– A mai politikai felfogás szerint ők a forradalom hősei, akik, ha akkor nem is érték el a céljukat, de megtették az első lépést ahhoz, ami végül a vasfüggöny leomlásához és az orosz csapatok kivonulásához vezetett.
– Ahogy mondtam, az idősebbeket szubjektíve meg tudom érteni, mert sokuk számára feldolgozhatatlan volt az, ami Magyarországon 1945 után történt. Más kérdés, hogy most a legnagyobb forradalmárok azok, akik 56 után a kényelmesebb utat választották és elhagyták az országot. A menekültek kilencven százaléka egyszerűen jobban akart élni, ezért ment Nyugatra.
– Ez bűn?
– Nem, de nem is érdem. Én nem kérem számon, hogy miért ment el, ő pedig ne dicsekedjen azzal, hogy elment.
– Ma még a legfiatalabb politikusok is kádárista iskolákban tanultak. Ehhez képest igencsak kívülállóként beszélnek a korról.
– Sajnos a fiatal politikusi generációból hiányzik a tapasztalat, a történelmi háttér, így átveszik ezt a logikát, hogy minél jobban szidom a régit, annál jobbnak tüntetem fel magamat. Én 1945 után a Nemzeti Kisgazdapártban politizáltam azok oldalán, akik polgári irányba szerették volna fordítani Magyarországot. Amikor azonban megszálltak bennünket, akkor azon voltam, hogy a megszállás minél emberibb legyen. Viccnek tartom azt, amikor Orbán Viktor arra hivatkozik, hogy azért mentek ki a szovjet csapatok, mert ő a Hősök terén azt mondta, hogy menjenek ki. Kimentek azok mindenhonnan, Romániából is, ebben a mi szerepünk nulla volt. A mi szerepünk abban állt, hogy mi lettünk a legvidámabb barakk. Hogy barakk volt, az nem rajtunk múlt.
– 1989-ben mégis igazi élmény volt azt hallani, hogy Magyarország legyen független, demokratikus ország. Abban, hogy a társadalom újra jelt kapott a szabadságra, szerepe volt a nyolcvanas évek demokratikus ellenzékének, de szerepe volt Orbán Viktornak is.
– Nem mondom, hogy ezek nem hatottak az emberekre, de beteges szereptévesztés azt gondolni, hogy ettől történt, ami történt. Kádár esetében ugyanezt állítják be negatív oldalról. A hatalomban minden politikus megpróbálja a saját személyiségét, eredményét nagyobbnak állítani. Ennek ellenére nagy örömmel fogadtam, amikor a Fidesz felváltotta a régi szocialista gárdát.
– Az eddigiek alapján ezt meglepő hallani
– Pedig a könyvemmel nem a szocialista rendszert védem, hanem azt, ahogyan a szocialista rendszer alatt mi magyarok vizsgáztunk. Szerintem ma jó irányba halad az ország, de ennek a jó iránynak az alapját a hatvanas évektől kezdve a nyolcvanas évekig a Kádár-rendszer rakta le. Ami most zajlik, sok tekintetben ennek továbbépítése. Kádár nagysága, ami a hatalomra jutása után tíz évvel kezdett meglátszani, éppen abban állt, hogy szándékai, érzelmei, vallásos kommunista hite ellenére megengedett és elnézett sok mindent. Például őt nem érdekelte a falusi lakásépítkezés. Állandóan azon veszekedett Fehér Lajossal, meg Erdeivel, hogy miért élnek a parasztok jobban, mint a munkások, amikor az ő meggyőződése, vallása szerint a munkásnak jobban kell élni, mint a parasztnak. Megszállottan hitt abban, hogy házgyárakat kell építeni: minden munkás kapjon az államtól ingyen lakást, olcsó világítást, cigarettát és éljen nyugodtan az életében. De amikor kiderült, hogy a szocialista rendszer nem győzi ezt, akkor megengedte a családi ház építkezést. Ugyanígy hagyta a városi iparosoknak a maszekolást. Utálta a pénzügyeket, de amikor szakemberei kidolgozták a 68-as gazdasági reformot, melléállt. Igaz, az is jellemző, hogy amikor látta ennek lendületét, akkor félig visszatáncolt. Egyik eredmény sem tőle indult ki, egyikre sem lehet azt mondani, hogy a szíve vágya lett volna, de mégis, mint népszerűt és a dolgozó emberek javát szolgálót, eltűrte. Létrejött ezekben az évtizedekben egy széles magyar etnikumú értelmiség, vállakozói réteg. Olyan változások történtek a magyar társadalomban, hogy szerintem a Kádár-kor történelmi jelentősége csak Szent István korához hasonlítható.
– Ezzel még nem magyarázta meg, miért gondolja, hogy a kádári örökséget a mai jobboldanak kell továbbvinnie?
– Egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy a következő választást a Fidesz megnyeri. Abban viszont biztos vagyok, hogy az utána következőn győzni fog. Kovács Lászlónak mondtam nemrég, hogy ha ti nyeritek ezt a választást, az még nem jelenti azt, hogy nem Orbán Viktor a legtehetségesebb magyar politikus. Csak nem elég tapasztalt. Ráadásul Orbán tanácsadóinál rosszabb tanácsadói talán csak Rákosinak voltak. Megszállott karrierista politikai talpnyalók. Megérdemlik, ha leváltják őket. Négy év alatt talán Orbán is bölcsebb lesz, és rájön arra, hogy nem akkora ember, hogy Busht kioktassa, mit is kell csinálni.
– Mire gondol?
– Aki egy kicsit is ért a politikához, tudja, hogy az amerikaiaknak az oroszokkal való viszony százszor fontosabb, mint a magyarok. Ezt az elmúlt száz évben egyetlen magyar politikus sem tanulta meg. Nevetséges, hogy erről nincs fogalma a magyar miniszterelnöknek és ezért kioktatja az Egyesült Államok elnökét. De ennek ellenére azt mondom, hogy Orbán az egyetlen ember, akiben van kommunikációs képesség és van politikai ambíció. Nagyon kevés ugyanis a tehetséges ember, aki politikus akar lenni.
– Ön szerint milyen Magyarországot formál a Fidesz?
– Szerintem Magyarország már kinőtt abból, hogy formálni lehessen.
– Egy aktuális történelmi film kulcsmondata szerint a múlt nagysága kimeríthetetlen forrás a mai problémák megoldására.
– A mi történelmünk lényegében a katolikus kurzus történelemfelfogása. Nincs a világon még egy olyan nép, amely a Szent Korona-tannal meg hasonló ostoba hókuszpókuszokkal foglalkozik. A múlt jelentőségét nem vitatom, éppen azt mondom, hogy a múlt sokkal jelentősebb annál, hogy szabad lenne vele játszani. Abszurdum, hogy hányféle történelmet kellett végighallgatnom az életem során. Horthy, Szálasi, Rákosi, Kádár, Antall, Horn, Orbán mind anélkül próbálták a saját képükre formálni a múltat, hogy lett volna történelmi ismeretük. A katolikus egyház legalább évszázadok alatt felépítette azt a történelmet, amihez most ragaszkodik. A magyar politikusok még nem jöttek rá, de nézzen körül: ma azok az országok gazdagok, akik nem tudják, melyik vezetőjüknek köszönhetnek valamit. Ha egy dánt, vagy egy svájcit megkérdez, hogy ki volt náluk nagy politikus, akkor fogalmuk sincs. Az mondja, buta kérdés, hát mi voltunk. Lekaszáltam a szénát, eladtam a tejet, meg elmostam a kristálypoharat a vendég után. Nincs példa rá, hogy politikusok népet gazdaggá tettek volna.
Dr. Kopátsy Sándor közgazdász