A kereszténységen belül az elsőbbségért korán megindult a küzdelem. A püspökök a rivális irányzatokhoz tartozó hívők ezreit vádolták meg eretnekséggel, és ítéltették halálra a császárság hatóságaival – állítja nemrég magyarul is megjelent A kereszténység története cím? könyvében (Európa Könyvkiadó, 2001) Paul Johnson oxfordi történész, aki szerint nem az elterjedt vallások iránt toleráns Római Birodalom volt a keresztényüldözés kezdeményezője. A magukat az apostoli hit letéteményeseinek tekintő püspökök hittársaikat a legképtelenebb vádakkal jelentették fel a világi hivataloknál. A vádirathoz a felszámolni kívánt keresztény irányzatban kerestek olyan befolyással rendelkező embereket, akiket pénzzel vagy fenyegetéssel rábírtak arra, hogy volt testvéreik ellen vallomást tegyenek.

Bízvást az ezredfordulóra vonatkozó számos be nem teljesedett jövendölés közé sorolhatjuk a néhai egyiptomi uralkodó, Faruk király pesszimista mondását, aki szerint "2000-re már csak öt király marad a földön: a pikk király, a káró király, a kőr király, a treff király… és az angol királynő". Bár az elmúlt évszázadban számos uralkodó maradt trón nélkül, egyedül Európában tíz nemzet őrizte meg a monarchikus államformát. A várakozásokkal ellentétben az intézmény, különösen a királyi családok fiatal tagjainak a népszerűsége a kilencvenes évek óta egyre növekszik, az ifjú hercegeket a hollywoodi sztároknak kijáró rajongás kíséri milliók részéről. Kik ők, és milyen szerepet játszhatnak még az egységesülő kontinens jövőjének alakításában?

A 2001. esztendo szeptember 11-én véget ért. Vagy éppen akkor kezdodött el. Hiszen mire is emlékszünk az év elso nyolc hónapjából? Jószerivel semmire: fényévnyi távolságra tunnek azok a napok, amikor az Egyesült Államok elnöke még Bill Clinton volt, Izraelt Ehud Barak vezette, a Földmuvelési Minisztériumban pedig Torgyán József tartott sajtótájékoztatót. Blair maradt, Berlusconi visszajött. Milosevics és Szabadi börtönben vár az ítéletre. Indiában a föld indult meg, Tarpán a gát szakadt át. Genovában még az anarchista fiatalok tuntek a Nyugat legfobb ellenségeinek, át is hajtott egyikükön a rendordzsip. Miközben szeptember elején a durbani ENSZ-csúcson etnikai tisztogatással vádolták Izraelt, Mohamed Atta már megvásárolta az egy útra szóló jegyét a Bostonból induló járatra. 

Nem könny? feladat a hétvégi újabb palesztin vérfürdő után riportot írni Izraelről. Igaz, nem lett volna könnyebb az elmúlt tizennégy hónap során egyetlen nap sem, hiszen nem volt olyan hét, hogy ne folytatódott volna a válogatás nélküli, cinikus, a náci genocídium eszmei-gyakorlati folytatásának számító mészárlás. Külföldről érkezett látogatóként már-már felfoghatatlan az az elszánt, szenvedélyes élni- és tenniakarás, amely az ellenség szóban és tettekben megnyilvánuló, pusztító gyűlölete ellenére ezekben a napokban (valójában több mint ötven éve) jellemzi az izraelieket. Különösen, amikor sokadszor fordul elő, hogy a világ által Nobel-békedíjjal ünnepelt Jasszer Arafat rendőrségének és karhatalmi osztagainak tagjai indulnak az emberirtásra, és a televízióban bemutatott pusztítás felett a palesztinok jelentős része örömünnepet ül. 

Minden megváltozott – jelentette ki Ariel Saron izraeli miniszterelnök azt követően, hogy arab terroristák Jeruzsálemben meggyilkolták Rehavam Zeevi turisztikai minisztert. Az izraeli kormány ultimátumban követeli Jasszer Arafattól a merényletért felelősséget vállaló terrorcsoport vezetőjének és a gyilkosoknak a kiadatását. "A Mindenható bosszulja meg a véredet" – mondta Saron megrendülten a knesszetben tartott gyászbeszédében, amelyben megfogadta, hogy a "végsőkig folytatják a harcot" a terroristák ellen. 

Napokon belül megkezdődik az Afganisztán elleni támadás szárazföldi szakasza – állítja az NBC News amerikai hírtelevízió, Pentagon-tisztviselőkre hivatkozva. Miután a szövetséges bombázók megsemmisítik a tálibok repülőtereit, távközlési központjait és az ismert terrorista kiképző táborokat, "elfogynak" az érdemleges katonai célpontok, a szakértők szerint valószínűleg helikopterrel támogatott kommandós rajtaütésekre kerülhet sor. 

Ha származhat bármi jó a gonoszból, akkor a néhány hete még elképzelhetetlennek tartott új stratégiai szövetségek létrejöttét annak kell tekintenünk – állította Tony Blair brit miniszterelnök a Downing Street-i rezidencia kertjében tartott sajtótájékoztatón. Blair több példát is felsorolt erre, így az Európai Unió elnökének és a brit külügyminiszternek Iránban tett látogatását, az orosz beleegyezést ahhoz, hogy a Moszkva "hátsó udvarának" számító közép-ázsiai volt szovjet köztársaságokba amerikai katonák vonulhassanak fel, a szír elnök ajánlatát arra, hogy közösen lépjenek fel a terrorizmus ellen, és a második világháború óta példátlan közvetlen japán részvételt a nemzetközi koalícióban.

Johann Lückhoff. A Nemzetközi Keresztény Nagykövetség ezreknek segített alijázni Fotó: Somorjai László 

Fekete János. Pesszimista prognózis Fotó: Somorjai László

A héten Budapesten járt Simon Peresz izraeli miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter, aki egynapos látogatása befejeztével a repülőtéren nyilatkozott lapunknak. Peresz találkozott Mádl Ferenc köztársasági elnökkel, Orbán Viktor miniszterelnökkel és Martonyi János külügyminiszterrel, valamint a legnagyobb ellenzéki párt vezetőivel. Az Orbán Viktorral folytatott tárgyaláson az izraeli külügyminiszter felvetette az utóbbi időben nemzetközi visszhangot kiváltott magyarországi antiszemita megnyilvánulások ügyét is.

Egy amerikai felmérés szerint minden ötödik interneten szörföző fiatalt ér agresszív szexuális zaklatás a számítógépen keresztül. Ennél is veszélyeztetettebbek a tizennégy és tizenhét év közötti lányok – állítja az Amerikai Orvosszövetség számára készült vizsgálat. A fiatalok nincsenek felkészülve a virtuális térből érkező kihívásokra, a szülők pedig tájékozatlanságból, vagy mivel ők maguk is fogyasztói a kiberpornográfiának, nem képesek védelmet nyújtani gyermekeiknek. A tinédzserek a kábeltévé távkapcsolójával vagy a számítógép billenty?i segítségével másodpercek alatt olyan képeket érhetnek el, amelyekhez egy generációval korábban csupán a társadalom perifériáján lehetett hozzájutni. A statisztikák szerint Magyarország egy évtized alatt a pornográfiával leginkább fertőzött országok sorába került.

A néhány napja Somogy megyében történt különös marhavész kapcsán (helyszíni riportunkat lásd lapunk 7. oldalán) a hírekben ismét felbukkantak a rejtélyes állatcsonkításokról szóló történetek. A vitatott jelenségről a hatvanas évek végén jelentek meg az első hírek, az ismertebb esetek azóta a paranormális jelenségekkel foglalkozó kiadványok és társaságok kedvenceivé váltak, az ismeretlen eredet? gabonakörök és az ufófolklór más elemeit színesítve. A beszámolókat és fényképfelvételeket vizsgáló szakemberek szerint azonban számos természetes magyarázat létezik az állatpusztulásokra.

Az utóbbi évek legnagyobb utcai demonstrációjára került sor a héten Algériában. Ennek során főleg a berber kisebbséghez tartózó tüntetők legerőteljesebben a "tábornokok, gyilkosok", vagyis az országot közel egy évtizede vaskézzel kormányzó hadsereg vezetői és a bábjuknak tekintett Bouteflika elnök ellen tiltakoztak. A tömegdemonstráció napján érkezett haza Algériából Hack Péter országgyűlési képviselő, akit a zavargások okairól és a több mint százezer áldozattal járó terrorhullám miatt a borzalmak egyik jelképévé vált észak-afrikai országban szerzett tapasztalatairól kérdeztünk.

– Ön azt állítja könyvében, hogy az utókor Kádár Jánost fogja 1956 hősének tekinteni. Ez a vélemény még a mai Kádár-reneszánsz idején is sokak szemében "ütésért kiált".– Egyrészt tény, hogy a magyar közvélemény szerint Kádár a 20. század legnagyobb embere. Ennek ellenére erkölcsi alapon én 1956-ban és ma is árulónak tartottam azért, amit elkövetett. Más kérdés, hogy utána több mint harminc éven át többet tett az országért, mint a század bármely vezetője, beleértve az utóbbi tíz év kormányfőit is.– Manapság inkább a Kádár-éra történelmi bűneiről hallani…– Egy klasszikus német történész szerint a szakembernek nem ítélkeznie kell, hanem megtanítani azt, ami történt. Kádár történelmi szerepét és jelentőségét nem a személye feletti ítélet alapján kell megállapítani, hanem a "mi történt" alapján. Kádár esetében három tény vitathatatlan: a legnépszerűtlenebb emberként, idegen fegyverek erejével került hatalomra, és húsz év múlva itthon és külföldön a legnépszerűbb magyar politikussá küzdötte fel magát, miközben az általa kivégeztetett Nagy Imre minden forradalmi szándéka megvalósult. Kettő: nemcsak a magyar, de a világtörténelem sem ismer olyan teljhatalmú diktátort, aki nála szerényebben élt volna. Három: rajta kívül egyetlen magyar uralkodóról nem volt a Nyugaton az a vélemény általános, hogy az adott körülmények között kiemelkedően ő a legjobb, azaz a legkevésbé rossz.– A negyvenes évek végén a párthierarchiában nagyjából egy sorban állt Rajk László, Nagy Imre és Kádár János. Egyikről sem lehetett látni, hogy milyen pályát fog befutni néhány éven belül. Minek köszönhette Kádár, hogy belőle diktátor lett, míg a másik két kommunista politikus a vesztőhelyen végezte?– Biztos, hogy a történelmi sorsokat nem lehet valamilyen materialista racionalizmus alapján értelmezni, de még lélektani okokkal sem. A körülmények persze nagy szerepet játszanak. Ha nincs Jalta és nincs szocializmus, Kádár az első tízezer ember közé se kerül be ebben az országban. Ha 1956 előtt kihullik a rostán, akkor se emlékezne rá senki. November 1-jén azonban felismeri, hogy az orosz csapatok bevonulása elkerülhetetlen. Nem azért vonulnak be az oroszok, mert Kádár behívja őket, hanem bevonulnak és keresnek egy vezetőt, aki Rákosiékhoz képest nem szélsőséges. Amit Kádár ekkor tesz, morálisan árulás, mert egy nemzetet még szükséghelyzetben sem szabad elárulni. Az ország szempontjából azonban szerencse, hogy így történt, mert utólag megállapítható, hogy mindenki rosszabb lett volna nála. Emberileg nézve Kádár volt az áruló, a hősök pedig azok, akik az utcán lövöldöztek. Azonban akik fegyvert fogtak, belekergették Magyarországot a szovjet fegyveres megszállásba.– Szükségszerű volt, hogy a forradalom a totális megszálláshoz vezessen?– 56 októberében a magyarság példátlanul egységes volt. Ezt az egységet a hat éve tartó zsarnokság elutasítása alapozta meg. A forradalom eredeti céljai között azonban nem szerepelt a szocialista rendszer megdöntése. A tömegek kezdetben nem a szocializmus ellen, hanem a jobb szocializmusért vonultak az utcára. A kapitalizmus jelszavával nem sikerült volna megnyerni a fegyveres erők, az apparátus vagy a munkásszervezetek nagy többségének a támogatását. Arról a Műegyetemről indult el a forradalom, ahová kilencven százalékban munkás-paraszt származású diákok jártak. A nép követelése elsősorban az orosz uralomtól való nagyobb függetlenség, a belső terror elsöprése és a gyárak önigazgatása volt. Ezt máig nem merjük kimondani, holott ez volt az 56-os forradalom lényege. Úgy gondolom, hogy a történelem utólag el fogja ismerni: a forradalom eredeti céljai reálisak és megvalósíthatóak voltak, és önmagukban nem tették elkerülhetetlenné a nyugati jóváhagyással történt szovjet bevonulást. A forradalom azonban egy hét után kikerült a kezdeményezők kezéből. Olyanok befolyása alá került, akik ha győznek, pár hónapon belül kivégzik Nagy Imrét, előbb, mint Kádár.– Kikre gondol?– Az októberi forradalmat két ellenforradalom követte. November 1-jén egy jobboldali ellenforradalom kezdődött, még ha ezt sokan ma nem is hajlandók elismerni. Ez sok szempontból hasonlított a Horthy vezette 19-es ellenforradalomhoz és fehérterrorhoz. November 4-től viszont egy baloldali sztálinista ellenforradalom vette kezdetét, amely a kádári konszolidáció kezdetéig tartott. A megtorlás – jellemző módon – legkeményebben pont a szocializmus reformját akaró fiatal munkásokra sújtott le. – Utoljára Berecz János emlegette 56 kapcsán a fehérterrort…– Pedig az volt. A társadalmi céljai idejétmúltak voltak, az eszközei napok alatt durvultak el. A joggal az ellenforradalmárok sem sokat törődtek, amikor véres bosszút hirdettek. Az irredenta, szélsőségesen nacionalista jelszavak mellett gyorsan megjelent az antiszemitizmus is. Csak az idő rövidsége akadályozta meg, hogy ezek nem fajultak tovább.– Ha Kádár esetében figyelembe veszszük a mentségeket, miért ne fogadhatnánk el, hogy azok az emberek, akik átélték Recsket, az Andrássy út 60-at, vagy a Rákosi-terror más rémálmait, a megreformált szocializmusról sem akartak hallani? – Emberileg érthető a vörös diktatúra alatt kivégzettek hozzátartozóinak, az internáltaknak, az ártatlanul meghurcoltaknak az indulata, hiszen olyan állati kegyetlenségű, Dzsingisz káni volt a Rákosi-elnyomás, hogy nem csoda, ha a lágerből, börtönökből kiszabadultak a háború előtti viszonyokat akarták restaurálni. Csakhogy ezt már Amerika sem fogadta el. – 56 győzelme tehát visszavitte volna Magyarországot az 1939 előtti állapotba?– Nehéz ezt bizonyítani, de ha megnézi, hogy Antall József még harmincöt évvel később is megpróbálta restaurálni a két háború közötti világot, akkor érthető, hogy ezek az indulatok, törekvések 1956-ban ezerszer erősebbek voltak. Antall kísérlete pártjával együtt megbukott, és a történelem szemében az 56-os jobboldali ellenforradalom is megbukott. Sajnos ma pont a forradalomnak azok a sírásói sajátítják ki a forradalmat, akiknek az irreális célkitűzései kiprovokálták a szovjet beavatkozást. Ők a forradalmiságot kizárólag a szovjet katonai megszállással és a sztálinista ellenforradalommal szembeni harccal azonosítják. Számukra a forradalmár az volt, aki fegyverrel állt ellen a szovjeteknek és a pufajkásoknak.

Különös jelenségek kísérik az egyházügyekről zajló parlamenti vitát. A Fideszbe igazolt kereszténydemokrata platform elérkezettnek látta az időt, hogy megszólítsa az utca emberét. "A társadalomra veszélyes, romboló szekták tevékenységét korlátozzák, vagy tiltsák be!" – követelik az aláírásgyűjtő íven. Indok: a törvényhozók "érezzék, valódi társadalmi igény van a törvény módosítására". Felmerülhet ugyan a kérdés: a Fidesz–MKDSZ politikusok miért az utca emberén keresztül akarnak üzenni egymásnak. Egyáltalán honnan-e bizonytalanság? A miniszterelnök már 1998 novemberében világosan megmondta: "A mostani polgári kormány nem tartja kielégítőnek, pontosnak és méltányosnak az egyházakra vonatkozó szövegezését jó néhány törvénynek, mert (…) nem tesz különbséget a történelmi egyházak és más vallási közösségek között… Szeretnénk a magyar jogrendszernek ezt a hiányosságát pótolni." 

Nagy vihart kavart a héten egy indiai miniszter, aki – az MTI tudósítása szerint – kijelentette: a pakisztáni határ mentén fekvő Gudzsarát államot sújtó szörny? földrengés "Isten büntetése az ott élő keresztények és más kisebbségek ellen elkövetett atrocitásokért". A repülésügyi miniszternek e kijelentése miatt – a felháborodott hindu többség követelésére – órákon belül távoznia kellett posztjáról. Aligha meglepő azonban, hogy a világ egyik spirituális központjának tartott Indiában felteszik a kérdést, hogy milyen transzcendens erők húzódhatnak meg a Magyarországnál nagyobb területet percek alatt földig romboló és a semmiből lesújtó pusztítás mögött. Nemcsak a hindu, hanem szinte valamennyi világvallás feltételezi, hogy a földrengéseknek lehetnek természetfeletti okai, amelyeket sokszor korszakváltásokat kísérő jeleknek tulajdonítanak.

A történelem legismertebb népvándorlási útvonalának csak a kiindulópontja és a végállomása ismert pontosan. Útközben a sok százezer ember természetfeletti élmények – "nulladik típusú találkozások" – sorozatát élte át, ezért érthető, hogy a kutatók régóta próbálják megfejteni: hol játszódott le az exodus négy évtizedes akciósorozata. A közelmúltban több új elmélet is napvilágot látott, amelyek részben átrajzolták a kivonulás térképét. Az új helyszínek azonban szigorúan tiltott katonai övezetbe esnek, így a tudósoknak és a közvéleménynek egyelőre várni kell arra, hogy kiderüljön: tényleg felfedezték-e egy megfeketedett csúcsú arábiai hegy közelében a Tízparancsolat átadásának tárgyi bizonyítékait.

"Ember készítette, de paranormális erők működnek rajta keresztül. Tűz és fényjelenségek veszik körül, a közelében tartózkodók közül egyeseket megöl, másokat hirtelen gazdagsággal ajándékoz meg, folyókat állít meg, egymaga hadseregeket futamít meg, és városokat dönt romba" – írja egy népszerű angol szerző, Graham Hancock a történelem egyik legérdekesebb és legtöbb talánnyal övezett tárgyáról. A Discovery Channel tudományos ismeretterjesztő sorozat filmje szerint esetleges megtalálása minden idők legnagyobb régészeti szenzációja lenne, ugyanakkor legalább 2500 éve senki nem látta. Vannak azonban – mint az elmúlt héten lapunknak nyilatkozó Haim Richman rabbi, a jeruzsálemi Templom Intézet vezetője – , akik bíznak abban, hogy valahol megvan és egyszer előkerül az ősi frigyláda.