Mecsetek a vadnyugaton

Az iszlám története az Egyesült Államokban a 18. században kezdődött, ekkor érkeztek az első muszlim látogatók a szabadság földjére. Az elmúlt száz évben, elsősorban a bevándorlás hatására, a muszlim népesség nagymértékben növekedett Amerikában, és a tendencia az ezredforduló óta tovább erősödött. (Lásd keretes írásunkat a következő oldalon.)
1209 mecset működik Amerikában, melyek közül a legnagyobb Michigan államban, Dearbornban található. Az Amerika Iszlám Központja elnevezésű létesítményt 2005-ben építették át, hogy több mint 3000 muszlimnak tudjon férőhelyet biztosítani. Jelenleg a legtöbb mecsetet külföldi imám vezeti, mivel csak ők rendelkeznek olyan vallási képzettséget tanúsító oklevelekkel, melyekkel muszlim szemináriumokat lehet tartani. Ez azonban számos aggodalomra ad okot. A Washington Post egyik cikke szerint a vahabiták több száz mecsetet létesítettek vagy vettek át Észak-Amerikában, és szaúdi egyetemek imámképző részlegeit is létrehozták, amelyek egyértelműen intoleránsak más vallásokkal szemben.
Az Egyesült Államokban 250 iszlám iskola működik, és a muszlimok az amerikai közélet minden szintjén megtalálhatóak: a kormányzati hivataloktól kezdve a Fehér Házig. Az amerikai muszlimok – egyesek szerint – európai társaikhoz képest sokkal inkább asszimilálódtak, és magasabb életszínvonalon élnek. A Wall Street Journal egyik cikkében úgy festi le őket, mint akik amerikaiakként és muszlimokként példaértékű életet folytatnak, mivel a legtanultabb csoportnak és a világ leggazdagabb közösségének számítanak. Az asszimilálódás körül azonban sok probléma felmerül, mikor is vallási hitük úgymond a fundamentális amerikai értékrend fölé emelkedik. Minneapolisban például muzulmán taxivezetők nem voltak hajlandóak olyan utasokat szállítani, akiknek csomagja alkoholt is tartalmazott, valamint akik kutyákkal utaztak, még akkor sem, ha vakvezető kutyáról volt szó. Olyan incidenseket is feljegyeztek, amikor muszlim pénztárosok nem voltak hajlandók eladni disznóból készült termékeket vásárlóiknak. Számos muzulmán azért hagyta ott munkahelyét, mert nem adtak nekik elég időt az imádkozásra.
A lényeget talán az a muszlim egyetemi professzor fogalmazta meg, aki kijelentette, hogy a muzulmánok sose válhatnak teljesen amerikai állampolgárokká, mivel nincs arra lehetőség, hogy teljes mértékben elkötelezzék magukat Amerika intézményeinek és ideológiáinak.
Szakértők a korábbi feltételezésekkel szemben egyre inkább úgy vélik, hogy a terrorizmus nem hozható összefüggésbe a társadalmi-gazdasági háttérrel. Ahogy az a brit The Times megállapításából kiderült, az al-Kaida átlagos toborzottjai a felső középosztályból származnak, Nyugaton tanultak, és valamilyen megalapozott szakmai háttérrel rendelkeznek. A dzsihádisták mindössze 13 százaléka él szegény körülmények között.
Az elmúlt évtizedekben, még szeptember 11-e után is több olyan iszlám csoport jutott meghatározó szerephez Amerikában, amelyekkel szemben felmerül a gyanú, hogy valójában terrorszervezeteket támogatnak, vagy azok „leányvállalatai”.

Az Amerikai–Iszlám Kapcsolatok Tanácsa, a CAIR az Egyesült Államok legnagyobb befolyással rendelkező iszlám képviselete. A csoport önmagát az amerikai fekete polgárjogi szervezethez és az amerikai szabadságjogi szervezethez hasonlítja, továbbá azzal dicsekszik, hogy irigylésre méltó tekintélyre és státuszra tett szert a washingtoni vezetés legfelsőbb köreiben. Honlapján a szervezet kijelenti, hogy tevékenységének célja pozitív képet közvetíteni az iszlámról és a muzulmánokról az amerikai társadalom felé. Képzéseket, szemináriumokat tartanak az FBI-nak, az amerikai belső biztonsági szerveknek és a helyi rendőrségeknek azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell a muzulmánokkal bánni. A szaúdi herceg 50 millió dollárt adott ajándékba a CAIR-nek egy iszlámot propagáló kampány elindítására. A kampány során a muszlim szervezet azt kívánja hangsúlyozni, hogy a zsidók és keresztények mellett ők is mennyi értéket közvetítenek. Azt ígérik, hogy elősegítik a kölcsönös megértést a muszlim hívők és a nem muszlim hitet követők között. Kiadtak például egy háromrészes, Mohamed életútjáról szóló DVD-sorozatot, továbbá több mint 7000 Koránt osztottak szét az érdeklődők között ingyen.
Robert Spencer konzervatív politikai elemző szerint éppen az Amerikai–Iszlám Kapcsolatok Tanácsa a legnagyobb akadálya annak, hogy az Egyesült Államokban hatékonyan el tudjanak bánni az iszlám terrorizmussal.
Spencer beszámol arról, hogy a szervezet több vezetőjét már letartóztatták terrorcselekményekhez kapcsolódó tevékenységük miatt. Randall Royer, a CAIR korábbi kommunikációs szakértője és polgárjogi koordinátora például bűnösnek vallotta magát fegyver és robbanószerek birtoklásában, miután azzal vádolták, hogy Amerika-ellenes tevékenységet folytat, és olyan összeesküvésben vesz részt, melynek célja, hogy anyagi támogatást nyújtson az al-Kaidának. A CAIR az ügyhöz csak annyit fűzött hozzá, hogy Royer ellen akkor emeltek vádat, miután már kilépett a szervezetből. A csoportosulás társadalmi kapcsolatainak vezetőjét, Bassem Khafagit terrorizmus finanszírozása miatt tartóztatták le, vízum- és banki csalás vádpontjaiban beismerte bűnösségét, és beleegyezett, hogy kiutasítsák az országból.
Egy 1998-as újságcikkben a CAIR korábbi elnökét, Omar Ahmadot idézik, amint kijelenti: „Az iszlám nem azért van jelen Amerikában, hogy egyenlő legyen bármilyen más hittel, hanem azért, hogy dominánssá váljon. A Koránnak kellene a legfelső tekintélynek lennie Amerikában, az iszlámnak pedig az egyetlen elfogadott vallásnak a földön.”
A CAIR-re egyébként jellemző, hogy amennyiben a hírekben nem kedvező fényben tűnnek fel, rögtön perrel vagy bojkottal fenyegetnek – ezt néhány tévés személyiség és társaság saját bőrén is tapasztalhatta.
A Muszlim Amerikai Társaságot a szaúdi kormány alapította, elnöke Esam Omeish, aki radikális nyilatkozatairól vált közismertté. A Chicago Tribune 2004-es oknyomozó cikksorozata megállapította, hogy a társaságot azért hozták létre, hogy az iszlám törvénykezés, a saria bevezetésének érdekében tevékenykedjen Amerikában. Egyes szakértők szerint a csoport tulajdonképpen a radikális egyiptomi dzsihádista szervezet, a Muszlim Testvériség amerikai szárnya. Esam Omeish ezt nem tudta cáfolni, mivel a társaság tagjai a Muszlim Testvériségnek is tagjai voltak. Omeish többek között azt állítja, a saria bevezetését azokban az országokban támogatja, ahol a többség muzulmánokból áll, ugyanakkor egy közelmúltbeli rádióinterjúban az is elhangzott tőle, hogy szívesen látná az iszlám törvénykezés meghonosítását Amerikában is.
Nyíltan Amerika-ellenes muszlim csoport a New Yorkban működő Iszlám Gondolkodók Társasága, amely előszeretettel terjeszti nézeteit röplapokon keresztül. Nemrégiben egy titkos csoportra is felfigyeltek, akik a többi iszlám szervezettel ellentétben nem nagyvárosokban, hanem félreeső vidéki területeken hoztak létre táborokat. Az Amerika Muzulmánjainak nevezett csoportosulás tagjai azt állítják, hogy azért költöztek vidékre, hogy békésen élhessenek, távol a Nyugat romlottságától. Többek szerint azonban ezek a muszlimok szoros kapcsolatot ápolnak egy Dzsamaat al-Fukra („az elszegényedettek közössége”) nevű pakisztáni csoporttal, melyet egy Mubarak Dzsiláni nevű sejk irányít. Dzsiláni az India elleni dzsihádmozgalomban vált ismertté, továbbá durva antiszemitizmusáról is hírhedt. Arra ösztönzi tanítványait, hogy költözzenek vidékre, és alapítsanak muzulmán közösségeket.
Az Amerika Muzulmánjai csoport mostanra több tucat ilyen közösséggel rendelkezik országszerte, például Virginiában, New York államban, Kaliforniában, Coloradóban, Georgiában. Olyan államokat választanak, ahol nagy eladó földterületek vannak, és ezekhez olcsón lehet hozzájutni.
A csoporthoz leginkább nehéz háttérből jövő volt bűnözők tartoznak, akik a börtönben tértek át az iszlám hitre, a „hívek” között található a cipőjében elrejtett bombáról ismertté vált repülőgép-robbantó, Richard Reid is. Egy volt tagjuk arról számolt be, hogy Amerika Muzulmánjai jelentős összegekkel támogatják Dzsilánit és az al-Fukra terrorszervezetet. Ehhez minden tagnak kötelező jövedelmének 30 százalékát elküldeni Dzsiláninak, aki az amerikai dollárokat a tálibok és más terrorista csoportok finanszírozására használja fel.
Steve Emerson oknyomozó újságíró szerint mára az Egyesült Államok több száz vagy akár ezer terrorista otthonává vált. Emerson saját tapasztalatairól számol be. Az egyik ilyen esetben Oklahoma Cityben járt, ahol is közel-keleti ruhákba öltözött férfiak csoportosulására lett figyelmes, akik a város konferenciaközpontja körül gyülekeztek. A központba belépve pedig mindenféle radikális iszlám anyagokat áruló bazárra bukkant, többek között a zsidók és keresztények kiirtásáról szóló könyveket, vagy például „Hogyan öljük meg a hitetleneket” feliratú, gyermekeknek tervezett színezőket árultak. Emersonnak sikerült a rendezvényre bejutnia, és egy tolmács segítségével végighallgatta az előadásokat, melyek egyértelműen az erőszakot hirdették: a zsidók és a Nyugat elleni dzsihádra szólítottak fel. Az újságíró más amerikai muszlim konferenciákra is eljutott, melyeken olyan terrorcsoportok vezetői szólaltak fel, mint a Hamasz, a Muzulmán Testvériség vagy a Palesztin Iszlám Dzsihád.
Emerson a birtokába jutott tények alapján dokumentumfilmet készített a témáról, ezt követően azonban számos kritika és életveszélyes fenyegetés érte. Az újságíró biztos abban, hogy az Egyesült Államokban számos terrorista vetette meg a lábát, akik különböző iszlám szervezeteken keresztül juttatnak fegyvereket és felszereléseket közel-keleti terrorcsoportokhoz, anyagi támogatást ajánlanak fel öngyilkos merénylők családjainak, vagy a világ más tájain működő terrorszervezetekkel működnek együtt.
A muszlimok mindenesetre őket érő „diszkriminációra” hivatkozva pozitív megkülönböztetést sürgetnek a maguk számára az amerikai közéletben. Érdekes azonban, hogy több amerikai közintézmény ellen merültek fel vádak amiatt, hogy az adófizetők pénzéből előnyben részesítik az iszlámot. A Michigan-Dearborn Egyetem és egy minnesotai főiskola például rituális lábmosókat építtetett muszlim diákok számára az adófizetők pénzéből. Egy San Diegó-i általános iskola pedig kiegészítette tantervét az arab nyelvű változattal, és oktatási szüneteket biztosított a napi imádkozásokhoz. Más vallások az állam és az egyház szétválasztásának elvére hivatkozva nem részesültek hasonló „szolgáltatásokban”. Az amerikai kongresszus pedig a közelmúltban elfogadott egy új törvényt, mely elismeri a ramadán ünnepét, az iszlámot pedig a világ egyik legnagyobb vallásának nevezi – a törvény révén, melyet a kongreszszus ellenszavazat nélkül fogadott el, Amerika történetében először ünnepelték meg hivatalosan a ramadánt. Ezekből a fejleményekből konzervatív elemzők arra a veszélyre figyelmeztetnek, hogy az Egyesült Államok Európa és Kanada útjára léphet, ahol egyre több muszlim követeli azt, hogy az iszlám törvények szerint kormányozhassák magukat.

Megölték az egyetlen keresztény könyvesbolt vezetőjét gázában