Gyökeres fordulatra készül az iráni atomprogrammal kapcsolatban Barack Obama – írta kormánytisztviselőkre hivatkozva a The New York Times. A változás lényege az amerikai lap szerint az, hogy az Egyesült Államok lemond arról a követeléséről, miszerint bármilyen közvetlen tárgyalás előfeltétele az iráni atomprogram azonnali beszüntetése. Ehelyett Washington azt kérné, hogy Irán engedélyezze nukleáris létesítményeiben ellenőrök látogatását.

Nyolc napot töltött a tengerentúlon Barack Obama. Az amerikai elnök reményt üzent a nemzeteknek a válságból való kilábalásra (Londonban), figyelmeztette a veszélyekre az európaiakat (Strasbourgban), meghirdette az atomfegyvermentes világot (Prágában), és újra méltatta a muzulmán értékeket (Isztambulban), lelkesítette az amerikai katonákat (Bagdadban). Ám miközben az elnöki párt a tenyerén hordozta a világ elitje és a média, számos aggasztó esemény történt a világban.

Fájni fog, mindenkinek – ennyit tudni a tervezett válságkezelő kormányprogramról. Hogy kinek és mennyire – ezt lapzártánkkor még azok a szocialista és szabad demokrata parlamenti képviselők sem tudják, akiknek a szavazataira Bajnai Gordon a megválasztásához számít. Szakértők véleményei arról, mit is kellene tenni.

Példátlan tömegtüntetések és brutális erőszak az utcán, botrányos veszekedések a tárgyalóteremben – a brit lapok egy része ettől tart a lapzártánk után kezdődő londoni G20-as csúcson. A találkozó külön érdekessége, hogy először utazik Európába elnökként Barack Obama. „A pokolba vezető út” – ezt mondta az EU soros elnöke Obama ezermilliárd dolláros gazdasági mentőprogramjáról. Nicolas Sarkozy pedig megüzente: kivonul a londoni csúcsról, ha nem fogadják el a pénzpiac szigorúbb szabályozására vonatkozó francia javaslatot. Sarkozy ugyanis „az angolszászokat” vádolja a jelenlegi válságért. Közben megbukott az EU-elnökséget adó cseh kormány. Gordon Brown azonban abban bízik, hogy a válságból egy „új világrend” születik.

Méray Tibor március 15-e alkalmával kapta meg a Magyar Köztársaság Érdemrendje Középkeresztjét. A magyar emigráció egyik szellemi vezetője – aki a napokban lesz 85 éves – elmondta: jólesik neki az elismerés, de aggódik Magyarország helyzete miatt. A Párizsban élő magyar író szerint „keserű tettekre” és ehhez bátorságra lenne szükség hazánk rendbetételéhez, „Ezt az országot Kádár János tette tönkre, bár sokan úgy vélik, hogy mi voltunk a legvidámabb barakk.” Méray szerint ez csak a látszat volt, és Kádár népszerűsége hasonló ahhoz, ahogyan az aradi vértanúkat kivégző Ferenc Józsefért később térden állva imádkoztak a magyarok, vagy ahogy Horthy Miklóst éltették.

180 milliárd euró (55 000 milliárd forint) – ennyit kért Kelet-Európa megsegítésére Brüsszelben a magyar miniszterelnök. A javaslatot – csakúgy mint a könnyített euróbevezetésre vonatkozó kérést – az EU nyugati vezetői elutasították. Kérdés, hogy a brüsszeli nyet a kontinens kettészakadásának a kezdetét jelzi-e, vagy csak azt üzenték meg diplomáciai mércével meglehetősen nyersen Magyarországnak, hogy a térség leggyengébben teljesítő diákja ne akarja előírni a tantestületnek, miként mentsék meg az egész iskolát.

„2009 a nagy bizonytalanság éve az Európai Unióban” – nyilatkozta Antonio Missiroli, a brüsszeli European Policy Center politikai elemzési igazgatója.

Kevesebb mint egy héttel az izraeli választások előtt a felmérések szerint szorosabbá vált a verseny a két leg-nagyobb párt, a Likud és a Kadima között. A február 10-ei szavazáson egy fordulóban pártlisták között választhatnak az izraeliek. Az, hogy ki alakíthat koalíciót, Benjamin Netanjahu vagy Cipi Livni, elsősorban attól függ, melyik párt kapja a legtöbb szavazatot. Netanjahunak – ha a Likud jól szerepel – nagyobb a mozgástere, mivel a várható 26-30 mandátuma mellett számíthat a Sasz leendő képviselőire (10-11) és a jobboldali nemzeti vallásos pártokra (8-9 képviselő). Ez azonban nem elegendő a minimum 61 fős többséghez. Cipi Livni a Kadima (23-25) mellett a meggyengült Munkapártra (15-17) és a volt kommunista párttal egy listán induló Merecre (6) támaszkodhat. (Rajtuk kívül az arab pártok juthatnak be a knesszetbe, összesen 7-8 hellyel.) Ez a baloldali koalíció még kevesebbre mehet egyedül. A mérleg nyelve az idei választás nagy nyertese, Avigdor Lieberman, a Mi Izraelünk elnevezésű párt vezetője lehet, aki a közvélemény-kutatások szerint 16-18 mandátumra számíthat. Liebermant külföldön az izraeli arabok elleni éles kijelentései alapján a jobboldal természetes szövetségesének tartják. Netanjahu fel is ajánlotta Liebermannak az együttműködést és egy vezető miniszteri posztot. A két párt azonban vetélytárs is, így Lieberman nem nyilatkozott arról, hogy elfogadná-e az ajánlatot. Elemzők szerint arra vár, hogy ha a választáson a Kadima esetleg megelőzi a Likudot, és Simon Peresz elnök Livnit kéri fel a kormányalakításra, akkor szabadon választhasson koalíciós társat. Lieberman ráadásul elképzelhetőnek tartja Jeruzsálem felosztását és a ciszjordániai zsidó települések felszámolását (amit Netanjahu nem), valamint támogatja a kormányzási rendszer megváltoztatását, ami a Kadima programjában is sze­­repel. Így ha nem is szívesen („Lieberman nem az én esetem” – mondta Ehud Barak, a Munkapárt vezetője), de összeállhat egy Livni–Lieberman–Barak koalíció, ami Netanjahu bukását és politikai pályafutásának a végét jelenthetné. De nem szabad kihagyni a számításból a Lieberman ellen korrupciós ügyben indított rendőrségi vizsgálatot, amely alapján az izraeli főügyész még a választás előtt vádat emelhet a politikus ellen. Ebben az esetben a reménybeli királycsinálóból lehet bukott politikus… És bármilyen összetételű kormány alakul, a legfontosabb döntéseket Barack Obamával is egyezetni kell majd.

Ígéretéhez híven beiktatása után azonnal munkába állt az új amerikai elnök. Igaz, egy technikai hiba miatt Obamának egy nappal később meg kellett ismételnie az elnöki esküt, de az alkotmányjogá­szok megnyugtatták: emiatt nem lesznek érvénytelenek az első 24 órában hozott rendeletei. Pedig már ezek között is voltak olyan döntések, amelyek alapos vihart kavartak.

Beiktatták az Amerikai Egyesült Államok első afroamerikai elnökét.ŰTöbb kommentátor szerint az ország és egy kicsit a világ ezzel belépett a 21. századba. Világszerte rendkívüli várakozássalŰtekintenek az új amerikai vezetőre, akit az ausztrál miniszterelnök a „jelen reménységének” nevezett. Barack Obama beiktatási beszédében nagyobb felelősségvállalást kért honfitársaitól. „Eljött az idő. Hagyjuk el a gyermekhez illő dolgokat” – mondta a Washingtonban összegyűlt hatalmas tömeg előtt, amely kitörő lelkesedéssel ünnepelte az új elnököt.

Lapzártánkkor még nem dőlt el, hogy mi lesz a francia–egyiptomi közvetítéssel kidolgozott gázai tűzszüneti terv sorsa. A Hetek által megkérdezett szakértők szerint a két hete zajló hadművelet Izrael szempontjából eddig legfeljebb félsikernek értékelhető, amellyel kapcsolatban végső mérleget utólag lehet majd csak vonni. A konfliktusban Irán mellett Egyiptom és Törökország magatartása a legérdekesebb, miközben a nyugati országok jó ideig távolról szemlélték a Hamasz ellen zajló katonai fellépést. Tony Blair közel-keleti főmegbízott például csak egy héttel a támadás megindulása után érkezett vissza szabadságáról.

Egy évvel ezelőtt, az amerikai előválasztásokra készülve az elemzők azt latolgatták, hogy az iraki kivonulás kérdése vagy a nemzetközi terrorizmus fenyegetése fogja inkább mozgósítani a szavazókat. Mint kiderült, egyik sem. Nem véletlen, hogy a szakértők most óvatosabbak.

A rocktörténelem leghíresebb újjászületése jó egy évtizeddel a Jézus-mozgalom zászlóbontása után történt, Bob Dylan története mégis az irányzat egyik jelképévé vált.

Több mint negyven évvel az után, hogy John Lennon kijelentette: „a Beatles népszerűbb Jézus Krisztusnál”, a Vatikán november végén hivatalosan is feloldozást adott a zenekar tagjainak. Egy most megjelent életrajzi kötet szerint Lennon élete végéig birkózott a kérdéssel, mert megdöbbentette, hogy egy odavetett mondatával milyen vihart kavart. „Ki akarok kerülni a pokolból” – írta Lennon 1972-ben Oral Roberts amerikai prédikátornak, akitől azt kérte, segítsen neki megérteni, miről szól a kereszténység.

Hogyan látja Amerika, valamint a keresztényég helyzetét és jövőjét egy volt republikánus elnökjelölt-aspiráns? A CBN televízió alapítója és frontembere 1988-ban George W. Bush ellenfele volt a republikánus jelöltségért folytatott versenyben. Pat Robertsonnal néhány nappal az amerikai elnökválasztás után a CBN virginiai központjában beszélgettünk.

Barack Obama megválasztása után az amerikaiakat nemcsak a győzelemhez vezető út, hanem az új elnökre váró legfontosabb kihívások is foglalkoztatják. Összeállításunkban politikai elemzőket kértünk meg arra, hogy segítsenek értelmezni a világszerte nagy figyelemmel kísért választást.

Az amerikai választási rendszerben az a jelölt kerül az elnöki székbe, aki elegendő államban győz ahhoz, hogy az így elnyert elektori szavazatok alapján többséget szerezzen. Mivel jelenleg 538 elektort lehet elnyerni, ezért az nyer, aki legalább 270 elektort tudhat maga mögött.

Az amerikaiak hetvenöt százaléka azt állítja magáról, hogy a vallás fontos szerepet játszik az életében. Minden negyedik választó protestáns evangéliumi kereszténynek vallja magát. Nem véletlen, hogy az elnökválasztás során a jelöltek üzenetükben, programjukban, életrajzuk megismertetése során figyelembe veszik ennek a meghatározó társadalmi csoportnak a szempontjait. Corwin Smidt professzor (kis képünkön), aki a budapesti előadása után nyilatkozott lapunknak, munkatársaival együtt az elmúlt három választás során országos felmérést készített a hit és a választás összefüggéseiről.