A válság közepén is stabil, 14 éve prosperáló céggé vált a Forest Papír Kft., melynek ügyvezetője, Bodrogai Ferenc, megkapta az Ernst and Young Év Üzletembere díját. Mint fogalmazott: „Papírcsónak vagyunk, szemben a multinacionális versenytársaink óceánjáróival, mégis versenyben tudunk maradni. Kicsik vagyunk, de gyorsak: havonta képesek vagyunk új termékkel előrukkolni.”

Válság által feldúlt hazai ingatlanpiaci helyzetkép: több ezer eladatlan új építésű lakás, több száz csődbe ment építési vállalkozó, sok-sok lakásra váró család. A szakma azonban nem várja meg a válság végét, a piac teljes rendeződését, „feltalált” egy új hitelezési formát, amely belendítheti a lakásvásárlást.

Soros György rámutatott az Európai Unió Achilles-sarkára. A befektető után számtalan elemző is felsorakozott abbeli véleménye mellé, hogy az EU politikai, gazdasági széttagoltsága reális veszélyforrás. A nemzeti függetlenségüket tabuként kezelő európai államok döntéskényszerbe kerülhetnek, összérdekké válhat ugyanis a szorosabb kapcsolódás. Uniós politikusok élesen tiltakoznak az euró megszűnésének felvetése ellen is, ám Görögország államcsődközeli helyzete és a pénzvilág fenyegető üzenetei rávilágítottak arra, hogy az Európai Unió nem készült fel egy hasonló válság kezelésére, s mindeddig nem találták meg a megoldást.

Kétségtelenül a világgazdasági válság tette be a kaput. Ami hosszú ideje kedvező volt mind az USA, mind a tartalékaikat dollárban tartó országok számára, az a válságot követően már-már tarthatatlanná vált. Egyre több ország „szervezkedik”, hogy lecseréljék a dollárt.

Lettország megpróbálta. Megpróbálta nem teljesíteni a nemzetközi befektetőktől kapott milliárdos mentőcsomag feltételeit, megúszni az újabb megszorításokat. Nem jött be!

Miután a két legerősebb uniós ország gazdasága növekedésbe fordult, sok elemző már a válság mélypontját látja. Úgy vélik, innen már a fellendülés következik. Egy lapunknak nyilatkozó elemző szerint nem ilyen egyszerű a kérdés, akár öt év múlva is érezhetjük a válság hatásait.

Ahogy előre várható volt, a válság második szakaszában a folyamatosan zsugorodó gazdaságban egyre többen veszítik el az állásukat. Már most tizenhárom éves csúcson van a munkanélküliség.

Eddig is számos gonddal, bajjal küszködtek a magyar tulajdonú cégek, a válság azonban némelyiküket pillanatok alatt a szakadék szélére sodorta. Nehezített szakasz: már a pénzcsapok is zárva vannak. A túlélésre játszanak.

A válság második fázisába léptünk. Az első csapdát, a pénzügyi krízist sikerült elhárítani, ám a feketeleves még csak ezután következik: a recesszió mélyülése minden várakozást felülmúl.

Mit tudunk felmutatni az elmúlt öt évből? Megérte-e az Európai Unióhoz csatlakozni? Az ötéves évforduló a mérlegvonás ideje. Talán túl nagy várakozással indultunk el - így nem véletlen, ha mára mi lettünk a legszkeptikusabbak az egész unióban.

A magyarok fele legszívesebben venné a kalapját, és elhagyná az országot. Egy felmérés szerint ezt a reakciót váltotta ki a Bajnai-csomag, s ami leginkább fáj: a szocpol, a forinthitelek kamattámogatása megszüntetésének híre.

Mennyiben érzik a rohamot a szocpol végóráiban?– Bár többen arra számítottak, hogy valóságos rohamot indít el a bejelentés, ez azonban elmaradt. Akik érintettek, jórészt már éltek ezzel a lehetőséggel. De aki teheti, még most végiggondolja, hogy előrehozza a vásárlást. Milyen hatással lehet a hitelpiacra, ha valóban eltörlik a forinthitelek után járó kamattámogatást?– Az az érdekes, hogy a devizahitelek kamatainak emelkedése, illetve az árfolyamkockázat megugrása miatt tavaly év végén már újra versenyképessé váltak a támogatott forinthitelek. Nem kell félteni a bankokat, biztosra vehető, hogy júliustól olyan termékekkel jelennek meg, amelyek megközelíthetik a mostani kamattámogatott hitelek kondícióit. A válság miatt lényegesen nehezebb hitelhez jutni, érezhetően visszaesett a kereslet, és ezekhez tegyük még hozzá a kilátásba helyezett változásokat is. Milyen állapotban van mindezek mellett az ingatlanpiac? – A tavasz jól indult, március elején, – még a bejelentések előtt – valóságosan felpezsdült a piac. Pedig nagyon nehéz volt az év eleje, ekkorra már a hétköznapokban is jelentkezett a családoknál a válság hatása. Természetesen tudjuk, a felfutás mögött szezonális hatás is van: ha kisüt a nap, megmozdul a piac.Hogy alakulnak most az árak?– Tapasztalatunk szerint nincs lényeges áresés. Igaz, januárban és februárban csökkentek az árak, de most tavasszal az egy évvel ezelőtti szinten mozognak. Ha az eladó nem érzi magát kényszerhelyzetben, nem adja olcsóbban lakását, inkább kivár, amíg a piaci ingadozás lecsitul. Legendák keringenek arról, hogy milyen hatalmasakat lehet alkudni az árakból. Készpénzért akár féláron is hozzá lehet jutni a kiszemelt ingatlanhoz. – Ez ma már  nem igaz. Az év elején, februárban még jelentős alkupozícióban voltak a készpénzes vevők, de tavasszal más lett a helyzet. Megpróbálják, de az eladók jellemzően nem fogadják el a jelentős alkut. Átlagosan 5-12 százalékos alkut lehet elérni. Milyen típusú ingatlanok a keresettek?– Alapvetően nem változott meg az igény. Az elmúlt 4-5 évben leginkább a minőségi ingatlanokat keresik. Ha nem új a lakás, fontos, hogy a felújítás igényes legyen. A vevők kedvelik az érdekes megoldásokat, a belsőépítészek keze nyomát – még panelben is. Fontos, hogy kellemes intimszférája legyen a lakásnak, hiszen gyakran érzelmi alapon születik meg a döntés az ingatlanok mellett. Hol érhető tetten a válság hatása?– Az eladók sokkal nyitottabbak lettek a közvetítők felé, mert információkra van szükségük, hogy milyen árat jelöljenek meg, hogy az piacképes legyen.A válsághoz való alkalmazkodás jellemzője, hogy mivel a vevők kevesebb hitelhez juthatnak hozzá, szűkösebb a mozgásterük, de emiatt nem kisebb lakást keresnek, hanem inkább kevésbé felkapott kerületbe költöznek. Általában kisebb összegű hiteleket vesznek fel. Ma már nem jellemző, hogy a hitelt úgy kalkulálják ki, hogy beleférjen az autó vagy a bútor lecserélése is. A válságnak mindenképpen pozitív következménye, hogy tudatosabbak, megfontoltabbak lettek a vevők. Jobban kalkulálnak, azt is megnézik, hogy jó befektetés legyen az adott ingatlan, illetve azt, hogy a rezsi bevállalható legyen a család számára. Tehát jobban tetten érhető az a szemlélet, hogy ne nyújtózkodjunk tovább a takarónál. Mi számít ma jó befektetésnek?– Változatlanul jó befektetésnek számítanak a klasszikus belvárosi, Andrássy úti, körúti és ehhez hasonlóan frekventált elhelyezkedésű, jól megközelíthető ingatlanok Pesten és Budán egyaránt.  Ha figyelembe vesszük az új lakások építésének visszaesését, jövőre, illetve 2011-ben jelentős újlakáshiányra számíthatunk. Tehát jó befektetésnek számít most új lakást vásárolni. Aki ingatlanvásárlás előtt áll, kedvező pozícióban van, hiszen egyre többen döntenek úgy, hogy értékesítik az eddig befektetésnek szánt, bérbe adott lakást, de üdülők is piacra kerülnek. Érdemes figyelni, válogatni, mert most olyan „kincsek”  bukkanhatnak elő a fővárosban, de a Balaton vagy a Velencei tó partján is, amelyeket eddig tartogattak.A kedvező tavasz után milyen szezonra számítanak? Mi vár az ingatlanpiacra július 1-je után?– Nem tudjuk sajnos, hogy milyen ősz, tél jön. Nem titok, hogy aggódom a kilátásokat illetően. Ugyanakkor bizakodom is, hiszen a magyar ember túlélő típus. Megtalálja a módját annak, hogyan tartsa fenn az ingatlanát a válság közepén is.  Az előttünk álló néhány hónap mindenesetre nyugodt, csendes lesz. Kisebb fellendülést hoznak a kilátásba helyezett változások. Július után viszont nem kizárt a visszaesés sem, de nem látjuk a jövőt.Milyen tanácsot tud adni a vásárlás előtt állók számára?– Ezekben az időkben fontos a tudatosság. Olyan ingatlant érdemes most vásárolni, amit fenn tudunk tartani, ahol hosszabb távon, akár 5-10 évig el tudjuk képzelni az életünket. Érdemes szakember tanácsát meghallgatni, hogy a lakóhelyünkön melyik ingatlan számít jó befektetésnek.

Dermesztő vagy fájdalmas? Július 1-jé-től mindannyian megtudjuk. De vajon megéri-e az újabb áldozat? Kifelé haladunk-e végre a gödörből, vagy továbbra is marad a sereghajtás?

Vajon valóban szükség van egy újabb, immár ki tudja hányadik fájdalmas csomagra, avagy az ellenzéki pártoknak van igazuk, akik szerint megúszhatnánk az egészet?

IMF-, EU-elvárások: kipipálva. Hazai gazdaság: zéró segítség. Elemzők szerint ez lehet tőmondatokban a summája a kormány legújabb adóelképzelésének. Sem a vállalkozók, sem a lakosság számára nem hoznak ugyanis érdemi segítséget.

Gyilkos iramban gyengült az elmúlt héten a forint, vészesen megközelítve a 320-as árfolyamot. Lapunknak nyilatkozó szakértők egybehangzó véleménye szerint a drámai gyengülést éppenséggel mi magunk, jobban mondva politikusaink idézték elő.

Újabb repedés keletkezett az unió térképén. Lapkommentárok szerint már ketté is szakadt az unió a kelet-nyugati történelmi határ mentén, miután nyíltan elutasította a kritikus helyzetbe került keleti térség együttes megsegítését.

„Nincsen nálunk a bölcsek köve” – fogalmazott Békesi László, a Reformszövetség szakértője, bevallva: nem tudják a megoldást a kialakult válságra, de javaslatuk „életképesebb”, mint a kormányé. „Dermesztőnek” nevezte a miniszterelnök a Reformszövetség javaslatainak hatását a társadalomra nézve. Utalva arra, hogy a szövetség némely ponton radikálisabban nyúlna hozzá az állam kiadási oldalához. A Reformszövetség szerint nemcsak lehetséges, de szükséges is a kormány elképzeléseihez képest jelentősebb állami megtakarítás. A szövetség számításai szerint a következő négy évben 1325 milliárdos állami kiadáscsökkentés érhető el. (Lásd a kormány elképzeléseiről szóló cikkünket:  Zsákban táncolni. Hetek, 2009. február 20.) A szövetség szerint csupán az állam működési kiadásaiból az idén 200 milliárdot lehet lefaragni, 2010 és 2013 között pedig további 350 milliárd érhető el. Igaz, 60 milliárdot megspórol a kormány, de működési kiadások lefaragásával, létszámcsökkentéssel, felesleges háttérintézmények megszüntetésével, állami feladatok leadásával további eredmények érhetők el. Pusztán az önkormányzati képviselők javadalmazásának korlátozásával 30 milliárdot lehetne megtakarítani. A nyugdíjkasszából 300, a szociális támogatásokból 50-70, a család- és gyermektámogatásból pedig 70-80 milliárd csíphető le. A Reformszövetség javaslatai révén 2012-ben a mostani 50,5 százalékos állami újraelosztás 42 százalékra csökkenhet, ami már megközelíti a visegrádi országok 40 százalékos szintjét. Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója szerint mivel a magyar gazdaság – válság nélkül is – meglehetősen kilátástalan helyzetben van, égetően szüksége van határozott és gyors intézkedésekre. Ezek nélkül ugyanis a mostaninál sokkal rosszabb helyzetbe is kerülhetünk – fogalmazott. Akár évtizedekre zsákutcába kerülhet az ország. Most ennek megvan az esélye – tette hozzá a szövetség szakértője. Békesi László szerint pozitív forgatókönyv szerint is csupán évek múltán nyílik lehetőség arra, hogy kilábaljunk a válságból. Leghamarabb jövőre állhat talpra az USA és Ázsia gazdasága, majd az ezt követő 6-12 hónapban az EU országai. Ezek után újabb fél-egy évvel Magyar-országon is beindulhat  a lassú növekedés. Ehhez azonban most határozott intézkedésekre és új gazdaságpolitikára van szükség, amelynek középpontjában ezúttal a versenyképesség javításának és nem (az eddigi gyakorlat szerint) a bevételek elosztásának kell állnia. Ugyanakkor más eszközökre is szükség van: szigorú fiskális és jövedelempolitikára és az ezt támogató monetáris politikára – tette hozzá. Palócz Éva szerint az a legnagyobb problémája a magyar gazdaságnak, hogy túlzóan magas az állami elvonás, miközben alacsony a gazdaság termelékenysége, így törvényszerűen növekszik az államadósság. Mára már ott tartunk, hogy ki sem tudjuk fizetni a kamatot, eközben nem jutunk új hitelekhez, mivel senki sem hajlandó finanszírozni a magyar államot. Az államadósság ma már eléri a GDP 73 százalékát „a törlesztőrészlet” pedig éves szinten a 4 százalékát, ami azt jelenti, hogy az egész ország 10 napon keresztül csak ezért dolgozik. „Tény, hogy határozottabb véleményen vagyunk egy-két területen a kormányhoz képest – fogalmazott megkeresésünkre Oszkó Péter, a Deloitte Magyarország elnök-vezérigazgatója (kis képünkön). – Csak találgatni tudok, mire gondolhat a miniszterelnök a »dermesztő társadalmi hatásokról« szólva. Mindenesetre a Reformszövetséggel tartott tanácskozáson nem fogalmazott meg hasonló véleményt” – tette hozzá. Lényegi eltérés a két javaslat között a 13. havi nyugdíj kérdése. Amíg a kormány beépítené a nyugdíjakba, addig a szövetség eltörölné. Oszkó Péter szerint ezt a 300 milliárdos plusz terhet nem bírja el a magyar gazdaság. Hasonlóképpen 65 évre emelnék a nyugdíjkorhatárt, és változtatnák az emelés szabályait, valamint szigorítanák a korkedvezményes és a rokkantnyugdíjba vonulás követelményeit.  Szintén radikálisabb a szövetség az ingatlanadóval kapcsolatban. A vagyonadó csak 30 milliónál drágább ingatlanra vonatkozna. Ennek értelmében például egy 35 milliós ház után 350 ezer forintot kellene befizetni. Oszkó Péter azonban hangsúlyozta, hogy éves szinten ennél jóval több maradna a családok kasszájában, mivel az szja-sáv változása után 5 milliós éves jövedelemig csupán 18 százalékot kell adózni, szemben a mostani 36 százalékkal. Olyan családok esetében tehát, ahol legális, adózott jövedelemből élnek, és ilyen forrásból származott az ingatlan, az új adó összegének akár a duplájával is több maradna a családok kasszájában az szja-csökkentésnek köszönhetően. Ha viszont nem legális jövedelemből származik az ingatlan, várhatóan adóemelkedés áll elő. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy azoknál a családoknál, ahol nem a magasabb jövedelemből származott az ingatlan, hanem például öröklés révén jutottak hozzá, és a jövedelem átlagos vagy az alatti, igen nagy tehertétel lehet a több százezer forintnyi adó előteremtése, mivel ezen a rétegen nem segít az szja-sáv kiszélesítése.Hasonlóan változtatna az szja rendszerén a kormány és a Reformszövetség. Amíg a kormány a mostani 18 százalékos kulcsot 19-re emelné, a sávhatárt pedig a mostani 1,7 millióról 3 millióra növelné, addig a Reformszövetség meghagyná a kulcsot, de a sávhatárt 5 millióra tolná ki. Az adójóváírást 2001-től szüntetnék meg, de csak abban az esetben – szögezte le –, ha olyan mértékű reálbér-növekedés lesz, hogy a minimálbér körüli bevételekkel rendelkezők sem szenvednének hátrányt. Mindenképpen kényes pont a szociális juttatások és kedvezmények megnyirbálásának lehetősége. Egyre általánosabb álláspont, hogy a családi pótlék, gyes, gyed, szocpol, a gáz- és távhőtámogatás ne alanyi jogon, hanem jövedelemhez kötötten, rászorultsági alapon járjon. A szövetség is azon az állásponton van, hogy a gyed ideje a mostani 3 év helyett 2 évre csökkenjen. Oszkó Péter szerint összességében a változások nyomán a minimálbér másfélszereséig terjedő jövedelemmel rendelkezők nem tapasztalnának adócsökkentést, az áfakulcs javasolt 4 százalékos emelése, illetve a kilátásba helyezett kedvezmények megvonása miatt pedig ennek a rétegnek összességében nagyobb lenne az adóterhelése, azaz reálértékben rosszabb helyzetbe kerülhetnek.Azok járhatnak jobban – mondta a szakember –, akik éves szinten 1,7 millió forint felett keresnek, hiszen esetükben megszűnne a mostani 36 százalékos kulcs, helyette 18 százalék lenne. Ők azok, akiket eddig túladóztatott az állam, és ők azok, akiknek a munkahelye a válság idején nagyobb veszélybe kerülhet. A Reformszövetség a kormány javaslatához képest határozottabban csökkentené a járulékszintet. Az idén 5 százalékkal, és nem csupán a minimálbér duplájáig, hanem a teljes jövedelem után. 2010-ben pedig további 3 százalékkal mérséklődne a járulékszint. Ennek köszönhetően a költségszintre csökkenhetne a munkabér, mint a többi visegrádi országban. Az 5 százalékos még nem, de a 8 százalékos mérséklés már azt jelentené, lényegesen javul a versenyképességünk, és több esély van a munkahelyek megtartására.

A VOSZ évek óta aktívan lobbizik annak érdekében, hogy javuljanak a hazai vállalkozások körülményei. Dávid Ferenc főtitkár szerint egy kijózanító pofon kellett ahhoz, hogy elindulhasson végre a változás.