A királyok újra ászok

Henri luxemburgi nagyherceg, János Károly spanyol király és fia Fülöp herceg, trónörökös Fotó: Reuters

A "királyok Európája" nemcsak fogalom: a leányait gondosan kiválogatott trónörökösökhöz férjhez adó hajdani Viktória királynőnek köszönhetően, akit "Európa nagymamájának" is neveztek, kontinensünkön a mai uralkodócsaládok mind rokonságban állnak egymással. Gyakorlati hatalmuk elé az alkotmány korlátokat állít, ám megmaradtak feudális címeik és előjogaik. Uralmuk forrása nem evilági: "Isten kegyelméből" uralkodnak, személyük a földi, állami joghatóságok számára sérthetetlen, utódlásukat kizárólag a vérségi, dinasztikus kapcsolatok határozzák meg, elhívásuk pedig az, hogy népük felett uralkodjanak.

A tíz európai monarchia szoros kapcsolatban áll az Európai Unióval: hét közülük (Belgium, Dánia, Spanyolország, Nagy-Britannia, Luxemburg, Hollandia és Svédország) tag; Lichtenstein, Norvégia és Monaco pedig, ha formálisan nem is része az EU-nak, gazdasági és politikai szempontból szintén az integráció céljait követi.

A legkisebb monarchia, Lichtenstein egyben a legrégibb is: jogilag a francia forradalom következtében széthullott középkori szent Német-római Birodalom egyetlen változatlan formában megmaradt tagja. Létezése mintegy jelképezi is a francia forradalom befejezetlenségét, hiszen a forradalom volt az, ami, úgy tűnt, visszafordíthatatlanul felszámolja a feudális Európa jelképeit, a dinasztiák uralmát. Ennek ellenére az emberi és polgári jogok nyilatkozatának több elve a mai napig nem érvényes az európai uralkodókra. A nyilatkozat első pontja kimondja, hogy az "emberek szabadnak, jogilag egyenlőnek születnek, és azok is maradnak". A demokráciában nincsenek tehát születésből származó előjogok, senkit nem illet meg származásából eredően sérthetetlenség. A nyilatkozat alapján senki nem hivatkozhatna arra, hogy politikai, jogi hatalma természetfeletti eredetű. A népfelség elve kimondja, hogy "minden szuverenitás alapelve lényegileg a nemzettől származik". A mai uralkodók címeikben mégis hivatalosan megőrizték az ősi istenkirályság eszméjét idéző "Isten kegyelméből" való uralkodás kiváltságát, amely nem veszi figyelembe az emberi alkalmasságot, képességeket, csak a vér szerinti születést, és élethosszig tart.

A forradalom legfontosabb dokumentuma kimondja azt is, hogy "a társadalomnak joga van elszámoltatni kormányzata valamennyi képviselőjét". Több mint 200 év elteltével ezt a követelést sem sikerült maradéktalanul megvalósítani: tovább él a sérthetetlenség középkori elve, amely kimondja: az uralkodót államfői funkciójában nem lehet megvádolni, sem beperelni, és senki nem kérheti rajta számon a cselekedeteit.

A középkori hagyomány él tovább az uralkodói címekben is. A puritánabbja, mint a belga uralkodó, az egyszer? "Őfelsége, II. Albert, a belgák királya, Belgium hercege" megszólításra hallgat. Ennél hangzatosabb a lichtensteini miniállam uralkodójának titulusa: "Ő hercegi fensége, II. János Ádám, Isten kegyelméből Liechtenstein uralkodó hercege".

II. Arthur király?

Károly herceg az első, és fia Vilmos, a második számú trónörökös Fotó: Reuters