Az Egyesült Államok határozottan követelte az izraeli csapatok kivonását a palesztin városokból, mivel ezzel – amerikai értékelés szerint – veszélybe kerül a terrorellenes nemzetközi koalíció. Ariel Saron izraeli miniszterelnök a kormánya egyik tagjának meggyilkolása után ultimátumot intézett a Palesztin Hatósághoz a terroristák kiadatására. Mivel ez nem történt meg, az izraeli biztonsági szolgálat hajtóvadászatot indított a tettesek után, és a Jerusalem Post értesülése alapján legalább két merénylőt sikerült is elfogniuk.

A második világháború után az angolok kénytelenek voltak a palesztin ügyet a Népszövetség jogutódjának számító ENSZ rendkívüli közgyűlése elé vinni. A testület egy külön bizottság jelentése alapján ajánlást fogadott el, amelyben a szembenálló feleket a "zsidó nemzeti otthon" maradék egyötödének további, egy zsidó és egy újabb palesztinai arab államra való kettéosztását javasolta, azzal, hogy Jeruzsálemet és környékét corpus se-paratumként az ENSZ közvetlen igazgatása alá rendelte volna. A javaslatot zsidó részről elfogadták, a palesztinai arabok és az "Arab Liga" azonban nemcsak elutasította, de jogellenes fegyveres erőszak alkalmazásával a megalakuló zsidó miniálla-mot vérbe akarta fojtani. Ez nem sikerült, de a "zsidó nemzeti otthon" területén megalakításra javasolt második palesztinai állam területéből a Jordán nyugati partját és Kelet-Jeruzsálemet Jordánia, a Gázai övezetet Egyiptom jogtalanul elfoglalta és annektálta. Az ENSZ – miközben több ízben elítélte a zsidó államot, amiért az arab kormányok által magukra hagyott, de a zsidó állammal szemben ellenséges arab menekültek millióit nem fogadta be – szó nélkül hagyta Jordánia és Egyiptom jogellenes annexióját, az arab országokból elűzött közel egymillió zsidó menekült ügyét, és a Jordániából, valamint Egyiptomból Izraelbe beszivárgott fegyveres bandák rablásait és gyilkosságait. Pedig az ENSZ égisze alatt aláírt fegyverszüneti megállapodások elvileg szavatolták az ideiglenes határok biztonságát.

Minél szélesebb a terror elleni koalíció, annál nagyobb annak esélye, hogy sikerrel vívhatják meg ezt a rendkívül bonyolult és sokrét? harcot. Az Egyesült Nemzetek Szervezete természetes keretként kínálkozna e harchoz, ezért határozott úgy a világszervezet, hogy nemzetközi konvenciót alkot a terrorizmus ellen. A Közgyűlés ebből a célból összehívott tagjai azonban sem a terrorizmus, sem a terroristák körének meghatározásában nem tudtak megegyezni. 

Az izraeli biztonsági kabinet négy órán át tartó rendkívüli ülésén szerdára virradóan úgy határozott, hogy a maga részéről is felmondja a három hete meghirdetett tűzszünetet. A kabinet utasítást adott a határőregységeknek, a biztonsági alakulatoknak és az Izraeli Véderőnek, hogy újítsák fel védelmi akcióikat a palesztin terrorszervezetekkel szemben, és végezzenek a gyilkosságokért felelős személyekkel. Így a tűzszünet megteremtésére tett legújabb pereszi kezdeményezés is kudarcot vallott. 

Élénk a diplomáciai mozgás a Közel-Keleten. Az ammani repülőtéren várakozó Jasszer Arafat damaszkuszi látogatását ugyan a szír elnök a legeslegutolsó pillanatban lemondta, ám a több ízben elhalasztott Peresz–Arafat találkozó szerdán délelőtt végre létrejött. A térségbe érkező francia külügyminiszter, Hubert Vedrine pedig angol kollégájának, Jack Straw-nak adta át a váltóbotot. Természetesen egyik esemény sem zajlott le minden bonyodalom nélkül. 

New York és Jeruzsálem: a szabad világ végvárai

Minden valószínűség szerint emlékezetes marad a dél-afrikai Durban városában e héten megrendezett rasszizmusellenes világkonferencia, melynek előkészítésén az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága több hónapig dolgozott. Az Egyesült Államok, Kanada és Izrael eleve alacsonyabb szinten képviseltette magát a konferencián, a zárónyilatkozat Izrael- és cionizmusellenes záradékai miatt. A Palesztin Felszabadítási Szervezet az arab, muszlim és fekete-afrikai országok támogatásával sikeres kampányt folytatott azért, hogy a világon tapasztalható rasszizmust elítélő és az ellene vívott harc alapjául szolgáló dokumentum helyett tett javaslatban a cionizmust a rasszizmussal azonosítsák, és Izraelt népirtásban és emberiségellenes bűncselekményben bűnös, apartheid faji megkülönböztetésen alapuló, gyarmatosító imperialista államnak minősítsék. 

A palesztin rendőrség ramallahi épületében elrejtett aknagránátgyár izraeli kilövését követően – gránátok híján – az izraeli települések ágyúzása alábbhagyott, de a lövöldözéses merényletek – orvlövészek, illetve robogó autókból leadott gyilkos sorozatok – továbbra is szedik áldozataikat. Közülük a legutóbbi a 15 éves Aliza Malka, aki hasonló korú társaival utazott, amikor egy szemben haladó járm?ből tüzet nyitottak gépkocsijukra. Aliza halálos lövést kapott, társai pedig közepesen súlyosan megsebesültek.

Eredménytelenül ért véget a hétközi, Tel Avivban tartott soros biztonsági találkozó a palesztin hatóság és az izraeli kormány képviselője között. A CIA felügyelete alatt hétről hétre tartott megbeszélésen azt vitatják meg, hogy az elmúlt héten vajon megvalósultak-e a Tenet-terv tűzszünetre vonatkozó előírásai. A szokásos koreográfia szerint a palesztin fél igenlő válaszára az izraeliek tagadólag rázzák a fejüket. Arafat érdeke, hogy a folytatódó palesztin erőszak közepette a politikai tárgyalások megújuljanak, és a kettős nyomás alatt újabb és újabb engedményekre kényszerít-sék Izraelt. A Saron vezette egységkormány alap-elve változatlan: nem újítják fel a politikai tárgyalásokat, ameddig a palesztin erőszakcselekmények teljesen meg nem szűnnek. 

Három palesztin – köztük egy hathónapos csecsemő – esett áldozatul abban a támadásban, amely Hebron közelében történt csütörtökön. A gyilkosságért a Jerusalem Post értesülése szerint a betiltott szélsőjobboldali Kach-mozgalom egyik utódszervezete vállalta a felelősséget. A palesztinok részéről soha be nem tartott tűzszünet látszata ezzel mindkét oldalról szertefoszlott. A megújult terrorfenyegetések miatt az izraeli hadsereg tankjai felvonultak Betlehem határában.

Miközben a Közel-Keleten a politikusok tűzszünetről beszélnek, Arafat már úgy döntött, hogy a tűzszünethez vezető egyhetes időszak lejárt, és kezdetét veheti a hathetes nyugalmi időszak, amelynek végén folytatódhatnának az izraeli–palesztin konfliktus végleges lezárására irányuló béketárgyalások. Az izraeli oldalon súlyos viták zajlanak a kormányon belül. A jobboldal katonai megoldást sürget, míg a baloldal Simon Peresszel még egy esélyt adna Jasszer Arafatnak. Ám az egymástól eltérő álláspontok egyben megegyeznek: a jelenlegi helyzet tarthatatlan, hiszen mindennek mondható, csak éppen tűzszünetnek nem. Időközben Ariel Saron az egyik belgiumi bíróságon ellene indított eljárás miatt lemondta európai körútjának brüsszeli állomását.

E hét szerdára virradóra Jasszer Arafat, a Palesztin Hatóság elnöke is elfogadta a Tenet-dokumentumot, amelynek célja, hogy helyreállítsa a felek között a biztonsági együttműködést, véget vessen az erőszakos cselekményeknek és helyreállítsa az elmúlt szeptember előtti állapotot. A palesztin vezető elvi egyetértését adta a terv megvalósításához, ám több pont vonatkozásában fenntartásait hangoztatta. 

A Mitchell-bizottság befejezte tényfeltáró küldetését, és munkájának eredményét az érdekelt felek és a nagyközönség tudomására hozta. A jelentés azonnali és feltétel nélküli tűzszünetet, az erőszakos cselekmények azonnali és feltétel nélküli beszüntetését és a vitatott területeken épített zsidó települések bővítésének leállítását javasolja. A bizottság elsődleges feladatának a háborús konfliktus leállítását és a tárgyalási folyamat újraindítását tekintette. 

Izrael a héten ünnepelte fennállásának 53. évfordulóját. 1948-ban az ősi zsidó állam felébredt álmából, hogy ismét Izrael földjén gyűlhessen össze a történelem során szétszórt-szétszóratott zsidóság. Izraelben az ünnep előtti napon emlékeznek azokra a hősökre, akik életüket áldozták a zsidó állam védelmében. Számuk csaknem eléri a 20 ezret, akik az arab országokkal vívott háborúkban és a palesztin-arab terrorista támadásokban estek el. Köztük az a mintegy száz izraeli, akik a palesztin vezetés által múlt szeptemberben kirobbantott fegyveres felkelés terrorista támadásaiban estek el. A legfiatalabb Shalhevet Pass, a mindössze tízhónapos csecsemő, akit márciusban egy palesztin orvlövész távcsöves puskával ölt meg egy játszótéren.

Az elmúlt hetek békére irányuló erőfeszítései csődöt mondtak. A palesztin és a libanoni iszlám fundamentalista terrorszervezetek átlépték a terrorizmus "véres vörös vonalát", és Izrael ellen immár összehangolt, hadüzenet nélküli háborút vívnak. A Libanonban állomásozó palesztin fegyveresek – a Hezbollahhal együtt – Izrael északi határa elleni támadásokra készülnek. Maga Arafat is Damaszkuszba tart, hogy közös szír–palesztin frontot hozzanak létre. Apjához hasonlóan Basar Asszad is visszautasította az izraeli békeajánlatot, és ugyanezt tette Jasszer Arafat palesztin vezető is. A néhai szír elnök visszakaphatta volna az egész Golán-fennsíkot Simon Peresztől, de neki a Genezáret-tó vize is kellett volna. Arafat pedig megalapíthatta volna a palesztin államot Jeruzsálem fővárossal, ám neki – úgy látszik – ennél több, vagy talán más kellett. A béke galambjai tartósan elköltöztek a térségből, és a fegyvereknek adták át a stafétabotot. A napokban a háborús helyzet – a fenti páros "jóvoltából" – tovább eszkalálódott.

Ariel Saron megválasztott izraeli miniszterelnök formálódó egységkormánya akár harminc miniszterből is állhat, ami azt jelentené, hogy a százhúsz fős törvényhozás minden negyedik tagja bársonyszékhez jut. Az inkább miniparlamentre hasonlító kabinet a szakértők szerint akkor lehet működőképes, ha Saron a legfontosabb kérdéseket szűk körben, Simon Peresz külügyminiszterrel és a lapzártánk után kijelölésre kerülő hadügyminiszterrel dönti el.

Az Öböl-háború tizedik évfordulóján arra emlékezünk, amikor a "művelt világ", az ENSZ égisze alatt felsorakozott amerikai–európai–arab koalíció háborút vívott a "barbársággal", Szaddám Huszein iraki diktátorral. E furcsa háború megítélése még ma is megosztja a térséggel foglalkozó szakértőket.

Alig múlt el egy év azóta, hogy Ehud Barak megalakította kormányát, máris minden kezdődik elölről. Egy hete maga a kormányfő javasolta, hogy az izraeli parlament, a knesszet oszlassa fel magát, és írja ki az általános választásokat, látva, hogy a honatyák többsége kész erre. Múlt szombat este Barak váratlanul bejelentette, hogy lemond miniszterelnöki pozíciójáról, vasárnap pedig – a törvény előírásai szerint – írásban is benyújtotta döntését Moshe Kacav köztársasági elnöknek. A lemondás 48 óra elteltével, kedden lépett életbe, így azóta Izraelnek ügyvivő kormányfője van. A miniszterelnöki választásokat két hónap elteltével, februárban kell megrendezni. A jogi viták nyomán elemzők attól tartanak, hogy az amerikaihoz hasonló huzavona alakul ki – már a választások előtt.

A Likud elnöke, Ariel Saron bejelentette, hogy a szállingózó híresztelések ellenére a választásokat megelőzően nem alakít nemzeti egységkormányt a nagy riválissal, Ehud Barak "Egy Izrael" pártjával. Saron úgy gondolja: majd a választási győzelmet követően szólítja fel Barakot az egységkormány megalakítására – mint azt a politikus szerda este az izraeli televízió egyes csatornáján bejelentette. Véleménye szerint a Likudnak és a Munkapártnak össze kell fognia, hogy az ország "nyomasztó problémáival" szembenézhessen, és azokkal képes legyen megbirkózni.