„A császármetszés során a legkedvesebb képsorom a következő. Első snitt: A műtőasztalon fekvő anyuka, ki félelemmel az arcán mosolyog, operatőr apuka kommentálja az eseményeket. A kép átvándorol az arcról a készenlétben álló orvosi teamre. - Szikét kérek. Kis metszés a hasfal erős bőnyéjén. Ekkor a kamera picit beremeg. A hasfal bőnyéjét harántirányban széttépjük, és az egyenes hasizmokat két oldalra széthúzva jutunk a hasüregbe. (Na, ez egy külső szemlélőnek betyáros látvány.) Két ember gyors mozdulatokkal tép-zúz, végül a nyitott hasüreg széleibe kapaszkodva egy »jól húzd meg« felkiáltással tízcentis lyukat vág az ember feleségének a hasán… Ha a videón ilyenkor növekszik a remegés amplitúdója, a következő képsor könnyen megjósolható. A kamera végigpásztáz rajtam, a műtősnőn, az aneszteziológuson, a műtőlámpa rövid, fehér beégést okoz, aztán halk puffanás, és a kép fixál a plafonon. Már hallom is a hangomat: - Gyerekek, foglalkozna valaki az apával? Az igazi macsók az ájulás utáni szakszerű ellátást követően visszajönnek még egy körre.” (részlet dr. Csermely Gyula: Ha 1 nő gyereket akar című könyvéből)