében erőteljes nyomást gyakorolt Izraelre. A határ másik oldalán
egyiptomi katonák állomásoztak, míg az övezeti részben az Európai Unió
tisztségviselőinek kellett volna gondoskodniuk arról, hogy illegális fegyverek
és terroristák ne juthassanak be az övezetbe. Saron azt remélte, ha Izrael
teljesen kivonul a Gázai övezetből, a palesztinok is beszüntetik a
terrortevékenységet – hogy a területekért ezúttal nem vérontással, hanem békével
fizetnek.