Az Egyesült Nemzetek Szervezete, amelynek fő feladata a világ békéjének és biztonságának őrzése, az elmúlt hetekben három fórumon is megtárgyalta az utóbbi hetek véres eseményeit. A Biztonsági Tanácsban – az Egyesült Államok tartózkodása mellett – elítélték a zsidó államot, mivel – a határozat értékelése szerint – "túlzott erőt" alkalmazott a fegyveres zavargások megfékezésére.

Izrael egyedülálló a demokratikus államok sorában azzal, hogy nem rendelkezik alkotmánnyal. Most Ehud Barak miniszterelnök kezdeményezésére megkezdődött egy alaptörvény szövegének összeállítása, amelyet a kormányfő szeretne egy éven belül elfogadtatni. Az állam világi intézményeit és jellegét erősítő kezdeményezéssel Barak szeretné többek között elérni, hogy ne csak az egyházi, de a polgári házasságkötés is választható legyen Izraelben.

Nagy a sürgés-forgás a színpadon és a színfalak mögött is. A júliusi frigy meghiúsult, mert Arafat nagyobb jegyajándékot követelt magának. Világ körüli útján nem kapott megfelelő támogatást ahhoz, hogy szeptember 13-án egyoldalú lépéssel kikiáltsa a palesztin államot Jeruzsálem fővárossal. Bár a világ vezetői Európában és Ázsiában határozottan támogatták, mégis óva intették az egyoldalú lépésektől. Izrael, de az Egyesült Államok is figyelmeztette a palesztinokat, hogy államuk egyoldalú deklarációja az oslói békemegállapodások felrúgását jelentené. Izrael ennek következtében annektálná a még birtokában lévő területeket, és a fegyveres ellenségeskedések háborúba torkollhatnak. Ezt azonban, úgy tűnik, senki nem szeretné, így valószínű, hogy a tárgyalások, amelyeknek központi témája immáron Jeruzsálem, továbbra is folytatódnak. Egyelőre mindkét fél erőt és támogatókat gyűjt. Arafat Egyiptomban, Ben Ami, "a kormány nélküli kormányfő", Barak belső és titkos külügyminisztere pedig Európában magyarázza a bizonyítványát.

Nagy a sürgés-forgás a színpadon és a színfalak mögött is. A júliusi frigy meghiúsult, mert Arafat nagyobb jegyajándékot követelt magának. Világ körüli útján nem kapott megfelelő támogatást ahhoz, hogy szeptember 13-án egyoldalú lépéssel kikiáltsa a palesztin államot Jeruzsálem fővárossal. Bár a világ vezetői Európában és Ázsiában határozottan támogatták, mégis óva intették az egyoldalú lépésektől. Izrael, de az Egyesült Államok is figyelmeztette a palesztinokat, hogy államuk egyoldalú deklarációja az oslói békemegállapodások felrúgását jelentené. Izrael ennek következtében annektálná a még birtokában lévő területeket, és a fegyveres ellenségeskedések háborúba torkollhatnak. Ezt azonban, úgy tűnik, senki nem szeretné, így valószínű, hogy a tárgyalások, amelyeknek központi témája immáron Jeruzsálem, továbbra is folytatódnak. Egyelőre mindkét fél erőt és támogatókat gyűjt. Arafat Egyiptomban, Ben Ami, "a kormány nélküli kormányfő", Barak belső és titkos külügyminisztere pedig Európában magyarázza a bizonyítványát.

Vita Ovádja rabbi beszéde nyomán

Az izraeli Legfelsőbb Bíróság május 22-én meghozott precedens érték? döntése feljogosítja az izraeli nőket, hogy a Siratófalnál imalepelben, imaszíjakkal imádkozzanak, és a Tórából olvassanak. A határozat szerint az érintetteknek hat hónapig tartózkodniuk kell az imaszíjak viselésétől és a Tóra nyilvános felolvasásától annak érdekében, hogy a kormánynak legyen ideje felkészülni az új szituációra, és megoldani a különböző nézeteket valló zsidók együtt imádkozását a Falnál.

A hét eleji fegyveres összetűzések a sziréna hangjaira való kétperces néma vigyázállással kezdődtek a palesztin autonómia területén, ahol így emlékeztek meg a "Katasztrófa Napjáról". Palesztin értelmezésben ez azonos az izraeli Függetlenség Napjával. Ezt követően az Arafat vezette Fatah irányításával kezdetét vették a tiltakozó megmozdulások. A "Tragédiára" való emlékezésen túli cél az izraeli börtönökben fogva tartott 1600 palesztin szabadon engedésének kivívása volt.

Izrael ezen a héten ünnepelte modern államisága 52. évfordulóját. Alig több mint fél évszázad nyúlfarknyi idő egy ország történetében, ám mégis figyelemre méltó a megtett út: a semmiből létrejött a közel-keleti térség egyetlen működő demokráciája, amely versenyképes piacgazdaságot, a régió legmodernebb hadseregét és csúcstechnológiára épülő ipart mondhat magáénak. Mindezt úgy, hogy közben röpke létezése alatt öt nagyobb háborúból került ki győztesen.

Az izraeli–palesztin tárgyalások a Washington melletti légibázisról e héten a vörös-tenger-parti üdülőhelyre, Eilatba költöztek. Oded Eran és Jasszer Abed Rabo intenzív maratoni tárgyalásokon kísérli meg az elvi keretegyezmény megszövegezését, amely alapjául szolgálna e konfliktus felszámolásának. A küldöttek egy évfordulóról is megemlékezhettek: a közel-keleti békefolyamatról döntő madridi konferencia menetrendje szerint éppen egy éve, 1999. május 4-én kellett volna aláírni a végleges rendezésről szóló megállapodást.

A 2000. év hátralevő részében sorsdöntő politikai döntések várhatók Izraelben. Vajon a Cahal kivonja-e csapatait a dél-libanoni biztonsági övezetből? Ha igen, akkor mi történik majd utána? Vajon május 13-ra aláírja-e Izrael és a Palesztin Autonómia-hatóság az elvi keretegyezményt? Vajon kikiáltja-e Arafat a palesztin államot, és ha igen, milyen módon, milyen körülmények között? Vajon aláírják-e a palesztin probléma végső rendezéséről szóló megállapodást? Vajon Szíria is a béke útjára lép, és Asszad lemond arról, hogy a Genezáreti-tó partján verje fel a sátrát? Megannyi kérdés, amelyekre egyelőre nincs válasz.

Az izraeli Legfelsőbb Bíróság múlt heti döntése alapján szabadlábra helyezték azt a tizenhárom libanonit, akiket több mint tíz éve tartott Izrael "adminisztratív őrizetben". Bár a fogva tartottak ellen nem folytattak le bírói eljárást, így érvényes ítélet sem született ellenük, az őrizetbe vétel alapját az adta, hogy a libanoniak tagjai voltak a Hezbollah terrorszervezetnek, amely nem ismeri el Izraelt, és fegyveres harcot folytat ellene. A bíróság döntése szerint a foglyok nem jelentenek veszélyt az állam biztonságára, így őrizetük további meghoszszabbítása ellenkezik az emberi jogokkal és a demokratikus jogállam elvével.

A keddről szerdára virradó éjszakára Clinton amerikai elnök magához hívatta Ehud Barak izraeli miniszterelnököt. A rendkívüli találkozó nem szerepelt egyik vezető e havi programjában sem, így az az izraeli közvéleményt ugyancsak meglepte. Az eredetileg kétórás megbeszélés időtartama végül kétszeresére nyúlt. Túlnyomó része négyszemközt zajlott, tartalmáról egészen idáig nem sok került napvilágra. Ám a politikai elemzők szerint a politikusok három témakörben folytattak kimerítő tanácskozást.

A genfi Asszad–Clinton csúcs kudarcát követően felgyorsultak a Libanonból való izraeli kivonulás előkészületei. Ehud Barak elfogadta a katonai terveket, amelyek szerint hét megfigyelőállás a határ mentén a helyén marad, a többieket azonban lebontják, és a határ izraeli oldalán építik fel ismét.

A pápa búcsút intett Izraelnek, a Szentföldnek. II. János Pál hajója ügyesen lavírozott a palesztin Szkülla és az izraeli Kharübdisz sziklái között. A palesztinok megkísérelték rávenni az egyházfőt, hogy erősítse meg a végső rendezésre vonatkozó álláspontjukat, elsősorban a menekültek, Jeruzsálem és a palesztin államiság kérdésében. Ám János Pál egyik kérdésben sem nyilatkozott. Az izraeli külügyminisztérium II. János Pál látogatását minden szempontból "óriási sikernek" minősítette. A Szentföldön – és azt megelőzően – elhangzott mea culpa, mely a katolikus egyház múltban elkövetett bűneit tartalmazta, világszerte nagy visszhangot váltott ki. Több európai ország katolikus egyháza (például Lengyelországé, Svájcé, Franciaországé) is csatlakozott már a bocsánatkéréshez, ily módon lokalizálva az általános hangvétel? pápai gesztust; a magyarországi katolikus egyház azonban – úgy tűnik – megosztott a kialakult helyzet kezelését illetően. A konzervativizmus feladását és ezzel együtt szemléletváltást sürgető katolikus gondolkodók ismét nem tudnak azonosulni a magyar püspöki kar "struccpolitikájával".

Az izraeli politikai élet legújabb botránya, hogy bűnügyi vizsgálat indult Jichák Mordeháj közlekedési miniszter ellen. A minisztérium egy 23 éves dolgozója azzal panasszal fordult a rendőrséghez, hogy a miniszter az utóbbi időben több alkalommal is zaklatta őt szexuálisan. A poligráfos hazugságvizsgálat szerint a panaszos igazat mondott, s a rendőrség is részletesnek, világosnak és meggyőzőnek találta a vallomását. A jelenlegi szakaszban a minisztérium több dolgozóját is kihallgatják.

A hét elején Ehud Barak kormányfő rendkívüli ülésre hívta össze a politikai-biztonsági kabinetet, hogy megvitassa a Dél-Libanonban kialakult helyzetet, és meghatározza Izrael válaszlépését a súlyosbodó harci cselekmények nyomán. A kormányfő ígéretet tett, hogy 2000 júniusáig, ha lehet, Szíriával való megegyezés útján, ha nem, akkor anélkül, de "hazahozza a fiúkat" Libanonból.

Ehud Barak amerikai utazása előtt kijelentette: "Ha nem sikerül Izraelnek békét kötnie Szíriával, akkor háború lesz." Az üzenete egyértelm?: ha Izrael nem mond le a Golán-fennsík egészéről, akkor megint háborúznia kell. Az elkényelmesedett izraeli társadalomnak, ha nem akar többet háborúzni, bele kell nyugodnia a fennsík elvesztésébe. De vajon tényleg ez a helyzet?

Clinton elnök múlt heti bejelentése az izraeli–szír béketárgyalások felújításáról felkavarta a zsidó állam állóvíznek éppenséggel nem nevezhető politikai életét. Az amerikai közvetítéssel kialkudott egyezség szerint a felek arról a pontról újítják fel tárgyalásaikat, ahol azokat 1996 januárjában Simon Peresz kormányfő megszakította. Izraelben ma mindenki tudja: a szírekkel való megállapodás nem lehetséges a Golán-fennsíkról való lemondás nélkül. Bár a keddi kormányülés 47 igen szavazattal elfogadta Barak politikai beszámolóját a kneszetben, a Golánra vonatkozó törvény értelmében 61 képviselő egyetértése kell egy olyan esetleges békeszerződés életbelépéséhez, amely magában foglalja a Golánról való kivonulást.

Clinton elnök szerdán drámai hangvétel? beszédben jelentette be, hogy Izrael és Szíria amerikai közvetítéssel megállapodott az 1996-ban megszakadt béketárgyalások újrafelvételében. A megállapodás szerint Ehud Barak, izraeli miniszterelnök és Farouk As-Shara, szír külügyminiszter a jövő hét közepén Washingtonban, vagy ahhoz közeli helyszínen találkoznak.