A héten jelentősnek látszó változás történt a palesztin politikai életben. Úgy tűnhet, Arafat engedett a külső nyomásnak, és Abu Abbasz személyében miniszterelnököt jelölt ki. Döntését előbb a PFSZ Központi Tanácsa, majd – néhány nappal később – a Palesztin Törvényhozó Testület elsöprő többséggel hagyta jóvá. A hatvannyolc éves Abu Abbasz – mozgalmi nevén Abu Mázen –, a PFSZ Végrehajtó Bizottságának főtitkára még nem fogadta el megbízatását. Ez attól is függ majd – jelentette ki –, hogy újonnan kinevezett kormányfőként valóságos hatáskörrel rendelkezik-e. 

Izraelben Ariel Saron miniszterelnök jobbközép kormányt alakít, miután a nemzeti egység megteremtésére irányuló minden kísérlete kudarcba fulladt. Az Amram Mitzna vezette Munkapárt ugyanis választási kampányfogássá emelte, hogy semmiképpen sem csatlakozik a Likud vezette kormányhoz, és e döntése mellett önpusztító következetességgel ki is tartott.

A fokozódó izraeli választási kampány kellős közepén a vasárnapi kettős tömeggyilkosság volt a legsúlyosabb merénylet a netanjai Park Hotel tavaly márciusi felrobbantása óta. A Tel Aviv-i régi buszpályaudvar közvetlen közelében található sétálóutcában két palesztin merénylő egy-egy tizenöt kilogrammos bombát robbantott fel. A nagyobb hatásfok érdekében a szerkezeteket szögekkel, kapcsokkal és cserépdarabokkal "dúsították". A bombáknak ez az összetétele és a "kettős módszer" régóta bevált és ismert a radikális iszlám terroristák körében az áldozatok számának maximalizálására. Az első bombát az egyik terrorista az emberekkel zsúfolt sétálóutcában robbantotta fel, s amikor a túlélők pánikszerűen menekülő áradata elérte az első színhelytől száz méterre álló másik terroristát, az működésbe hozta a második robbanószerkezetet is. Lapzártánkig a halálos áldozatok száma elérte a huszonhármat, a többségük izraeli, hatan külföldi – kínai, román és ghánai – vendégmunkások, negyvenhárom sebesültet pedig még mindig kórházban ápolnak. Ebben a negyedben egy éven belül ez volt a harmadik bombatámadás.

Ismét üresen maradt Jasszer Arafat fenntartott helye a karácsonyi éjféli misén: a betlehemi Születés Templomában Michel Sabbah pátriárka által celebrált megemlékezésen a Palesztin Hatóság elnöke immáron az egymás utáni második évben nem vehetett részt. A döntést az izraeli kormány hozta, mivel a Palesztin Hatóság elnöke továbbra sem mutatott hajlandóságot az együttműködésre a palesztin terrormerényletek beszüntetésében, illetve megelőzésében.

Jasszer Arafat, a Palesztin Hatóság elnöke, az angol Sunday Timesnak adott nyilatkozatában határolta el magát az al-Kaida nemzetközi terroristahálózatától. Oszama bin Ladennek azt üzente, hogy "ne rejtőzzön a palesztin ügy mögé", és "ne használja ki a palesztinok ügyét". Ugyanakkor "nagy hazugságnak" minősítette azokat az izraeli vádakat, amelyek szerint az al-Kaida beszivárgott az autonóm területre és palesztin hálózatot épít ki a zsidó állam polgárai elleni terror folytatására. 

A lassan két és fél éve tartó palesztin háború, az al-Kaida globális – és a helyi palesztin – terror fenyegetése, az Irak elleni háború valószínűsége együttesen teszi próbára Izrael biztonságát. Ebben a nemzetközi környezetben ült össze az izraeli Herz-liában egy terrorizmusellenes konferencia "Izrael nemzetbiztonsága egy új stratégiai helyzetben" címmel. A konferencián Ariel Saron izraeli miniszterelnök egy új rendezési tervet javasolt a palesztin konfliktus megoldására.

"Az al-Kaida újabb ébresztőt fújt a pokolból" – mondta egy izraeli diplomata a múlt heti összehangolt hármas terrorakcióról, amelyben kilenc izraeli, köztük két gyermek, valamint tizenhárom kenyai állampolgár vesztette életét. A csütörtöki nap véres mérlege azonban a háromszázat is elérte volna a terroristák szándékai szerint. Ha bin Laden rakétái eltalálják az utasokkal zsúfolt izraeli repülőgépet, a válaszcsapás az izraeli nemzetbiztonsági tanács elnöke szerint olyan folyamatokat indított volna be, amelyekre a nemzetközi közvélemény nincs felkészülve." A brit Sunday Times értesülése szerint mindenesetre az izraeli titkosszolgálatot utasították: aktivizálja azokat a Szaúd-Arábiába és Jemenbe telepített "alvó" ügynökeit, akiknek a feladata háború esetén az ellenséges támadások megzavarása és kulcsszemélyek likvidálása. Ilyen utasítást a Moszadnak utoljára Golda Meir néhai miniszterelnök adott ki 1972-ben, a müncheni olimpián gyilkoló palesztin terroristák ellen. 

Amram Micna haifai polgármester nyerte meg nagy fölénnyel az izraeli Munkapártban az előválasztást Benjamin ben-Eliézerrel, a párt volt elnökével szemben. Az új elnök vetélytársának a második, míg a nagypolitikából ismét kiszorulni látszó Simon Peresznek a harmadik helyet kínálta fel a január végi előrehozott választásokra készülő párt formálódó választási listáján. 

Ariel Saron izraeli miniszterelnök – csaknem kétévi kormányzás után – javaslatot tett Móse Kacav államfőnek az izraeli törvényhozás, a knesszet feloszlatására és új, előrehozott választások kiírására. A kormányfő ugyanis elvesztette többségét a törvényhozásban, miután a Benjámin ben Eliézer vezette Munkapárt miniszterei kiléptek a nemzeti egységkormányból. 

Vasárnap este volt. Fiaimmal a soros meccsre készülődtünk. Ez is csak egy – gondoltam magamban – a sok közül. Különösebb várakozás és izgalom nem töltött el bennünket. Pedig a rangadó az örök riválissal mindig tartogatott számunkra valamit. Az utóbbi időben azonban valahogy az örökrangadó körüli viharok is lecsendesedtek. Várszegi Gábor, az MTK tulajdonosának egyik érdekeltsége, a Fotex Rt. megvásárolta a Ferencvárosi Labdarúgó Kft. többségi részét. A "nemzeti kincsnek számító" Fradi az összeomlás szélén állt akkor, mára már – hála az új tulajdonosnak – rendeződtek a körülmények. Ennek ellenére a tulajdonosváltás politikai vihart is kavart, miután a jobbszél a nemzeti vagyon kiárusításával vádolta meg a Ferencváros akkori vezetőit. Így mondták, "az idegenszív? tőke". A helyzet azóta megnyugodott. Mind a Fradi, mind pedig Várszegi jól jártak.

Az Al-Ayam cím? palesztin napilap jelentése szerint a hatvanöt éves Abu Nidal, a rettegett terrorista bagdadi lakásában múlt hét péntekén végzett magával. Izraeli tisztségviselők – tekintettel arra, hogy halálának körülményeiről meglehetősen ellentmondásos hírek láttak napvilágot – egyelőre nem kommentálták az eseményt. Tarik Aziz iraki külügyminiszter-helyettes viszont kedden megerősítette a hírt.

Amint az elmúlt két évben immár sokadszor, ismét az áldozatok felsorolásával kell kezdeni az Izraelről szóló tudósítást: tizenhárom halálos és nyolcvannégy sebesült áldozat a mérlege a legújabb vasárnapi palesztin terrorhullámnak. A legsúlyosabb közülük a Haifától Szafedig közlekedő menetrend szerinti járatú polgári utasokat szállító autóbusz felrobbantása volt, amelyért a Hamasznak az Izzadin al-Kasszemról elnevezett terrorszárnya vállalta a felelősséget. A Hezbollah Libanonban működő televíziós állomásához, az el-Manarhoz küldött üzenetében a fundamentalista szervezet közölte, hogy a nemrégiben Gázában megölt vezetője, Szaleh el-Sahad halálát szándékoztak ily módón megbosszulni, akinek kezéhez több mint kétszáz izraeli polgár vére tapadt.

A Miniszterelnöki Hivatalban tartott mintegy tizenkét órás vita után a kormány a Likud, a Centrum, a Nemzeti Vallásos Párt és az Izrael Alijában támogatásával elfogadta a 2003. évre szóló költségvetési javaslatot, a Salom-csomagot. Mégpedig annak ellenére, hogy a Sasz és a Munkapárt tizenkét minisztere ellenezték a tervet. Ez nagy politikai siker nemcsak Ariel Saron miniszterelnöknek, de Siluan Salom pénzügyminiszter számára is. "Két nehéz évet éltünk át az izraeli gazdaságban. Ma kiállunk az egész nemzet elé és elmondjuk, hogy meg kell tennünk, ami szükséges, és már ez is megerősíti a gazdaság stabilitását"– jelentette ki a pénzügyminiszter. Ezzel még azonban messze nem dőlt el a Salom-féle, nadrágszíj-megszorító költségvetés sorsa. 

Élénk arab és nemzetközi tiltakozást váltott ki Izrael legújabb katonai akciója, melynek során megölték a Hamasz katonai parancsnokát, Szaleh Sehadeh-t, és életét vesztette tizenhárom polgári személy is. Az elítélő nyilatkozatok, amelyek az Európai Uniótól az ENSZ-en és az Arab Ligán át egészen Kanadáig és Ausztráliáig visszhangoztak, nem említették, hogy a Hamasz és Sehadeh az izraeli polgári lakosság szándékos, módszeres irtására szakosodott, hogy Arafat szabad teret biztosított számára, és nem vonta felelősségre tömeggyilkos tettei miatt, valamint hogy Sehadeh polgári személyeket használt "élő pajzsul".

Akik azt remélték, hogy az amerikai elnök egy közel-keleti "vasúti menetrenddel" áll elő a hét elején Washingtonban, azoknak súlyosan csalódniuk kellett. A vágányok ugyan már a helyükön vannak, a vonat, annak vezetői és utasai, az egymás utáni állomások, megállóhelyek és az elérni remélt végállomás is jelölve vannak e virtuális térképen. Ám nem tudhatjuk, hogy elindul-e egyáltalában ez a vonat, s ha igen, meddig, mikor és hová jut el. A menetidő három év. A hangosbemondó indulásra buzdít.

Saron–Arafat 6–0. Ez nem a futballvébé legújabb eredménye, csak az ifjabb Bushsal való találkozók aránya. A szám mindenesetre sokat mond. Miközben Bush elutasította, hogy Jasszer Arafattal személyesen tárgyalja meg a Közel-Kelet jövőjét, Saron izraeli miniszterelnökkel már hat ízben találkozott. Ebből persze a Saron–Bush-megbeszélésről még nem lehet teljes mérleget vonni. Annál is kevésbé, mivel pénteken Szaúd al-Feisal, a szaúdi külügyek irányítója is az amerikai fővárosba érkezik, hogy megkísérelje a Saron-találkozó eredményeinek semlegesítését. Csak ezután ül össze George W. Bush a tanácsadóival és az amerikai külügyminisztérium illetékeseivel, hogy programadó álláspontját kialakítsa. A Saron-vizit zárómérlegét csak azután leszünk képesek megvonni.

"Órára pontosan harmincöt évvel a hatnapos háború kitörése után a hagyományok szerint a világvége helyszíneként tekintett Megiddó (Armageddon) közelében az Iszlám Dzsihád egyik terroristája felismerhetetlen ronccsá változtatott egy utasokkal zsúfolt autóbuszt" – kezdte tudósítását a szerda hajnali megiddói terrortámadásról az izraeli Haarec cím? napilap. A hatalmas erejű, autóban elhelyezett pokolgép tizenhét embert megölt, és körülbelül negyvenet megsebesített. 

Még az amerikai vezetésen belül sincs egységes álláspont arra vonatkozóan, hogyan kellene rendezni az izraeli–palesztin konfliktust ahhoz, hogy letisztuljanak a körülmények egy esetleges iraki invázió előtt. A mérsékelt arab rezsimek ugyanis ettől tették függővé, hogy támogatják-e George Busht annak befejezésében, amit apja félbehagyott. Az amerikai elnök megállapodott Putyinnal a nukleáris fegyverzet kölcsönös csökkentésében, Oroszországnak a NATO keretébe való bevonásával, ám kérdéses, hogy el tudja-e érni, hogy Oroszország ne támogassa az iráni tömegpusztító fegyverek előállítását célzó programot. Semmit sem ért ugyanis az afganisztáni háború, ha az Egyesült Államok engedi, hogy Irán és Irak tömegpusztító fegyvereket és azokat hordozó nagy hatótávolságú rakétákat fejleszszen ki. Irán atomfegyverkezési programját Bush Oroszország segítségével kívánja fékezni és – ha lehet – megállítani.