Számtalan véleményt hallhattunk az elmúlt két évben arról az eseménysorról, amit a sajtó első lelkesedésében arab tavasznak nevezett el. Azóta az áldozatok száma a százezerhez közeledik, és egyetlen közel-keleti országban sem történt meg a remélt demokratikus fordulat. Ön szerint mi történt az elmúlt huszonöt hónapban?
– Drámai változások zajlanak a Közel-Keleten. A huszadik század rendje a szemünk előtt esik széjjel. A fordulat haszonélvezői a mély történelmi gyökerekkel rendelkező országok: Törökország, Egyiptom és Irán. A megrázkódtatások pedig elsősorban azokat az államokat érintik, amelyek a huszadik században jöttek létre. Franciaország és Nagy-Britannia 1916-ban a titkos Sykes-Picot egyezményben felosztotta egymás között a térséget. Így alakult meg az első világháború után Szíria, Libanon, Irak és Jordánia, amelyek most egy „balkanizálódási” folyamaton mennek keresztül. Ezek olyan mesterséges államok, amelyeket a nyugati érdekek mentén hoztak létre, nem pedig szerves történelmi fejlődés eredményei. Eddig egyszerű volt a képlet: egy ország – egy vezető. Líbiában Kadhafi, Szíriában Asszadék, Irakban Szaddám és így tovább. A nyugati vezetőknek nem kellett foglalkozni azzal, hogy mit gondolnak a tömegek, mert minden szál egy kézben futott össze. Ez véglegesen megváltozott.
A régi gárdából Basár Asszad még a helyén van.
2013. 03. 08. (XVII/10)
