hetilap

Egy hajdani falu lakói a földrengés után. "A világ hullámvasúttá vált" Fotó: Reuters

"Amikor a földrengés megkezdődött, az egyik pillanatban még nyugodtan aludtunk, a következő pillanatban már a földön találtuk magunkat – az egész épület lekvárrá változott. De ez nem egy hullámzó, folyadékszer? mozgás, hanem csikorgó, félelmetes arányú, idegtépő rázkódás. Minden figyelmeztetés nélkül a világ szédítő hullámvasúttá változott. A legrémisztőbb része talán a hang. Nem egy halk morajlásról vagy dörgésről beszélek: egy fülsüketítő, ordító hang, amely mindenünnen, mégis semmilyen konkrét helyről nem jön, és olyan, mintha elérkezett volna a világvége" – idézte egy szemtanú, Dennis Kessler beszámolóját a Guardian cím? brit lap 1995. január 18-án, az egy nappal korábban történt kobei földrengésről. A Japánt sújtó katasztrófa a hírtelevíziók jóvoltából a történelem első szinte élőben közvetített földrengése volt. A zsúfolt, modern nagyvárost megrázó kataklizma képei – a keresztbetört széles sztrádák, földrengésbiztosnak hitt, ám összeroskadt modern toronyházak, szakadékba zuhant gépkocsik – sokkolták a világot. 

A január 26-i indiai földrengés a kobeinál mintegy tízszer erősebb volt, a pusztítás által érintett terület nagysága és az áldozatok száma is nagyságrenddel magasabb. Néhány héttel korábban, január elején a salvadori földrengés túlélői után kutató Mancs kutya és a miskolci speciális mentők sem gondolták, hogy ilyen rövid időn belül a világ másik felén kell a romokat fürkészniük. Ma sem eldöntött a vita, hogy ezek a súlyos katasztrófák azt jelzik, hogy korunkban megszaporodott a rengések száma, vagy csupán a mérőállomások számának növekedése és a kommunikáció fejlődése miatt tűnnek gyakoribbnak a katasztrófák. Két dolog azonban biztos: a földrengések végigkísérték az emberiség írott történetét, és azokat ma sem lehet – akár a legkorszer?bb műszerekkel – se hosszú, se néhány órás határidővel előrejelezni.

A természettudósok a földrengések kiváltó okait általában a földkérget alkotó lemezek mozgására vezetik vissza. Ez a kéreg ugyanis nem összefüggő: hatalmas repedések húzódnak sokszor több ezer kilométer hosszan. Ezek mentén a lemezek mozognak és időnként összetorlódnak. Amikor a mélyben a feszültség túllép egy kritikus pontot, beindulhat a rengés, amelynek ereje attól is függ, hogy az epicentrum milyen mélyen húzódik a földben. 



Azték ítéletnap



Mivel a lemeztektonika alig néhány évtizedes tudomány, aligha meglepő, hogy a különböző népek és vallások színes leírásokat alkottak a földrengések okairól. Egy Keleten széles körben elterjedt – perzsa eredetű, de Indiában is jól ismert – hiedelem szerint a Földet egy bika egyensúlyozza egyik szarván. Amikor elfárad, átbillenti bolygónkat a másik szarvára, és ekkor keletkeznek a földrengések. Más értelmezés szerint az átbillenés akkor következik be, ha az emberiségben túl sok gonoszság halmozódik fel.

Az egyiptomi mitológiában a Földet egy Geb vagy Szeb néven ismert istenség jelképezte. A magyarázat szerint ennek nevetése váltja ki a rengéseket. Más vallások viszont a földrengéseket apokaliptikus jeleknek tekintik.

Egy négy méter átmérőj? dombormű, az úgynevezett Azték Naptár készítői azt az üzenetet hagyták az utókorra, hogy az "ötödik világkorszak" egy hatalmas földrengéssel fog lezárulni. A naptár egyes értelmezői szerint a feliratról az apokalipszis dátuma is kiolvasható: 2012. december 22. Ezzel szemben a néhány éve feltűnést keltett Biblia-kód cím? könyv szerzője, Michael Drosnin az ősi héber szöveg számítógépes analízise alapján azt állítja, hogy a "Nagy Rengés" két évvel korábban, 2010-ben fog bekövetkezni Los Angeles környékén. Igaz, Drosnin szerint a világ ekkor már túl lesz a harmadik világháborún…

Bár időpontot nem jelöl meg, az Iszlám Információs Intézet által a muszlim hit alaptéziseiről készített összeállítás szintén az "utolsó időkkel" hozza összefüggésbe a földrengéseket: "Allah mindent az előre kijelölt időre teremtett. (…) A Föld utolsó napján földrengések lesznek, a hegyek egy része porrá omlik (…), az óceánok vizét vagy beszippantja a föld, vagy a hőségtől elpárolog, és az így keletkezett völgyeket por és sziklák temetik be. A Föld felszíne pusztává lesz, és semmi élet nem marad meg rajta. Az élet azonban mégis folytatódik az emberiség számára – a túlvilágon."



Ámós naptára



Az ókori földrengések közül többről beszámol a Biblia is. Az izraeli királyság korában az egyik ilyen katasztrófa olyan emlékezetes volt, hogy Ámós próféta könyvét ezekkel a szavakkal kezdi: "Ámós beszédei, aki a Tékoabeli pásztorok közt volt, azokról, a miket Izráel felől látott Uzziásnak, Júda királyának idejében, és Jeroboámnak a Jóás fiának, Izráel királyának idejében, két esztendővel a földindulás előtt." 

Az újabban az Arábiai-félszigeten is keresett Sínai-hegy (Hetek, 2001. január 20.,
Ókori szekerek és a Titanic) szintén több heves földrengés helyszíne volt. "Az egész hegy nagyon rengett" – írja Mózes arról a rémisztő élményről, amely közepette kellett a hegyre felmásznia, hogy átvegye Istentől a Tízparancsolatot tartalmazó kőtáblákat. Sok száz évvel később ugyanide menekült Akháb király felesége, Jezabel gyilkos boszszúja elől Illés próféta, aki a Sínai-hegyen találkozott Istennel egy "földindulás után". 

Jeruzsálemet szintén többször érték földrengések. A legismertebb Jézus Krisztus kivégzése napján történt. Máté beszámolója szerint "… a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének; és a sírok megnyílának, és sok elhunyt szentnek teste föltámada. És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének. A százados pedig és akik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és amik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!" Két nappal később Jézus feltámadását szintén heves földrengés kísérte: "És ímé nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra." 

Néhány év elteltével újabb "jól időzített" földrengés történt Filippiben, amely ezúttal a kalodába vert Pál apostolt és munkatársát, Silást szabadította ki fogságából: "És hirtelen nagy földindulás lőn, úgyannyira, hogy megrendülének a tömlöc fundamentomai; és azonnal megnyílának az ajtók mind, és mindnyájoknak a bilincsei feloldódnak."

Egy néhány hete napvilágot látott izraeli kormányjelentés nem teológiai, hanem geofizikai vizsgálatok alapján azt mérte fel, hogy milyen következményekkel járna egy pusztító erej? földmozgás a térségben, ahol a Törökországtól déli irányba kiinduló nagy törésvonal pontosan a Jordán folyó völgye alatt húzódik (lásd térképünket a 3. oldalon). A Benjamin ben Eliezer hírközlési miniszter által nyilvánosságra hozott jelentés azt feltételezi, hogy egy – a januári indiait megközelítő erej? – földrengés tízezer ember életét fogja követelni, huszonkétezren sebesülnek meg, a keletkező kár pedig meghaladhatja az ötmilliárd dollárt. 

A jelentésről beszámoló Jerusalem Post idézi az izraeli Szeizmológiai Intézet Geofizikai Részlegének vezetőjét, dr. Avi Sapirát, aki úgy véli: a kérdés nem az, hogy megtörténhet-e egy ilyen földrengés, hanem az, hogy mikor kerül rá sor. 

Az igazán nagy földrengésekről a Biblia is jövő időben beszél. Talán nem véletlen, hogy Jézus híres üzenetét a visszajövetelét megelőző korszakváltás katasztrófáiról épp a jeruzsálemi Olajfák hegyén mondta el: "Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lesznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé."

Ennek a hegynek a környéke ugyanis az Ószövetség egyik legdrámaibb próféciája szerint egy földönkívüli látogató megjelenése nyomán egyszer teljesen átalakul: "És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, a mely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén kettéválik, kelet felé és nyugat felé, igen nagy völgygyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad. És az én hegyem völgyébe futtok (…), amint futottak a földindulás elől Uzziásnak, Júda királyának napjaiban. Bizony eljő az Úr, az én Istenem, és minden szent vele. (…) Az egész föld síksággá változik Gebától kezdve Rimmonig, déli irányban Jeruzsálem felé, és felmagasztaltatik és a maga helyén marad a Benjámin kapujától az első kapu helyéig, a szegletkapuig, és a Hananéel tornyától a király sajtójáig." (Zakariás 14, 4–10) 



A hegy kettészakad



Ezt az apokaliptikus eseményt számos teológus a Jelenések könyvében leírt földrengések egyikével azonosítja. János valóban ír egy olyan katasztrófáról, amely Jeruzsálemet fogja érni a Messiás viszszajövetele előtti években: "És lőn abban az órában nagy földindulás, és a városnak tizedrésze elesék; és megöleték a földindulásban hétezer ember neve; és a többiek megrémülének, és a menny Istenének adának dicsőséget." Ezt a korszakot egyébként – Jézus szavainak megfelelően – földindulások sorozata kíséri. János Apokalipszisének az egyik megdöbbentő jelenete, amikor a különböző elemi csapásoktól sokkos állapotba került emberek még a földrengést is menekülésnek veszik: "És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba; És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától." 

Bár a Jelenések könyvéből előszeretettel merítő hollywoodi forgatókönyvírók a filmek végére mindig hagynak túlélőt (általában a fiatal és szép szereplőket), János leírása szerint a neheze még csak ezután fog következni. Amikor az Istennel ekkorra már nyíltan szembeforduló világunió vezetője és polgárai kiprovokálják az utolsó közel-keleti háborút, az egy minden korábbinál pusztítóbb, világméretű földrengésbe torkollik: "Egybegyűjték azért őket a helyre, amelyet zsidóul Armageddonnak neveznek. A hetedik angyal is kitölté az ő poharát a levegőégre; és (…) lőnek zendülések és mennydörgések és villámlások; és lőn nagy földindulás, a milyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy. És a nagy város három részre szakada, és a pogányok városai elesének; és (…) minden sziget elmúlék, és hegyek nem találtatának többé."

A történelemnek azonban a Biblia szerint mégsem a pusztulás – és az iszlám tanításától eltérően nem is csak a túlvilági boldogság – a végkifejlete. A messiási aranykorban ugyanis megvalósulnak a zöldmozgalmak legutópisztikusabb álmai is, mivel a Föld igazi bioforradalmat él majd át. Zakariás leírása szerint a mai Templom-hegy irányából kiinduló új törésvonal az Olajfák hegyét kettészelve továbbnyúlik egészen a Holt-tenger irányába. Más ószövetségi próféták jövendölései ezt a képet kiegészítik azzal, hogy az új völgyben húzódó folyót a felépült és megszentelt templom közeléből feltörő forrás fogja táplálni. Ennek vize rendkívüli összetételénél fogva a Holt-tenger vizét sótalanítja, így a Szodoma pusztulása óta élettelen tó ismét benépesül, legalábbis Ezékiel látomása szerint: "…és meggyógyul a víz. És lészen, hogy minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségök lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement. És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől Énegláimig: varsák kivető helye lészen; nemök szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel. (…) És a folyó mellett, mind a két partján mindenféle ennivaló gyümölcs fája nevekedik fel; leveleik el nem hervadnak és gyümölcseik el nem fogynak; havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizök onnét a szenthelyből foly ki; és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók."

A földrengéseket mai ismereteink szerint sem előrejelezni, sem enyhíteni nem lehet. Rajtunk múlik azonban, hogy mennyit tanulunk a szerencsétlenebb sorsú vidékeken élő embertársaink tragédiáiból. A lapunk elmúlt heti számában megjelent – néhány nappal az indiai katasztrófa előtt készült – interjúban Németh Sándor lelkész erről a minden embert érintő dilemmáról így beszélt: "Sokan nem ismerik fel földi pályafutásuk alatt, hogy életük transzcendens kimenetele kétesélyes. Ennek következtében a közérdeklődést fölkeltő tragédiák sem képesek katarzist okozni, jobbulást, változást hozó megfontolásokat, döntéseket ösztönözni a társadalomban. Számomra úgy tűnik, az emberek zöme nem fogja fel igazán a tragédiák természetfölötti vonatkozású súlyát és üzenetét. (…) De ne legyen igazam. Nagyon örülnék, ha tévednék." (Hetek, 2001. január 27.,
Semmiből a mennybe)

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek