hetilap

Ézsaiás, a tősgyökeres jeruzsálemi próféta imájában Sion egy olyan sátor, amelyben örökre ünnepelni lehet, mert soha nem bontják le, nem vándorol tovább, véglegesen a helyén marad, nem szakítják ki a helyéről. A próféta látomásában a város egy álom beteljesítője, amiben egy vándorló nép vándorló szenthelye nyugvópontra ért, örök rendeltetése, hogy Isten ünneplő népének városa legyen.

Az ünneplők együtt lakása a nyugalom hajlékában, amire Isten vigyázó szeme tekint le, olyan elképzelés, ami végighúzódik a Szentírás lapjain. A Biblia ezt a különleges helyet találkozás sátrának, lakhelynek, az Úr házának, szentélynek, templomnak nevezi, ami Isten és ember találkozásának és közösségének színtere. A sátor egyszerű építménye nagy utat járt be a kezdetektől Isten lakhelyéig, a jeruzsálemi Templomig, amit leromboltak, újjáépítettek, majd ismét leromboltak, de ami a zsidó próféták vízióiban újra felépül és Isten földi tartózkodásának dicsőséges lakhelye lesz. Mindezen lakhelyek képe mögül áttűnik egy leírhatatlanul magasztos mennyei hely.

A szent sátor a pusztában

A sátor egy lakhely, ami a benne lakóknak védelmet jelent, és közösséget mindazokkal, akik árnyékában összegyülekeznek. A nomád ősatyák, Ábrahám, Izsák, Jákób és leszármazottaik szerény, kecskeszőrből szőtt sátorban laktak. Az egyiptomi rabszolgaságból megszabadított Izraelnek a pusztai vándorlása során Isten megjelenítette magát, mint aki népe természetfeletti vezetője: nappal felhőoszlopban, éjjel tűzoszlopban jelent meg, de nem volt lakhelye.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek