hetilap

A Hetek értesülése szerint idén legfeljebb 100 ezren felvételiztek felsőoktatási intézménybe, amit kérdésünkre két intézményvezető is megerősített. Ez 10-15 ezerrel kevesebb a tavalyinál, és 45 ezerrel kevesebb a tavalyelőtti felvételiző létszámnál. Megint előtérbe került a demográfiai magyarázat, de ezzel kapcsolatban Hiller István volt szocialista oktatásügyi miniszter lapunknak kifejtette: az igazi demográfiai hullám csak két év múlva fogja elérni a felsőoktatást. Közel tíz éve tartó jelenség ugyanis, hogy évente 22-25 ezerrel csökken a közoktatásba belépő gyerme­kek száma. A szakpolitikus szerint a tényleges helyzet ennél is rosszabb, mivel idén jelentős különbség várható a felvételizők és a ténylegesen beiratkozottak között, tekintve, hogy a tavalyinál sokkal többen felvételiztek külföldi intézményekbe is.
A felvételizők tömeges elmaradásának hátterében a felsőoktatás száz sebből vérző átalakítása, ezen belül is a hallgatói szerződés ügye állhat. Az egyetemfoglaló diákok levélben kérték meg Áder János köztársasági elnököt, hogy ne írja alá az alaptörvény-módosítást, amely rögzítené a röghöz kötést és a felsőoktatás központi gazdasági irányítását. Mint köztudott, az állami ösztöndíjas hallgatóknak a diplomaszerzést követő 20 éven belül képzési idejük kétszeresét kell Magyarországon ledolgozniuk. Kivételezett helyzetben lennének viszont a külföldi hallgatók, akiknek lapunk értesülései szerint ingyenes továbbtanulást biztosítana a kormány. A kormány-előterjesztésben megfogalmazott „globális nyitás” programja főleg Kelet felé tárná ki a kapukat, ingyenes felsőoktatási tanulmányokat biztosítva – diákhitelek, ponthatárok, szerződések nélkül – Szudán, Etiópia, Nigéria, Szaúd-Arábia, India, Kína, Kazahsztán, Mongólia, Srí Lanka, Azerbajdzsán vagy Grúzia fiataljai számára. A külföldi hallgatók számának növelése eddig a felsőoktatási bevételek növelését szolgálta volna a kormányzati retorika szerint, most viszont a magyar adófizetők pénzét csoportosítanák át – a magyar fiatalok kárára – külföldi hallgatók ingyenes képzésére, évi 1,2 millió forintos átlagos ösztöndíjat kínálva fel számukra. A külügyminisztérium és az EMMI „közpolitikai célú” javaslata az államközi kapcsolatok sokoldalú fejlesztése érdekében született, legalábbis az előterjesztés szerint. A jelek szerint ezen a célon még dolgozni kell, Hiller István emlékeztetett arra, hogy például Hoffmann Rózsa tavalyi brazíliai látogatása sem csigázta fel az ottaniak érdeklődését a felsőoktatásunk iránt.  
„Továbbra sem özönlenek hazánkba a külföldi hallgatók, mert olyan amortizációs deficit halmozódott fel a hazai felsőoktatásban, amely nemcsak a diákjóléti intézményeket – a komputerrendszereket, a könyvtárakat, sportlehetőségeket stb. – érinti, hanem az oktatói kart is: nincs utánpótlás, az intézményekben felvételi stop van, és éppen lefejezik a professzori kart. Egy meggyengült, bizonytalan elveken nyugvó felsőoktatásba akarnak még több külföldi hallgatót bevonni, amely nincs erre felkészülve” – fejtette ki megkeresésünkre Geréby György filozófus, a CEU oktatója.
Számos felsőoktatási intézményben ősz óta zajlanak leépítések, nemrég az ELTE épületei körül alkottak élőláncot egyetemisták és oktatók, tiltakozva amiatt, hogy az egyetem vezetősége 22 bölcsészkari oktató kényszernyugdíjazását tűzte napirendre. Mivel több olyan egyetemi professzort érint a nyugdíjazás, akiknek munkája és személyisége meghatározó az oktatásban, kutatásban, ezért a rektor javaslatára az arra érdemes kollégákat felterjesztik a professor emeritus címre, így biztosítva további részvételüket az oktatásban, egyelőre ingyenesen, ami lassan megszokottá válik az intézmény gyakorlatában. Hasonló módon leépítésekben, akár szervezeti átalakításban is gondolkodik a Corvinus, amely ebben a félévben 15 százalékos kiadáscsökkenéssel számol. A Corvinus állami támogatása 2011 óta 40 százalékkal, 5,3 milliárd forintra csökkent, az ELTE-é pedig kevesebb mint felére, azaz 9 milliárd forintra.
A felsőoktatás új finanszírozási elve máig nem ismert, holott várhatóan alapvető változás lesz az állami, s így az egyházi szféra támogatásában is. Hiller István utalt arra: a költségvetés 2010-ben 186 milliárdot, idén pedig csak 123 milliárd forintot szán az állami felsőoktatásra – ugyanannyit, mint tavaly –, míg az egyházi fenntartású intézmények támogatásáról nincsenek közzétett adatok. Az egyházi intézmények állami finanszírozását a vatikáni konkordátum szabályozza, mely szerint az egyházi intézmények támogatása nem lehet kevesebb, mint az állami fenntartásúaké. A vatikáni megállapodás a római katolikus fenntartású intézményekre vonatkozott, s az állam ennek mintájára kötött szerződéseket más egyházakkal.
A fenntartói jogegyenlőség viszont az elvonásokra nem vonatkozik, sőt az elv a keretszámok megállapításában is sajátosan érvényesült tavaly, hiszen a Pázmány jogi képzésre 50 állami férőhelyet kapott, ugyanannyit, mint az állami felsőoktatás egésze. „Elitcsere van, az elitképzés áttevődik az egyházi szférába. A cél az, hogy legyen kevesebb gimnazista és egyetemista, de legyen több szakmunkás, az eredmény pedig a tömeges kivándorlás”– mondja Hiller István, aki szerint demokráciákban elfogadhatatlan módon a kormány drasztikusan lecsökkentette a felsőoktatás finanszírozását, s a strukturális reform helyett bevezette a különalkuk rendszerét. Egyedi elbírálás alá esik az intézmények és oktatók sorsa, jellegzetes példa erre a Képzőművészeti Egyetem, amely a hiányzó 300 millió forintját nem az EMMI-től, hanem a Miniszterelnöki Hivataltól lobbizta ki magának.
„A felsőoktatás átalakításának legnagyobb problémája az átpolitizálás – a forráscsökkentések és a központi gazdasági irányítás is ebbe az irányba hatnak. Így a rektoroktól kezdve az összes alkalmazott kiválasztásáig az elsődleges szemponttá a politikai megbízhatóság válik. A létszámleépítések hatását súlyosbítja, hogy az átalakítást nem követte a túlbürokratizált akadémiai minősítési rendszer reformja, így könnyebben kézben tartható az oktatói kar, másrészt az intézmények nehezen tudnak megfelelni az akkreditációs feltételeknek” – véli Geréby György.
Úgy tűnik, a hazai egyházi intézményeket az elitképzés leendő központjainak szánja a kormányzat. Lapunk tudomása szerint a kormány előtt van az a javaslat, mely szerint a PPKE kiemelt felsőoktatási intézménnyé minősül. Idetartozó tétel, miszerint a kormány felhatalmazást kapott arra, hogy rendelettel szabályozza a „kiemelt felsőoktatási intézmény”, a „kutatóegyetem”, „kutatókar”, „alkalmazott tudományok főiskolája” minősítés feltételeit, rendjét, és a minősítésre tekintettel megállapított többlettámogatás felhasználási feltételeit. A legmagasabb szintű, azaz „kiemelt” kategóriába 2013-2016-ig az ELTE, a Szegedi Tudományegyetem és a Debreceni Egyetem került, s a mostani javaslat negyedikként hozzátenné a PPKE-t. Tennék ezt annak ellenére, hogy ezt semmilyen minőségi mutató nem támasztja alá, a Pázmány egyetlen nemzetközi intézményi rangsorban sem szerepel. Az MRK adatai szerint bármilyen mutatót nézünk – például a doktori iskolák, a doktoranduszok, a doktori fokozatot szerzettek száma, az OTKA-támogatásokból való részesedés, a K+F programok és ráfordítások mértéke, a külföldi publikációk vagy az MTA-kutatócsoportok száma –, a PPKE töredékét hozza a hazai rangos egyetemek – ELTE, SZTE, DE, BME, SE, PTE – teljesítményének.
A szféra átrendeződését mutatja, hogy a Corvinus rektora februárban Ezüst Corvina kitüntetést adományozott Erdő Péter bíborosnak és Szuromi Szabolcs Anzelmnek, a PPKE rektorának. Ez az egyik legmagasabb kitüntetés a BCE-n. A Corvinus Egyetem és a PPKE stratégiai partnerséget is
kötött, azzal a céllal, hogy „érvényesítse a kiválóság minőségi követelményeit a gazdaság-, társadalom- és pedagógiatudományok területén”.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek