„Az emberek még mindig nem fogják fel, mennyire súlyos helyzetben vagyunk, ami a politikusok felelőssége. Az életünket szinte felzabálja a pártpolitika. Minden belpolitikai vitával töltött hét százmilliárdokba kerül" - fogalmazott éles kritikát a kormányfőjelölt szocialista politikusok előtt.
Sajnos nemcsak a világgazdasági válság a problémánk, a helyzet ennél jóval komplikáltabb. A kívülről érkező válság ugyanis egy évek óta belső gondokkal küzdő magyar gazdaságot ért utol. Egy évtized óta elmaradt reformok, a lehetőségeinken túli állami költekezés, a túlméretezett szociális juttatások nem meglepő módon az államadósság fokozatos növekedésével, magas jegybanki kamatszinttel, eltúlzott magas adóelvonással jártak együtt. Ez pedig megfojtotta a vállalkozások, a gazdaság egészséges működését, amelynek lassulása nem az idén kezdődött, hanem 2007 óta folyamatos. Mindezek miatt hosszú évek óta a külföldi befektetőknek lett kiszolgáltatva az ország, akik a rendkívül magas kamat csábításának engedve hajlandóak voltak finanszírozni az államháztartás hiányát. A válság kirobbanása óta azonban elszeleltek, így megszűnt a pénzforrás. Ma kizárólag az IMF és az EU által nyújtott „pénzügyi infúzión" képes élni az ország. Ez a helyzet már önmagában is jelzésértékű, hogy valami nincs rendben nálunk.
A kisebbségi kormány - noha tisztában volt a helyzet kritikus voltával - ősz óta nem volt képes hathatós intézkedést foganatosítani, ami viszont tovább mélyítheti a recessziós spirált, emiatt az összeomlást csak egyre keményebb intézkedések árán kerülhetjük el. Bajnai talán az utolsó pillanatban lépett a színre.
2009. 04. 10. (XIII/15)
