– Harmincegy éves vagyok, hat éve nősültem, két lánygyereket nevelünk, és öt
éve dolgozom a Fővárosi Közterület Felügyelőségnél.A te munkádat hívják, ugye, kukásnak?– Igen, azt mondják, bár a kukás az, aki guberál a kukákban, mi meg
szemetesek vagyunk, akik elvisszük más szemetét. Hogyan lettél szemetes?– Megszűnt a cég, ahol dolgoztam, és nem találtam munkát, csak a feleségem
fizetéséből éltünk, amikor a szomszédom, akivel jóba vagyok, szemetes, azt
mondja, dolgozzak vele egy napot. Hát elmentem, és jó volt, régen éreztem magam
ilyen kellemesen. A nap végére beleszerettem a munkába. Nyolc hónapig
alkalmiztam, aztán felvettek állandósra, tehát állományba. Tök jó volt a lépcsőn
állni, büszke voltam, hogy ott vagyok, ha nem lennénk, tiszta dzsuva lenne az
egész város, az utcák, a parkok, de még az egész világ is.