Hoszni Mubarak egyiptomi elnök és Ehud Barak izraeli kormányfő sajtóértekezlete Kairóban.
Eltérő nézőpontok Fotó: MTI
Már a Netanjahu-kormány elfogadta az ENSZ Biztonsági Tanácsának 425-ös számú
határozatát, felajánlva a libanoni kormánynak az izraeli csapatok kivonását. Cserébe
azt kérte, hogy a bejrúti vezetés garantálja a nemzetközi határ biztonságát, és a
libanoni hadsereg vegye elejét annak, hogy a Hezbollah a határon át támadást hajtson
végre galileai települések ellen.
Izrael még békeszerződés megkötését sem szorgalmazta, mert tudta jól, hogy az északi
szomszéd bábkormányát a színfalak mögött Damaszkusz irányítja. Bár El-Hossz kormányfő
előbb kedvezően válaszolt a javaslatra, később – szír hatásra – elutasította
azt. Ehud Barak számára már csak két út maradt, ha hűen teljesíteni akarja választási
ígéretét: vagy Szíriának ígéri a Golán-fennsíkot, és akkor Aszszad "megengedi
neki, hogy hazavigye a fiúkat," vagy ha nem, egyoldalúan kivonja csapatait. Ez esetben
azonban a Hezbollah kijut a határra, és visszaáll az 1982-es háború előtti időszak,
amikor Arafat gerillái egész Észak-Izrael polgári lakosságát fenyegették.
A szírekkel nemrégiben felújított tárgyalások azonban zsákutcába jutottak. Szíria
azt követeli, hogy Izrael előre kötelezze el magát a Golánról való levonulásra az
1967. június 4-i fegyverszüneti vonal mögé. Izrael viszont előbb tudni akarja, mit kínál
ezért cserébe Asszad. Mit ért a két ország közötti normalizáció alatt? Milyen
biztonsági rendszert tart elfogadhatónak, és beleegyezik-e abba, hogy a Hermon-hegyen
izraeli támadást előrejelző állomás működhessen? Mi lesz a Genezáret-tavat és a
Jordán folyót tápláló vízforrások sorsa? Barak nem zárja ki, hogy Izrael a szírek
követelte vonalra vonuljon vissza, ha Asszad mindezekre a kérdésekre kedvezően válaszol.
Szíria azonban nem hajlandó e kérdésekre válaszolni, ha Ehud Barak nem kötelezi el
magát előre a kivonulásra. Erre viszont érthetően Barak nem kapható, mert egy ilyen
döntés nullával tenné egyenlővé annak az esélyét, hogy a szírekkel kötött megállapodása
a népszavazáson jóváhagyást kap. A tárgyalások így megszakadtak.
Újabban Barak is feltételhez köti azok felújítását, ugyanis nem hajlandó tárgyalóasztalhoz
ülni, ha Asszad nem állítja le a Hezbollah katonai tevékenységét. Bár Barak már
korábban is hangsúlyozta, hogy elvárja a szír elnöktől a szervezet fegyveres akcióinak
leállítását a tárgyalások idejére, ennek éppen az ellenkezője következett be. Az
Irán által támogatott és irányított síita iszlám szervezet korábban nem ismert mértékben
fokozta háborús cselekményeit. Egészen a múlt hétig ennek nem volt különösebb következménye,
mivel az izraeli hadsereg sikeresen ellenállt a támadásoknak.
A héten azonban a Hezbollahnak sikerült egy, az út szélére elhelyezett távirányítású
pokolgéppel felrobbantania a dél-libanoni hadsereg nyugati szárnyának parancsnokát,
Akel Haseem ezredest, aki a korábban lemondott Antoine Lahad tábornok helyét készült
átvenni. Ez alaposan megrendítette az Izraellel szövetséges milíciát, a keresztény-síita
falvak lakosait, akik különösen aggódnak sorsuk miatt: mi lesz velük, ha Izrael
egyoldalúan kivonja csapatait? A falvak képviselői nemrégiben az izraeli legfelsőbb bírósághoz
fordultak menedék iránti kérelmükkel. Ebben nincsenek egyedül, hasonló beadvánnyal
éltek a szír drúzok is, hogy Izrael engedélyezze számukra falvaik felépítését
Galileában, ha Szíriának adná át a fennsíkot. Egy másik rakétatámadásnak a
Galgalit őrhelyen négy izraeli katona esett áldozatul. A halálos áldozatok ismét
felkorbácsolták a hangulatot.
Időközben Lahud libanoni elnök teljes mellszélességgel kiállt a Hezbollah mellett,
igazságosnak tekintve gerillaharcukat a déli országrész felszabadítására.
Ugyanakkor a szírek sem hajlandók a síita szervezet megfékezésére. Mindez súlyos kétséget
támaszt Asszad békés szándékai felől. A szír elnök a Golánt, valamint amerikai
katonai és gazdasági segélyt akar, de nem kívánja sem a békét, sem a normalizációt
Izraellel. Számára Egyiptom a példa, amely, miután visszakapta a Sínai-félszigetet
Izraeltől, módszeresen elutasítja a zsidó állammal való viszonya bármiféle rendezését.
Az izraeli kormány rendkívüli ülésén Saul Mofáz vezérkari főnök és Eitan ben
Elijáhu, a légierő főparancsnoka előterjesztette a hadsereg javaslatait, sürgetve,
hogy vessenek véget az eszkalációnak, a légierő ismét vegye célba a libanoni
infrastruktúra célpontjait, valamint a szír gazdasági érdekeltségeket. Bombázásokkal
bénítsák meg a libanoni főváros életét, okozzanak súlyos károkat, és tegyék a
libanoni kormány számára oly elviselhetetlenné a helyzetet, hogy ők legyenek kénytelenek
fellépni a Hezbollah ellen. Ehud Barak kormánya azonban egyelőre a politikai út
folytatása mellett döntött, mivel úgy véli, hogy a katonai támadás elzárja a
politikai megoldás útját.
Nincs egyetértés Jeruzsálemről
2000. 02. 05. (IV/6)
