Miközben a terror intézményrendszere elleni Védőpajzs hadművelet folytatása – amerikai nyomásra – egyelőre elmarad, mind az izraeli, mind a palesztin belpolitikában jelentős fordulat történt. A jobboldali Likud párt vezetősége nemet mondott a palesztin állam létrehozására, míg Arafat ígéretet tett honfitársainak a tíz éve az oslói megállapodás alapján létrejött rendszerének reformjára.

A terrorizmus elleni Védőpajzs hadművelet megkezdése óta a legsúlyosabb támadás történt a héten Izraelben, amikor egy gázai származású palesztin merénylő felrobbantotta a Tel Aviv közelében fekvő modern ipari város, Rison le-Cion egyik népszerű szórakozóhelyét, a Snooker Biliárdszalont. A terrortámadásnak tizenöt halálos és ötvenöt sebesült áldozata volt, zömében olyan fiatalok, akik sem vallási, sem politikai nézeteik szerint nem tartoznak a palesztinok szemében fő ellenfélnek számító Saron-kormány hátországához. 

Az Egyesült Államok iszlám terrorizmus elleni hadműveletének második fő célpontja Afganisztánt követően Irak. Szaddám Huszein tömegpusztító fegyverek előállításán dolgozik, s nem rejti véka alá, hogy hőn áhított vágya az Egyesült Államok és Izrael elpusztítása. Az őszre tervezett nagyszabású akciójához Bush megpróbálja megszerezni az általa mérsékeltnek tekintett arab államok támogatását is. Ezek az államok azonban (például Egyiptom, Szaúd-Arábia, Szíria, Kuvait, Bahrein stb.), bár széles kör? amerikai pénzügyi segítségben részesülnek, vonakodnak felsorakozni Bush mellé. Fő akadályként a palesztin kérdés megoldatlanságát említik, bár erősen kérdéses, hogy kedvező fordulat esetén támogatnák-e az Irak elleni hadműveletet. Hiszen a helyzet most alapvetően más, mint 1991-ben volt, amikor Irak lerohanta Kuvaitot, és a szaúdi sivatagi királyságot is elnyeléssel fenyegette.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa úgy határozott, hogy a Közel-Keletre nemzetközi vizs-gálóbizottságot küld. Ezt az teszi lehetővé, hogy Ariel Saron kormányfő befejezettnek nyilvánította a Védőpajzs hadművelet első szakaszát, és késznek mutatkozott az ENSZ-bizottsággal való együttműködésre. 

A múlt heti madridi nyilatkozat teljes támogatással indította útjára Colin Powell amerikai külügyminisztert közel-keleti körútjára. Kofi Annan ENSZ-főtitkár, Josep Piquet spanyol, Javier Solana uniós, Powell amerikai és Ivanov orosz külügyminiszter közös közleményben állapította meg a küldetés alapvető céljait. Amit akkor még csak sejteni lehetett, az most bebizonyosodott: Powell a lehetetlenre vállalkozott.

Madridban közös nyilatkozatot fogadott el az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Európai Unió, Oroszország, Spanyolország (az unió soros elnöke), valamint az Egyesült Államok az izraeli–palesztin ellenségeskedések beszüntetéséről. Josep Piquet spanyol, Ivanov orosz, Colin Powell amerikai és Javier Solana, az unió külügyminisztere, valamint Kofi Annan ENSZ-főtitkár nyilatkozatban szólította fel Izraelt, hogy azonnal vessen véget katonai hadműveleteinek. A nyilatkozat terrornak, morálisan visszataszítónak és jogellenesnek minősíti az ártatlan és fegyvertelen izraeli polgári személyek ellen végrehajtott palesztin merényleteket, amelyek semmilyen körülmények között nem igazolhatók. Jasszer Arafatnak le kell számolnia a terrorral, és meg kell kezdenie a biztonsági együttműködést Izraellel. A részt vevő külügyminiszterek támogatták Powell küldetését a tűzszünet megteremtésére, és állást foglaltak a térségről korábban hozott biztonsági tanácsi határozatok maradéktalan végrehajtása mellett. Nyilatkozatuk szerint a problémának nincs és nem is lehetséges katonai megoldása, a politikai rendezésnek pedig a Biztonsági Tanács határozatai alapján kell végbemennie. Így Izraelnek joga van a békés és biztonságos határok közötti létezésre, míg a palesztinoknak joga van a méltóságra és a függetlenségre. A nyilatkozat kiemeli a korábbi bejrúti csúcson elfogadott szaúdi ajánlatot, melynek alapján – a nyilatkozat szerint – rendezhető Izrael és az arab országok viszonya. 

Saronnak és Bushnak engedményeikkel sem sikerült tető alá hozni a tűzszüneti megállapodást. Az izraeli kormányfő hiába mondott le a "hétnapi nyugalom" előzetes feltételéről, hiába vonult ki a palesztinok lakta nagyobb városokból, és hiába mérsékelte az izraeli katonai tevékenységet egyoldalúan. A palesztin terror csak fokozódott. A Netanjában, Jeruzsálemben, Haifán, Tel Avivban és más helyeken végrehajtott merényletekben a palesztin terrorszervezetek a húsvéti ünnepek alatt közel félszáz izraeli polgári személyt öltek meg, és közel kétszázat sebesítettek meg. Mindez szemléletesen mutatja: a palesztinok elutasítják a konfliktus békés megoldását, semmibe veszik az oslói egyezményeket, és céljaikat kizárólag fegyveres harc útján kívánják elérni. E harc pedig szinte kivétel nélkül az ártatlan izraeli polgárok elleni terrort jelenti. 

Drámaira fordult a helyzet Izraelben a mindenapossá vált merényletek és a terror felszámolására indított hadműveletek nyomán. A katonai-diplomáciai események gyorsuló spirálját érzékelteti néhány gyorshír a Haarec cím? lap internetes oldaláról, amelyek lapzártakor, este hat és tizenegy óra között érkeztek: 20 ezer izraeli katona vesz részt az 1982-es libanoni háború óta legnagyobb katonai akcióban; Arafat felszólította a ramallahi menekülttábor lakóit, hogy álljanak ellen a "megszálló erőknek"; Példátlan biztonsági intézkedések a ciprusi Hapolel Tel Aviv – Milan kupamérkőzésen; Dick Cheney amerikai alelnök Jordániában az Irak ellen tervezett hadműveletekről tárgyal; Az elmúlt napokban 300 újságíró érkezett Izraelbe, így összesen 1000 külföldi tudósító dolgozik az országban; Jack Straw brit külügyminiszter szerint döntő bizonyítékok vannak Irak tömegpusztítófegyver-programjáról; Simon Peresz külügyminiszter az EU elnökének kijelentette: lehetőség szerint a hétvégére szeretnék elérni a tűzszünetet; Tarik Aziz iraki külügyminiszter bejelentette: 25 ezer dollárt adományoznak az öngyilkos bombamerénylők családjának; Az izraeli főrabbinátus a szerdát bőjti nappá nyilvánította a súlyosbodó helyzet miatt; Egy Franciaországban kiadott új könyv az elmúlt év során 400 zsidóellenes támadást összesít az országban; Brit palesztinok arra sürgették Tony Blair kormányfőt, hogy sorolja Izraelt a "gonoszság tengelyéhez" tartozó országok közé. 300 perc hírei egy hétköznap este a háború árnyékába sodródott Közel-Keletről.

Jasszer Arafat tűzszüneti felhívása ellenére a palesztin terror tovább szedi áldozatait Izraelben. A hét végén három palesztin öngyilkos merénylőt tett ártalmatlanná a biztonsági szolgálat és az izraeli polgárok ébersége. Az elmúlt tíz napban hét további fegyveres támadást előztek meg, amelyek nemcsak zsidó telepesek és katonák, de az Izraelen belüli polgári lakosság ellen is irányultak volna. Az izraeli titkosszolgálat, a Sabak szerint ennek az az oka, hogy Jasszer Arafat tűzszüneti felhívása ellenére sem adott ki "Tüzet szüntess!" parancsot az autonómia területén működő terrorszervezeteknek, és semmit sem tett a terror infrastruktúrájának felszámolására. Inkább tárgyalásokra és megállapodásokra törekszik, azzal a céllal, hogy az egyes szervezetek csak ideiglenesen függeszszék fel fegyveres tevékenységüket. Ez is bizonyítja, hogy a palesztin vezetőnek a tűzszünet nem stratégiai kérdés, sokkal inkább taktikai manőver annak érdekében, hogy viszszanyerje mozgásszabadságát, és segítse az Európai Unió nevében eljáró Javier Solana diplomáciai kampányát. 

Ariel Saron amerikai útja nem hozta meg a kívánt eredményt. Bár az amerikai adminisztráció élesen bírálta Jasszer Arafatot és a Palesztin Hatóságot terrortevékenysége miatt, Saron javaslata, hogy Arafatot más palesztin tárgyaló féllel váltsák fel, nem talált támogatásra. Ebben szerepet játszott nemcsak Egyiptom és Jordánia diplomáciai offenzívája, hanem az Európai Unió Jasszer Arafat mellett való kiállása is. Arról nem is beszélve, hogy Peresz külügyminiszter tárgyalásainak eredménye Ahmed Koreivel, a Palesztin Törvényhozó Tanács elnökével ha csak egy pillanatra is, de ismét felvillantotta egy békés rendezés körvonalait.

A Ramallahban rekedt palesztin vezető egyértelm? célja, hogy Izraelt az 1967-ben elfoglalt területek, benne Kelet-Jeruzsálem teljes kiürítésére kényszerítse – mégpedig egyoldalúan, anélkül, hogy elkötelezné magát Izrael békéjének és biztonságának garantálására. Jasszer Arafat szeme előtt Libanon példája lebeg, ahonnan Ehud Barak akkori izraeli miniszterelnök – a Hezbollah fegyveres akciói nyomán – egyoldalúan vonta ki csapatait, anélkül, hogy Libanon békét kötött volna vele.

A palesztin–izraeli háború jelenlegi szakaszában Jasszer Arafat egyértelműen a "felőrlő terrorháború" stratégiáját képviseli. Ezt bizonyítja a Karin A hajó fedélzetének rakománya, az iráni fegyverszállítás és a Fatah rohamosztagjainak véres terrorja, amelynek elsődleges célpontja az izraeli polgári lakosság. A fegyverekre és a hajóvásárlásra elköltött százmillió dollár is világossá teszi: Arafat mindent eldöntő háborúra készül. 

Saját bombája végzett Raed Karmival, a Fatah egyik terrorszervezetének tulkaremi vezetőjével. Szabadon halt meg, nem a palesztin biztonsági rendőrség börtönében, annak ellenére, hogy Arafat nemrég arról tájékoztatta az európai tisztségviselőket, hogy Karmit őrizetbe vették. Karmi a 2000 szeptemberében Arafat által kirobbantott erőszakos cselekmények kezdete óta kilenc izraeli polgári személy és katona haláláért, valamint öngyilkos merényletek megszervezéséért felelős. 

Az álarc lehullott. Ki tudja, hányadszor? Jasszer Arafat és a Palesztin Hatóság kezdettől fogva kettős játékot űzött. Egyfelől egymás után írta alá az oslói megállapodásokat, a Nyugat felé békeszándékát hangoztatva: "Területeket békéért". Másfelől továbbra is folytatta a fegyveres terrort: "Számunkra minden opció nyitott, a fegyveres harcról sosem mondunk le" – jelentette ki több ízben a palesztin vezető. Így a területekért nem békét, hanem terrort és háborút adott. A világot mégis sikerült becsapnia, még a Béke Nobel-díjat is megkapta. 

"Izrael torkig van Arafattal" – közölte Ariel Saron miniszterelnök brit kollégájával, Tony Blairrel folytatott telefonbeszélgetése során. Annak ellenére, hogy Arafat az elmúlt hétvégén a terrorizmus beszüntetésére szólította fel arab nyelv? beszédében a palesztinokat, a következő három nap során újabb 49 erőszakos akciót követtek el palesztinok izraeli célpontok ellen. A terrorszervezetek bejelentették: nem veszik figyelembe Arafat felhívását, sőt a Hamasz – a Jerusalem Post értesülése szerint – stratégiát váltva toronyházak lerombolására és vezető izraeli politikusok meggyilkolására készül.

Az arab–izraeli konfliktus száz éve az arab terror évszázada, melynek során Izrael és a zsidó közösség minden alkalommal késznek mutatkozott a politikai megoldásokra. Nem úgy az arab szomszédok, akik nem mulasztottak el egyetlen alkalmat sem, hogy elutasítsák a kinyújtott békejobbot. Az elutasításokat mindig terror, zavargások, a brit mandátum megszűnését követően pedig mindig háború követte. 

Vezeto izraeli politikusok életére tört az az öngyilkos palesztin merénylo, aki a jeruzsálemi óváros közelében fekvo David Citadel Szálloda elott robbantotta fel magát. A terrorista célpontja valószínuleg a hotelben tartózkodó Ehud Olmert fopolgármester, valamint Uzi Landau belbiztonsági miniszter volt. Ez a támadás nem járt halálos áldozatokkal, nem úgy, mint a hétvégi terrorhullám. A budapesti izraeli nagykövetségtol kapott tájékoztatás szerint azóta, hogy az amerikai elnök megbízottja, Zinni tábornok tíz napja a térségbe érkezett, negyven izraeli vesztette életét, és több mint háromszázan sebesültek meg a palesztin terroristák támadásaiban. Az izraeli kormány a terrorizmust támogató szervezetnek minosítette a Palesztin Hatóságot, és figyelmeztette Arafatot: saját eszközeivel veszi fel a harcot a támadások felelosei ellen. A sok tinédzser áldozatot követelo vérfürdo ellenére az ENSZ közgyulése a héten ismét Izraelt elítélo határozatokat hozott, és a Palesztin Szolidaritás Nemzetközi Napja alkalmából támogatásáról biztosította Jasszer Arafat államalapításra vonatkozó követelését. 

A héber "szikul hamemukád" magyarul annyit tesz: "koncentrált megsemmisítés". A kifejezés olyan katonai akciót jelöl, amely Izrael által keresett terroristák megsemmisítését célozza, miközben ügyel arra, hogy a katonai akció következtében a polgári lakosság körében ne legyen áldozat. Angolra leginkább a "targeted killing" kifejezéssel szokás fordítani, amely "célzott gyilkosságot" jelent, ám ez nem adja vissza a fogalmak pontos tartalmát. Az emberijog-védő szervezetek, az Európai Unió vezetői és az egyes európai államok kormányfői, így különösen Belgium, Franciaország, Anglia és Dánia vezetői éles bírálattal illetik Izraelt emiatt. Izrael állama ugyanis, mellőzve a jogi felelősségre vonást, katonai eszközökkel intézi el a célzott személyeket.

Colin Powell amerikai külügyminiszternek a louisville-i egyetemen tartott beszéde január óta az első átfogó nyilatkozat volt az izraeli–palesztin konfliktus rendezéséről, eloszlatva annak vádját, hogy az ifjabb Bush nem kíván aktívabb szerepet játszani ebben a kérdésben. Powell nem terjesztett elő új tervet, lévén a szakadék izraeliek és palesztinok között túlságosan mély, hanem – a meglevő tervek és szerződések alapján – az amerikai kormányzat elképzeléseit adta közre az izraeli–palesztin békefolyamat újjáélesztésére.