2006augusztusában a légi közlekedés újabb traumát élt át: kiderült, hogy terroristák arra készültek, hogy folyékony robbanószerekkel legalább hét utasszállítót robbantsanak fel, amelyek Londonból az Egyesült Államokba, valamint Kanadába tartottak. Minden egyes gépen legalább kétszázan utaztak volna, ami azt jelentette, hogy ha lakott területen zuhannak le a gépek, akkor az áldozatok teljes száma meghaladta volna a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásban megöltekét, és akár a tízezret is elérhette volna. Ezt követően a légi közlekedésben szigorításokat vezettek be: az utasok nem vihettek fel kézipoggyászukban semmiféle folyadékot a gépekre. A tiltás óriási káoszt, késéseket és kellemetlenségeket okozott a repülőtereken, és nem kis veszteséget a légitársaságok számára. Az incidens máig érezteti hatását, hiszen bizonyos korlátozás még érvényben van. A brit bíróságon felvonultatott bizonyítékok azonban alátámasztják, hogy minderre valóban szükség volt, és hogy a veszély nem múlt el.
Tavaly egyébként már tárgyalták a gyanúsítottak ügyét, de akkor a meggyőző bizonyítékok ellenére nem ítélték el őket. Számos kérdést felvetett, hogy miért nem találták bűnösnek a terroristákat repülőgépek felrobbantásának kísérletében. Az utazók ugyanis megkérdőjelezhették volna a folyadékokra vonatkozó szigorú korlátozások megalapozottságát, a muzulmánok pedig meg is vádolhatták volna a kormányt azzal, hogy az iszlám közösséget vette célba. Ráadásul a nyomozás, ami a második világháború óta a legösszetettebb és legnagyobb mértékű művelet volt Nagy-Britanniában, óriási összegekbe került: becslések szerint elérte a hatvanmillió fontot. Emellett a Lockerbie-merénylő szabadon bocsátását követően - ami egyébként diplomáciai vitát okozott - az Egyesült Államokban sokkal inkább figyelemmel kísérték, hogy vajon Nagy-Britannia hogyan bánik a terroristákkal. Tehát sok függött a második tárgyalástól, és ezért az illetékesek nem is bíztak semmit a véletlenre: alaposabban felkészültek, így a bizonyítékok tálalása jobban sikerült. Az ítélet meghozatalát pedig az is segítette, hogy az új bíró nem küldte kéthetes szabadságra az esküdtszéket, mint ahogy tavaly történt, amire egyébként azelőtt nem volt példa. A legfontosabb különbség azonban az volt, hogy másodszorra már az ügyészség be tudta mutatni a bíróságon az összes olyan e-mail levelezést, amely a vádlottak között zajlott. Az első tárgyaláson ez azért nem történt meg, mert a brit bíróságokon nem lehet felhasználni lehallgatott üzeneteket. Ezért az ügyészség egy bírósági határozatot szerzett Kaliforniában, amely arra utasította a Yahoo internetes céget, hogy adja ki az archivált levelezéseket. Így „új bizonyítékként" e-mailek sorozatát tárták fel, amelyekben a terroristák kódolt nyelven egy Pakisztánban lévő al-kaidás személlyel egyeztetik tervüket. A párbeszédekből az derült ki, hogy a merénylet előkészítése már az utolsó szakaszában volt, feltehetőleg a végrehajtás előtt pár nappal.
Az MI5 brit titkosszolgálat szerint a merénylők az al-Kaida legfelsőbb szintjével álltak kapcsolatban egy Rashid Rauf nevű brit férfin keresztül, aki a 2005. júliusi londoni támadások kitervelésében is részt vett. Rauf állítólag tavaly életét vesztette egy repülőgépes bombázásban Pakisztánban, de vezető biztonsági források szerint a férfi valószínűleg túlélte az akciót.
2009. 09. 11. (XIII/37)
