Paprikás hangulatban
2001. 10. 14.
"Vendégmarasztaló vidék ez" – jegyzi meg Dénes, miközben egy félméteres kátyút igyekszünk kikerülni kétszemélyes Wartburg teherkocsijával, valahol a húszezer lelkes alföldi kisváros, Kalocsa határában. A kellemesen meleg, tiszta őszi időben egészen a horizontig ellátni: körülöttünk mindenfelé kukoricások, beszántatlan tarlók, paprikaföldek, utóbbiak mellett néhol csoportokba verődve emberek. Jóízűen falatoznak, éppen ebédidőben érkezünk. Mióta leszálltam a buszról, és beültem a kétszemélyes Wartburgba, Dénes egyfolytában beszél. "Különleges mikroklímája van a térségnek – mondja –, sehol máshol nem terem ilyen paprika" – közben a mellettünk mindkét oldalon elterülő kisebb-nagyobb pirosas földdarabokra mutat. A termelők ennek ellenére – tudom meg alkalmi idegenvezetőmtől – nem boldogok. A gyakorlatilag monopolhelyzetben lévő Kalocsai Fűszerpaprika Rt. ugyanis idén igen rossz áron veszi át a termést, a termelők jó, ha nullszaldóra kijönnek. Az emberek kiszolgáltatottnak érzik magukat, Dénes szerint "jobbágyidentitásuk" van, a kitöréshez tőke kellene. Mire sikerülne beszúrnom egy kérdést (miszerint: mennyi pénzt kell "beletenni" egy hektárba, hogy őszre szüretelni lehessen?), megérkezünk úti célunkhoz.