hetilap

Palesztinok Szalah Darwauzi Hamasz-vezető kilőtt kocsija körül. Osztozott a "Mérnök" sorsában Fotó: Reuters

Azok pedig változatlan hevességgel folytatódnak. Saul Mofaz vezérkari főnök – a katonai hírszerzés adataira hivatkozva – úgy véli, hogy a tűzszünet palesztin megvalósítására semmi esély nincs. A fegyvercsempészés az autonómia területére változatlan ütemben folyik. Elsősorban Jordániából és Egyiptom területéről érkeznek különféle fegyverek, ám arab fegyverkereskedők Izraelből is szállítják az utánpótlást. Az erőszakhullámból az Autonómia Hatóság és annak területén – meghatározott munkamegosztás szerint – minden fegyveres csoport kiveszi a részét. Az Iszlám Dzsihád, a Hamasz és a Palesztina Felszabadításának Népi Frontja a zöld vonalon (Izrael 1967 júniusa előtti határai mögött) hajt végre súlyos áldozatokkal járó merényleteket, míg a Fatah katonai milíciája, a Tanzim és Arafat személyes testőrsége, a 17-es egység a zsidó telepesek ellen folytat felőrlő háborút. 

A héten a Sabak – az izraeli belső biztonsági szolgálat – és a rendőrség hiúsított meg egy terrorcselekményt, amelyet a Hamasz egyik sejtje Haifa zsúfolt belvárosában tervezett. A háromtagú kommandót letartóztatták, az öngyilkos merénylethez előkészített robbanóanyagot megtalálták. Ez is jelzi a biztonsági helyzet súlyosbodását, hiszen Haifa vegyes, arab–zsidó lakosságú város, amelyet idáig elkerültek az öngyilkos kommandók. Jeruzsálem egyik külvárosából a Tanzimnak az emberrablásokra és gyilkosságokra szakosodott csoportja, "Az Al-Aksza Mártírjai" egy 18 éves izraeli fiatalt rabolt el, akit Ramallahba hurcoltak, és ott különös kegyetlenséggel megkínoztak, majd kivégeztek. Az aknavetős, a kézigránátos és az utakon közlekedő izraeli rendszámú autók elleni orvlövész támadások is folytatódnak. A hét közben a Gázai övezetben Gush Katif zsidó telep lakosai tüntettek a Palesztin Hatóság ellen az utak biztonsága miatt. A palesztin rendőrség a békésen tiltakozók közé lövetett. A sortűznek számos sebesült áldozata volt.

A hétközi biztonsági találkozón a palesztin fél a CIA képviselőjének átnyújtott egy ötven főből álló listát, amelyen állításuk szerint egy izraeli terrorhálózat "névsora" szerepel. Követelik, hogy Izrael kutassa fel, tartóztassa le és vonja felelősségre őket a "Tmeizi család" meggyilkolásának vádjával. A hálózat élén – a palesztin közlés szerint – két miniszter, Uzi Landau, a belbiztonsági és Avigdor Libermann, az infrastrukturális tárca vezetője áll. Állításuk szerint ők a felelősei annak az egy héttel ezelőtt történt terrorcselekménynek, amelynek során egy izraelinek látszó személy végzett a család három tagjával, közte egy csecsemővel. A merényletet mind Ariel Saron miniszterelnök, mind pedig Benjamin ben-Eliézer hadügyminiszter élesen elítélte, és kijelentette, hogy a szemükben nincs különbség izraeli és palesztin család között, és mindent megtesznek a tettes kézrekerítéséért. A palesztinok szerint a fehér autóval a helyszínről távozó "szélsőséges telepes" Kirjat-Gat izraeli város irányába menekült. A rendőrségnek eddig nem sikerült az elkövető nyomára akadnia. 

Semmi jel nem mutat azonban arra, hogy a tettes a telepesek körében keresendő. A tíz hónap óta tartó palesztin fegyveres felkelés egyik fő célpontjai a zsidó telepesek voltak, ennek ellenére nem nyúltak – védelmi céllal kapott – fegyvereikhez, és nem álltak bosszút halottaikért, bár erre ezen időszak alatt több ürügyet is találhattak volna. Egy hónapja például egy hebroni fegyvertelen zsidó telepes pásztort, Jair har-Sinait mészárolták le a Tanzim emberei. Biztonsági források valószínűsítik, hogy a merénylet szálai a palesztin autonómia területére vezetnek. 

A gyilkosság egybeesett a legfejlettebb ipari országok és Oroszország genovai értekezletével. A palesztinok erre hivatkozva ismételten követelték, hogy a polgári lakosság védelmére irányítsanak nemzetközi megfigyelőket az autonómia területére. A G8-csúcs résztvevői közös nyilatkozatban támogatták ezt az igényt, de a nemzetközi jelenlétet a szembenálló felek egyetértéséhez kötötték. Izrael azonban élesen ellenzi a konfliktus nemzetközivé szélesítését. Az egységkormány politikusai, köztük Simon Peresz külügyminiszter egyértelműen elvetik az ötletet. A korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy a hebroni és a betlehemi nemzetközi megfigyelők nem járulnak hozzá az erőszak csökkenéséhez, viszont megakadályozhatják, hogy Izrael felléphessen a terror ellen.

Márpedig Izraelnek nem maradt más eszköze a tíz hónapja dúló erőszak megfékezésére. Az oslói szerződések nem működnek, a Palesztin Hatóság pedig nemhogy megfékezné a terrort, éppen ellenkezőleg, aktív résztvevője annak. A "békefolyamat" nyolc éve alatt az izraeliek több tucat listát adtak át Jasszer Arafatnak, hogy vonja felelősségre a terror elkövetőit. Ám a "Palesztina" fokozatos és teljes felszabadítására törekvő vezetőnek láthatóan nem áll érdekében, hogy a Hamasz és az Iszlám Dzsihád ellen fellépjen. Saron számára – aki ígéretet tett Bushnak, hogy nem indít totális háborút a palesztinok ellen – nem maradt más lehetőség, mint az "aktív önvédelem" politikája. A terror felelőseit – amennyiben az lehetséges – Izrael letartóztatja, ha nem, végez velük.

Ez történt szerdán is, amikor egy izraeli harckocsi négy lövéssel telibe találta a Nablusz mellett a Hamasz katonai szárnyának körzeti parancsnokát, Szalah Darwauzit. Ő irányította 2001 februárjában a jeruzsálemi Francia Dombon és Netanján március elején történt terrormerényleteket. Az akciókban nyolc izraeli halt meg, a sebesültek száma 130 volt. A 38 éves palesztin férfi egyike volt annak a 400 fős csoportnak, akiket Jichak Rabin 1992-ben Libanonba száműzött. Izraelbe visszatérve Darwauzi Jihje Ajjas, a Hamasz első számú bombakészítőjeként hírhedtté vált "Mérnök" segédje lett. 1994-ben részt vett Nachson Wachsmann izraeli katona elrablásában és kivégzésében. 1997-ben izraeli követelésre Arafat letartóztatta, ám az első adandó alkalommal szabadon engedte.

Várható, hogy a közeli napokban az Egyesült Államok és az Európai Unió, az ENSZ és az Amnesty International – a korábbi esetekhez hasonlóan – élesen tiltakozik majd a leszámolás miatt, hiszen Darwauzit nem szabályos bírósági eljárásban vonták felelősségre. Joseph Connor ENSZ-főtitkárhelyettes, aki a héten a botrányos kazettaügy
(Kazettabotrány az ENSZ-ben
Hetek, 2001. július 21.) miatt vizsgálatot vezetett a térségben, csak Libanonban járt, az izraeli álláspontra egyáltalán nem volt kíváncsi. Bejrúti útját befejezve Connor kijelentette, hogy ez ügyben nem kíván Izraelbe utazni, és viszszatért New Yorkba, hogy jelentést tegyen a világszervezet számára. A videokazettákat az ENSZ továbbra sem adja ki, és a három elrabolt katona is a Hezbollah fogságában maradt. Nem meglepő tehát, hogy Izrael nem támogatja a nemzetközi erők kiküldését a térségbe.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek