Százéves az angol Schindler

Több mint százan - huszonegy túlélő és kísérőik - tették meg újra a hetven évvel ezelőtti vonatutat Prágából Londonba, hogy ismét találkozhassanak azzal, akinek az életüket köszönhetik. A háború kitörésének hetvenedik évfordulóján hálával szoríthatták meg Nicholas Winton kezét, aki magas kora - idén töltötte be a századik életévét - ellenére minden egyes túlélőnek szentelt egy percet személyes beszélgetésre.

Winton húszas évei végén járó bróker volt Londonban, és éppen síelni készült a barátjával, amikor táviratot kapott tőle a náci megszállás alatt álló Csehszlovákiából: „Mondd le a nyaralást. Prágában van rád szükségem. Ne hozd a sífelszerelést!" A svájci sítúra tehát elmaradt, helyette Winton a csehszlovákiai menekülttáborban dolgozó barátját látogatta meg. Tapasztalatai arra indították, hogy elkezdje megszervezni a gyerekek kimenekítését a megszállt országból. Ez természetesen nem volt könnyű. Eleinte a cseh oldal sem nagyon bízott a sikerben. Prágában mindenki azt mondta, hajtogatta: nincs menekült gyerekekkel foglalkozó szervezet, és senki nem fogja elengedni magukban a gyerekeket. Az angol hatóságokat sem volt könnyű meggyőzni, hogy befogadják őket. Végül azonban kötélnek álltak, és számos angol család vállalta, hogy magához veszi a gyerekeket. Winton Amerikában is próbált befogadó családokat találni, ez a próbálkozása azonban sikertelennek bizonyult.

Winton a napi teendői után, délután és este végezte a szervezőmunkát. Prágai munkatársai az Európa Hotel éttermében találkoztak azokkal a családokkal, akiknek a fülébe jutott, hogy néhány angol gyermekeket ment ki Csehszlovákiából. Itt születtek meg a nehéz döntések arról, kit tudnak kijuttatni az országból, és arról, hogy a családok messzire küldik a gyermekeiket - annak tudatában, hogy talán soha többet nem találkoznak velük. 1939 márciusa és augusztusa között nyolc vonaton 669 csehszlovákiai zsidó gyermek érkezett Angliába, hogy ottani családoknál vészeljék át a háborús éveket. A legtöbben egyedül érkeztek, és soha nem látták viszont a szüleiket és a testvéreiket. A BBC-nek adott interjúban a 2002-ben lovaggá ütött Sir Nicholas ma is megrendülten említi meg, hogy a kilencedik vonatot, amelyre már felszálltak a gyerekek, a nácik már nem engedték elindulni, mivel aznap, szeptember elsején kitört a háború, amit a 250 gyermek legtöbbje nem élt túl.