Matolcsy György jegybankelnöki kinevezése kissé mintha elterelte volna a közfigyelmet arról a szintén nem elhanyagolható fejleményről, hogy utóda a nemzetgazdasági miniszter posztján Varga Mihály lett. Persze, ez a változás azért sem keltett különösebb izgalmat elemzői körökben, mert Varga volt már pénzügyminiszter az első Orbán-kormányban, és mielőtt legutóbb az IMF-tárgyalásokat vezette – pontosabban: vezette volna, hiszen azokra végül is nem került sor –, a miniszterelnök kabinetfőnökeként is dolgozott. Szakmai habitusa tehát már ismerős, és attól különösebb meglepetéseket eddig sem várt senki. Matolcsy kényszeres extravaganciájával ellentétben Varga mindig igyekezett ragaszkodni a szolid fogalmazásmódhoz; kivéve persze néhány parlamenti megszólalását, amikor a vitában óhatatlanul a kötelezően radikális Fidesz-tónust követte. Mindazonáltal nemzetgazdasági miniszterként azt várják tőle szakmai berkekben, hogy szerényebben fogja hirdetni a kormány világraszóló sikereit – minthogy Matolcsyval ellentétben nem autoszuggesztív alkat, nem festi át magában mindenáron a valóságot.