Sajtóértekezletén Clinton szélesebb összefüggésben is beszélt a közel-keleti
megbékélési folyamat történelmi jelentőség? esélyeiről, amelyek most megragadhatók,
és amelyek egyebek közt oda vezethetnek, hogy "a palesztinok saját kezükbe vehetik
sorsukat saját földjükön".
Az amerikai elnök már korábban külön-külön tanácskozni fog a washingtoni találkozó
résztvevőivel, hogy előre rögzítsék a megbeszélések menetrendjét, és a megvitatásra
kerülő témákat.
Milyen menetrend alapján kezdődnek újra a megbeszélések? Izraeli részről csak
annyit közöltek, hogy a zsidó állam nem fogadta el Rabin letéti nyilatkozatát, azaz
nem kötelezte el magát, hogy visszavonul a Golán-fennsíkról az 1967. június 4-e előtti
vonalra. A szír elnök szóvivője szerint a tárgyalások újrafelvételét az tette
lehetővé, hogy Izrael beleegyezett, hogy azt onnan folytassák, ahol azokat 1996-ban
megszakították.
Később izraeli források úgy magyarázták a megegyezés tartalmát, hogy mindkét fél
maga értelmezi, szerinte mely ponton szakadtak meg a tárgyalások. Ha valóban ezt rejti
a tárgyalások újrakezdéséről szóló megállapodás, akkor az inkább izraeli, mint
szíriai győzelem, hiszen nem fogalmazódik meg benne egyértelműen a teljes Golán
visszaadásának kötelezettsége.
Az áttörésre Madeleine
Albright mostani közel-keleti körútján került sor. Ennek során előbb a szaúdi fővárosban,
Rijádban tárgyalt, majd Damaszkuszba utazott, ahonnan kedvező választ vitt Jeruzsálembe.
Albright négynapos közel-keleti útját lezáró sajtóértekezletén úgy fogalmazott,
hogy a kétezredik esztendő a béke éve lehet a térségben.
Az amerikai külügyminiszter szerint ugyanakkor nehéz tárgyalások várhatók. A jövőbeli
megbeszélések főbb témái: a Golánról való visszavonulás, a mindkét fél biztonsági-védelmi
igényeit kielégítő rendszer kidolgozása, a békefolyamat menetrendje, valamint a béke
és normalizáció jellege. Fontos téma továbbá a vízprobléma rendezése, mert a
Genezáret-tó és a Jordán mellékfolyói a Golánon erednek, és a múltban Szíria már
több kísérletet tett arra, hogy ezeket a folyókat elterelje medrükből.
Az ellenzéki Likud elnöke, Ariel Saron éles szavakkal bírálta Barak döntését.
Nyilatkozatában megalkuvással vádolta a miniszterelnököt mondván: beleegyezett, hogy
levonul a Golánról, s ezzel Izraelt veszélybe sodorta. Nem követelte, hogy Damaszkusz
vonja ki megszálló csapatait Libanonból. Behódolt az amerikai nyomásnak, valamint a
szír követeléseknek.
Baraknak nemcsak az ellenzék bírálatával kell szembenéznie, de – minden valószínűség
szerint – kormányon belüli palotaforradalom veszélye is fenyegeti. A Mafdal már korábban
fenyegetőzött a kormányból való kiválással, mert Barak – a koalíciós megállapodással
ellentétben – beleegyezett a települések természetes növekedésének befagyasztásába.
A szírekkel való tárgyalások újrafelvételéről szóló mostani döntést szintén
ellenzik, és Jichák Lévi, a párt vezetője a koalícióból való távozását
helyezte kilátásba. Az Jiszráel Ba-Alija sem fogadja el Barak döntését. Olyannyira,
hogy a párt második emberét, Juli Edelsteint választották a Golán-frakció vezetőjévé
a knesszetben. Az ellenzéki és koalíciós képviselőket egyaránt tömörítő tömb célja,
hogy megakadályozza a Golánról való kivonulást. A Sasz párt is csatlakozni látszik
a "lázadókhoz". Vezetőjük, Éli Jisaj magyarázatot követel Baraktól.
A Párizsban tartózkodó Benjamin Netanjahu, volt izraeli miniszterelnök szerint Asszad
korábban beleegyezett, hogy a Hermon-hegy izraeli fennhatóság alatt maradjon.
Nyilatkozatában hangoztatta, hogy Izrael nem vonulhat vissza a Genezáret-tó partjára,
és a Golánon létesített településeket nem számolhatja fel.
Egyelőre még minden bizonytalan, bár a goláni települések felett megkondultak a vészharangok.
A napokban rendkívüli ülésre hívták össze a települések vezetőit, hogy meghatározzák,
milyen lépéseket tesznek saját védelmük érdekében. Vezetőjük, Jehuda Woldmann
szerint nem valósítható meg a béke azon az áron, hogy több mint húsz év munkája
semmibe vész.
Jigal Kippner, a Golán belső ellenzékének vezetője úgy véli, hogy a lakosok többsége
támogatja Barak döntését, még akkor is, ha tudják, hogy ennek a politikának egyik
lehetséges következménye a goláni települések lebontása. Albright látogatása során
a palesztin-kérdés háttérbe szorult, Arafatnak a tárgyalások felrúgására irányuló
manővere visszhang nélkül maradt. Úgy tűnik, az amerikai–szír opció talán
Arafatot is realistább nézetek képviselésére ösztönzi.
Oded Erannak és Jasszer Abed Rabónak elvileg ismét találkoznia kell a végső rendezésről
folyó tárgyalásokon, ahol a menekültek ügye kerülne napirendre. A palesztinok máris
megüzenték, hogy kizárólag a zsidó települések építésének azonnali beszüntetéséről
hajlandók tárgyalni. Elégedetlenek Barak azon ígéretével, hogy nem írnak ki újabb
pályázatokat lakásépítésre; azt követelik, hogy a már meghirdetetteket is mondják
le. Rájuk azonban ezekben a napokban senki sem figyel.
1999. 12. 11. (III/49)
