Hatalmas megmozdulásra kerül sor szeptember 2-án Washingtonban The Call (A Hívás) jelszóval – jelentette a Religion Today amerikai lap. A kongresszus épülete előtti téren rendszeresek a vallási célú tömegrendezvények. A Promise Keepers (Ígéret Megtartók) elnevezés? evangéliumi mozgalom felhívására 1997-ben mintegy egymillió férfi gyűlt öszsze itt, hogy a sokféle kihívással szemben hitet tegyen a sikeres, zsidó-keresztény bibliai elveket megvalósító családmodell mellett.

A világháló nem szűkölködik bizarr jelenségekben. A világ leggyorsabban terjedő információhordozóját sokan használják vallási tézisek terjesztésére, és egyes "ősi vallások" képviselői előszeretettel veszik igénybe a legmodernebb csúcstechnológiát céljaik elérése érdekében. Ezt teszik a boszorkányságot és a neopogányságot propagáló amerikai online vállalatok is, akik magukat egyszerűen csak "pogányoknak" hívják, és céljuk a "pogány közösség" információ- és vásárlási igényének teljes kielégítése – áll az amerikai Wired Magazine összeállításában.

Az ókori történelem egy máig megoldatlan rejtélyére kaphatunk választ a következő hetekben. Két évvel ezelőtt egyiptomi geológusok egy csoportja El-Bahr El-Asszám helység közelében véletlenül bukkant rá homokba temetett bronzkardokra, nyílhegyekre, vastőrökre, pajzsokra és ezüst karperecekre. Bár az azonosítás kérdésében még nem mondták ki a végső szót, a szakértők valószínűnek tartják, hogy annak a hadseregnek a maradványait találták meg, amelyet a perzsa Kambüszész küldött a Szíva-oázisban található Ámon-jóshely ellen i. e. 524-ben.

Volt egy időszak, amikor sok nyugati, nem kommunista értelmiségi elhitte azt, amit a szovjet propaganda hirdetett. Ennek egyik oka a hinni akarás volt: azokat a tényeket, amelyek e hit ellen szóltak, nem kívánták észrevenni.

A globalizáció a vallások és ideológiák területét sem hagyta érintetlenül az elmúlt években. A hagyományos keresztény kultúra számára ma már nem a materializmus, liberalizmus vagy akár az evangéliumi keresztény mozgalmak jelentik a legnagyobb kihívást, hanem azok az újjászületett ősrégi pogány kultuszok, vallások, okkult praktikák és ideológiák, melyeket előszeretettel neveznek ezoterikának ("belső körhöz tartozó"), s amelyek világméretű térhódításától híveik a New Age (Új Kor) eljövetelét várják. A kulturális átalakulást jelzi az is, hogy míg a posztmodern társadalmak feladják a központi zsidó-keresztény értékeket, addig a babonaság, a New Age alapeszméi – például a reinkarnáció, szellemi pragmatizmus, szinkretizmus, fekete és fehér mágia, UFO-jelenségek, parapszichológia, asztrológia – erőtelje-sebben meghatározzák a modern ember gondolkodását, életét, mint a kereszténység különböző irányzatai együttvéve.

Régóta dúl már a harc a jóérzés? polgárok és a szex-ipar haszonélvezői között. Nálunk épp a "türelmi zónák" kijelölése borzolja a kedélyeket, de sokan álmodoznak arról, hogy egyes nyugati országokhoz – főleg az Egyesült Államokhoz – hasonlóan egyszer talán a magyar városok utcáin sem kell lesütött szemmel elhaladnunk az újságos bódék mellett, sőt még az este tíz utáni csatornaváltás a tévé távirányítójával sem számít majd a jól megfontolandó lépések közé. Aki azonban azt hiszi, hogy azokban az országokban, ahol a pornográfiát száműzték a közterületek nagy részéről, illetve a külön nem megjelölt csatornákról, a házasságokat és a fia-talokat nem fenyegeti többé ez a kór, az nagyot téved. A gonoszság ugyanis – legalábbis egyelőre – nem vész el, hanem átalakul. A XXI. század beköszöntével egyre inkább tért hódít a "kiberszex" elnevezés? szexuális tévelygés, s az ehhez kötődő függőségek és megrögzöttségek. Az alábbi összeállítás elsősorban a Charisma cím? keresztény magazin 2000. márciusi számában közölt információk alapján készült.

Két esemény, két megnyilatkozás, látszólag semmi közük egymáshoz. Időben is távol egyik a másiktól. Mégis: nagyon egyeznek abban, amiben különböznek.

"A földbe temetni nem ritkaság, de megőrizni ezer évig – ezt csak a Kommunista Párt tudja megcsinálni, amelyik utána még fel is tudja támasztani." Ez a kijelentés az Oroszországi Kommunista Párt Központi Bizottságában 1924. január 22-én, Lenin halálának másnapján hangzott el. A temetés napja már ki volt tűzve, de Lenint mégsem temették el. A kommunizmusban és Leninben hívő emberek el akartak búcsúzni a vezetőtől. Ez szolgált indokul a felső vezetés számára, hogy lehetővé tegyék a határidő nélküli búcsúzást. Valójában ez a Kommunista Párt megerősítésére kieszelt tisztán politikai trükk volt. Persze a bolsevikok még nagyobb hatalomra tehettek volna szert, ha sikerült volna – feltámasztani Lenint.

A húsvét üzenetét a történelem során sokféleképp próbálták megragadni. Egyik sajátos módja ennek a Jézus Krisztus kereszthalálához kapcsolódó tárgyak utáni kutatás, illetve ezek tisztelete volt: így nem csoda, hogy – Kálvin János szavaival – az "eredeti" keresztből legalább egy hajórakománnyi darabot lehetne összegyűjteni, míg Jézus sírjából és a testét átjáró lándzsából is legalább két-két "minden kétséget kizáróan hiteles" változat van forgalomban. Összeállításunk az evangéliumokban valóban szereplő tárgyak sokszor különös utóéletét igyekszik felvázolni.

Afrikában ugyan sok minden megtörtént már, az ugandai Isten Tízparancsolatának Helyreállítása Mozgalomban történt március 17-i tömegmészárláshoz hasonló események azonban itt – Európával ellentétben – mindeddig ismeretlenek voltak. Ugandát Winston Churchill egykor "Afrika gyöngyszemének" nevezte, ma azonban sokkal inkább a rémségek földje kifejezés illene rá. Az éhínségek, a háborúk, az AIDS, újabban pedig a tömeggyilkosságok azonban nem csupán Uganda nevét fémjelzik, hanem szinte az egész kontinensét. A fekete kontinens legújabb hányattatásairól készült összeállításunk a német nyelv? Der Spiegel magazin írásának felhasználásával készült.

"Földi Paradicsom, elsülylyedt Atlantisz, Eldorádó, Boldogok szigete, Tündérvölgy" – ilyen és ehhez hasonló neveken emlegették az emberiség letűnt, "aranykori" állapotát különféle korok és népek. Legendák, mítoszok születtek csodálatos tájakról, szigetekről, hogy a korlátlan örömök birodalmának álomképeit fessék hallgatóik elé. A pogány civilizációk mitikus elbeszélései azonban csak halvány visszfényei annak a letűnt világnak, amelyet a Biblia "Édenkert" néven említ. Ráadásul a Szentírás az Éden elvesztését olyan őstörténetnek mutatja be, melynek spirituális, materiális és morális következményei mai napig is meghatározzák az anyagi világ törvényszerűségeit, bolygónk és az emberiség helyzetét, állapotát.

A bábeli torony története máig is az egyik legismertebb ószövetségi példázat. Noé, fiai és unokái – miután a vízözön elvonult és a földek kiszáradtak – leereszkedtek az Ararátról és "Sineár földjén" telepedtek le. Sineár, az ókori Sumer, az Eufratész alsó folyásánál elterülő áradmányos síkság, amelyet lakói, a "feketefej?" sumerek Kengirnek, azaz "művelt/öntözött földnek" neveztek. Az emberek hamarosan felfedezték az új civilizáció építőköveit, a téglát, amellyel tervüket megvalósíthatták: "Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén."

Március végén egy óriásgép fedélzetén 300 katolikus fiatal utazott Magyarországról Izraelbe, hogy II. János Pál pápa meghívására 45 ezer társával együtt részt vegyen az egyházfő galileai szentmiséjén. A zarándokút tapasztalatairól és az 1983-ban létrejött, magyarországi neokatekumenátus mozgalom célkitűzéseiről Walton Gusztávot, a szentföldi út egyik szervezőjét és a zarándokcsoport néhány tagját kérdeztük.

"Valami nagyon fontos dolog történik a katolikus egyházban" – kezdte híradását Giuseppe Gennarini arról az 1997-es New York-i találkozóról, ahol több mint 250 amerikai katolikus püspök jelent meg, hogy négy napon keresztül megosszák egymással tapasztalataikat. Az egyházi vezetők, akik között több bíboros és érsek is jelen volt, mindannyian a katolikus egyházban jelentős vallási megújulást hozó neokatekumené mozgalom képviselői voltak, amely a katolikus egyházhoz tartozó, de a hittől eltávolodott emberek, a hitben éretlenek és a szekták által eltérített hívek megújítására törekszik.

A magyar püspöki kar hivatalos álláspontja szerint a pápa az egész katolikus egyház nevében szándékozott egy gesztust tenni, de a bocsánatkérés Istennek szólt, hiszen egyedül Isten bocsáthatja meg a bűnöket, ráadásul kétezer év alatt meghaltak azok az emberek, akiket ma már nem lehet megkövetni – mondta el lapunk kérdésére Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára. Mint mondja: "A pápa tettét úgysem tudja senki fölülmúlni, ezért amit folytatásként tenni lehet az az, hogy mindenki a maga területén, egyénileg is elvégzi azt a lelkiismeretvizsgálatot és a bocsánatkérést, amely által előremozdítható a béke megvalósulása." Veres úgy tudja, hogy a külföldi országok bocsánatkérését többen kifogásolták, nem volt mindenkinek az akarata szerint való, hiszen "nincs értelme azt megismételni, ami egyszer már megtörtént".

A pápa búcsút intett Izraelnek, a Szentföldnek. II. János Pál hajója ügyesen lavírozott a palesztin Szkülla és az izraeli Kharübdisz sziklái között. A palesztinok megkísérelték rávenni az egyházfőt, hogy erősítse meg a végső rendezésre vonatkozó álláspontjukat, elsősorban a menekültek, Jeruzsálem és a palesztin államiság kérdésében. Ám János Pál egyik kérdésben sem nyilatkozott. Az izraeli külügyminisztérium II. János Pál látogatását minden szempontból "óriási sikernek" minősítette. A Szentföldön – és azt megelőzően – elhangzott mea culpa, mely a katolikus egyház múltban elkövetett bűneit tartalmazta, világszerte nagy visszhangot váltott ki. Több európai ország katolikus egyháza (például Lengyelországé, Svájcé, Franciaországé) is csatlakozott már a bocsánatkéréshez, ily módon lokalizálva az általános hangvétel? pápai gesztust; a magyarországi katolikus egyház azonban – úgy tűnik – megosztott a kialakult helyzet kezelését illetően. A konzervativizmus feladását és ezzel együtt szemléletváltást sürgető katolikus gondolkodók ismét nem tudnak azonosulni a magyar püspöki kar "struccpolitikájával".

Még a pápalátogatást megelőzően jelent meg március 6-án a Jerusalem Post cím? angol nyelv? izraeli napilapban az alábbi írás, a-mely a katolikus egyházfő útja kapcsán egy sajátos teológiai-politikai vitára hívja fel a figyelmet.

A judaizmus és a kereszténység egyetért abban, hogy a zsidó nép történelmi sorsát Istennel kötött szövetsége határozta meg; és nagyjából konszenzus áll fenn abban is, hogy "a nép" szétszóratását, a diaszpóra sorsát, a XX. században elkezdődött hazatérést Izrael földjére és az újkori zsidó állam megalapítását (1948) egyaránt a szövetségek alapján kell értelmezni. A Biblia szerint a szövetség olyan egyezmény, szerződés, amelyet Isten először is Izrael népével, majd – az Újszövetségben – a többi nemzettel kötött. A Szináj-hegyen a Teremtő kezdeményezte a szoros viszonyt a zsidó néppel, amelyet Izrael elfogadott, és kötelezte magát, hogy feltételeit megtartja és teljesíteni fogja az idők végezetéig. Az Egyiptomból kivonuló, a nemzettéválás folyamatába épphogy belépő zsidóság szövetségi státusba kerülése nem azt jelentette, hogy magasabbrend? etnikumként Isten a többi nemzet fölé helyezte volna, hanem a kiválasztás Isten világmegváltói tervében bizonyos feladatok elvégzésére és célok betöltésére szólt.