Háttér

2010. 12. 23. (XIV/51)
Ne csak szóval szeress

Ne csak szóval szeress

2010. 12. 23.
Tiszacsege a balmazújvárosi kistérségben, Hajdú-Bihar megye nyugati csücskében fekvő ötezres város. Munkalehetőség alig: halászat és egy összeszerelő-üzem. Tiszacsege a Hortobágyi Nemzeti Park északi kapujában fekszik, a városban szóba sem kerülhetnek egyes ipari beruházások. Hajdanában az átkelő ténye emelte mezővárosi rangra, a meder természetes vámhatár is volt. Az itt lakók többsége a létminimum alatt, nehéz körülmények között él.  A csegei Művelődési Ház előtt tömeg. Mellette a mozi, homlokzatán: MOZ. Odabenn jó ruhákat, két tonna gyümölcsöt és tartós élelmiszert osztanak. A sor végén három fiútestvér az utcán. A nagyobb és erősebb fiú két öccsének és magának oszt szét egy banánt. Mert a kifelé tartó barát megkínálja a fiúkat a szatyrából. A nagyfiú kiveszi, köszöni, bontja, töri, töri, és magának is meghagyja a testvéri harmadot. Mindez a kínálástól számított öt másodperc alatt zajlott le. Sorban állás. Banán. Összetartozó szavak. Élettársak szó szerint – gondolom, nem vidáman. – Természetesen a jó meleg ruhadarabok a legkeresettebbek – mondja Polinszki Heléna középiskolás, aki a Hites Adakozók Hálózatához (HAH) tartozó önkéntesek egyike Tiszacsegén. Lakatos László, a csegei Városőrség tagja biztosítja a rendezvényt: – Jó, ha olyan van itt az osztásokon, aki ismeri az embereket. Ezért kértek arra, hogy jöjjek ide. Éjjeliőr vagyok az óvodában, onnan érkeztem, már csak azért is, mert tiszteletreméltó az emberi jóság.  Kovács Sándor, a HAH vezetője honvéd tiszthelyettes volt, utász-műszaki őrmesterként szerelt le 1987-ben, megtérésének évében. Azt kérdeztük tőle a csegei mozi előtt, a gulyáságyú mellett, hogy vajon hasznát veszi-e katonai múltjának csapata életének szervezésében. Mosolyogva érkezik az „igen”, és hozzáteszi: – A HAH „félkatonai” szervezet. Ő például a sátras kitelepülésvezető – mutat egy önkéntesre, aki éppen tányérokba meri a forrón illatozó, sűrű levest. – Mi oda megyünk, ahol szükség van ránk. „Jószolgálati kommandó” – állapíthatom meg a piros kabátosokról. – Azok az emberek, mint amilyenek a HAH önkéntesei és segítői is, akik a bajba jutott embereken segítenek hitből, szívjóságból, ők bizony emelt fővel járhatnak a világban. Ezért aztán az adományozás sajátos nehézségeit megismerve együttműködéssel támogatjuk a HAH tevékenységét is, és a környező településeken is önkormányzathoz tartozó intézmények segítik a karitatív munkát – mondta Jónás Sándor, Tiszacsege polgármestere.Papp Ignác Kispestről érkezett, hetente többször is eljön Egyekre és Tiszacsegére, mert ő az itteni Hit Gyülekezete pásztora. Amolyan nevető szemű ember, egyben realista. Azzal kezdi, hogy Isten maga a szeretet. Gyülekezetük ezért is járt nemrégiben Poroszlón, az idősek otthonában, ahová ajándékaikat vitték. A csegei és egyeki segítőkön valóban látni lehet, hogy szeretettel keresik, mit tehetnek az ügyért. Papp Ignác pásztor így összegzi mondandóját: „Ne csak szavakkal szeress, hanem tettekkel is!” Asztalsoron tányérokban forró gulyás hűl. – Kitettük hűlni, mert még elgörbül benne a műanyag kanál! Erős Pista is van az asztalon. Micsoda figyelmesség! Teszek belőle a levesembe kis kanállal. Két karéj kenyérrel szalvétában és a gőzölgő tányérral indulok, hogy helyet keressek magamnak a csegei mozi előtt felállított sátorban. Egy négyoldalú zöld asztalnál ülök le. Balról idősebb, kendős néni kanalaz jó étvággyal, elismerő fejmozdulatokkal. Előtte egy éthordó, mindhárom szintje levessel tele. Velem szemben ül az unokája, ő is kanalaz. A jobboldali székre teszem le tarisznyám, sapkám, közben jó étvágyat kívánva. Sűrű, forró leves. 600 adag készült, és bőven van benne hús. A fiútól néha kérdez valamit mama röviden, ő tömören és tisztelettudóan válaszol. Olyan kapucnis pulóvert visel a kabátja alatt, mint a fiam szokott – gondolom. Míg megettem azt a forró és ízletes gulyást ott velük Tiszacsegén, módom volt végiggondolni, mennyi mindenért tartozom hálával e tányér gulyáson kívül. Ők aztán felálltak. A fiú magához vette az éthordót. Elköszöntünk egymástól: Szép karácsonyt!
2010. 12. 17. (XIV/50)
A civilizáció rákja

A civilizáció rákja

2010. 12. 17.
A modern országokban a meddőség és a népességfogyás riasztóan növekvő tendenciát mutat. A problémára válaszul született meg az orvostudomány új ága, a Medicine of Life, vagyis az „életgyógyászat”. Ez a meddőségnek egy komplex, az eddiginél sokkal hatékonyabb megközelítését jelenti, amely a párterápiától a beültetett embrió megmaradásáig minden kérdésre kiterjed, mivel azon a nézeten alapul, hogy a tudományágak közti átjárhatóság alapján összekapcsolódik a férfi és a női meddőség, az asszisztált reprodukció és az embriófejlődés. A férfimeddőség kezelésére összpontosító új irányzat mind a csúcstechnológiás sebészeti eljárás, mind a sokrétű megközelítés tekintetében szakít az eddigi „lelketlen, futószalagos” lombikiparral. Magyarországon Somody Imre nevéhez fűződik az életgyógyászatot képviselő CIRIS Nemzetközi Reprodukciós Klinika létrehozása, amely közép-kelet-európai orvostovábbképző és betegellátó centrumként működik. A CIRIS jóvoltából múlt héten Budapest adott otthont a MED-LIFE 2010 első nemzetközi konferenciának, ahol a világ szaktekintélyei a férfi termékenység sebészeti kezelésének biotechnológiai vívmányairól, valamint annak jogi, etikai, gazdasági vonatkozásairól is tanácskoztak. A CIRIS klinika vezető orvosa, Giuseppe Tritto világhírű érsebész, a férfi meddőség specialistája, a WABT (Orvosbiológiai Tudományok és Technológiák Világakadémia) elnöke a konferencia alkalmából nyilatkozott lapunknak.
2010. 12. 17. (XIV/50)
Győzzön a józan ész!

Győzzön a józan ész!

2010. 12. 17.
Látom, új irodába költöztetek. Minden nagyobb lett, ez a fejlődés jele. Ezek szerint ti még a recesszióban is profitáltatok?– Mozgalmas évünk volt, és tudtunk előre lépni. Amikor év elején beszélgettünk (A marketing új nyelve: őszinteség. Hetek, 2010. február 19.), azt mondtuk, hogy a vállalkozásoknak mellébeszélés nélkül kell a fogyasztóik elé állniuk, és itt az idő, hogy a cégek átvizsgálják a működésüket, és ésszerűsítsenek. Úgy látom, nagyon sokan megtették ezt, sokan sokat költöttek arra, hogy kicsit jobban menjen az üzlet. De még mindig sok magyar vállalkozás van bajban ezen a téren.Lemorzsolódott néhány ügyfeletek is?– Idén nem az ügyfeleink mentek el, hanem mi mondtunk fel néhányuknak. Egyszerűen nem érték meg a fáradságot: sem a pénzt, sem az időt. Nagyon sok cégvezető kiváló szakember – ezt mindig elmondom –, nagyon jó autószerelők, pékek, szobafestők, viszont nem jó cégvezetők, mert erre sehol sem tanították meg őket.Úgy éreztétek, hogy lyukas vödörbe töltötök?– Pontosan. Sok olyan cégvezető van, akinek mondjuk, mutatjuk, tanítjuk, mindent megteszünk, és mégsem sikeres a dolog. A legtöbb tanácsadó cégnél a bukás esélye nagyon alacsony, mert a tanácsadás után még mindig lehet azt mondani, hogy azért nem jött be, mert az ügyfél rosszul valósította meg a leírtakat. Nálunk ilyen nincs. Mi nem azt mondjuk, hogy tedd meg ezt az öt lépést, és sikeres leszel, hanem azt mondjuk, hogy „gyertek velünk, csináljuk együtt”!Azt mondtad, hogy sok cég van bajban. Miből látod ezt?– Nálunk a közös munka egy ingyenes audittal, felméréssel kezdődik. Ilyenkor eljön az ügyfél és hazudik. Nem nekem, hanem magának, mert nem meri bevallani, hogy mekkora bajban van. Nem reális az önképe: rosszul látja a versenyt, és nem is nagyon vizsgálja a konkurenciát. Ennek eredménye, hogy abszolút fals alapon kezdünk beszélgetni, nekem pedig muszáj elhinnem, amit mond. Aztán megvizsgáljuk mi is a piacot, és meglátjuk, igazat mondott-e. A másik baj néha az, hogy időközben elfogy a pénze. Mi pedig nem hajszoljuk bele további költekezésekbe, ha látjuk, hogy annak a megtérülési esélye nulla. Ilyen esetekből nem egy adódott. De azt mondom, hogy az az ügyfél, aki három hónapig nálunk van, az általában évekig velünk marad.Mennyi idő után kellene mutatkoznia az eredményeknek? – Általában kilencven nap után már kellene látni a pozitív tendenciát. Három terület van, amit e tekintetben vizsgálunk. Az első az érdeklődők száma – akár weboldalról van szó, akár fizikai üzlethelyiségről. Végső soron azt kell látnom, hogy egyre többször választják őt az embe­rek. A második pont, hogy megnő a vásárlások száma. És végül a harmadik, hogy növekszik az egyes vásárlások értéke. A három egyszerre nem teljesülhet. Nincs az a csoda, amivel ezt a hármat egyszerre lehet kezelni, ezért általában azt célozzuk meg, ahol a legvalószínűbb a siker. Ha sokáig nem látszik, hogy haladunk, akkor az ügyfél nem hisz a munkánkban, ezért adni kell neki valamilyen „bóját”, ami mérhető, és amiből látja, hogy jó irányba tartunk. Milyen érdekes esetekkel találkoztatok az idén?– Érdekes esetek mindig adódnak. Legtöbb munkánkban nincs másra szükség, csak józan észre. A marketing maga a józan ész. Mondok egy példát! Van egy 67 éves fogorvos ügyfelünk. Amikor elkezdtük a közös munkát, kiderült, hogy nagyon változó és rendszertelen a pácienseinek a száma. Hol sokan jönnek, hol alig. Megtaláltuk az okát: az történt, hogy amikor volt ideje, felvette a telefont, és be lehetett jelentkezni. Egyébként, mikor kezdett tele lenni, akkor csak 3-5 hét múltára adott időpontot, vagy fel sem vette a kagylót. Eredmény? Elmaradoztak a páciensek. Rendszert kellett vinnünk a betegek kezelésébe. E-mailt továbbra sem akart írni, így maradtunk a telefonnál. Elkezdett mindenkitől telefonszámot gyűjteni, ugyanis ezt idáig nem tette. „Minek az? Majd őt keresik, ha akarnak valamit!” Végül minden páciensnek lett egy kartonja, és minden hónapnak lett egy mappája. Ha például márciusban kezelt valakit, annak a kartonját betettük három hónap múlvára. Amikor eljött a június, az asszisztens felhívta a beteget, hogy tessék bejönni kontrollra. 10-20 százalék volt, aki nem jött be, a többség viszont készségesen megjelent. A nagy hullámzás megszűnt, és még az átlagos betegszám is javult. Nemrég felhívott, hogy tanácsot kérjen: mi lenne, ha a decemberi mappába nem rakna senkit? Mondtam, hogy szíve joga abba a mappába tenni, amelyikbe akarja. Az a lényeg, hogy ha már kezelte, ne várassa túl sokáig. Került-e eddig ismeretlen iparág a látóteretekbe?– Igen. Ebben az évben lett ügyfelünk egy olyan cég, amelyik a temetés egy különleges formájával foglalkozik: hajós búcsúztatókat rendez, ahol egy szertartás keretében a Dunába helyezik az elhunyt hamvait. Meg kellett találnunk azt a formát, módot, hogy ne legyen morbid a temetésről beszélni. Ilyen témát nem szabad hirdetni sem. Ez nem olyan, hogy adok egy szórólapot: „tessék, hajós temetés”! Ez borzasztó nehéz. Meg kellett találnunk azt a fórumot, ahol méltóságteljesen lehet erről kommunikálni. Látjuk, hogy az emberek utálják a temetőket, nem szeretnek jönni-menni a sírok között. Viszolyognak ettől. Pont ezt a viszolygást kellett feloldanunk, ezért azt mondtuk, „a Duna méltóságával lehet elbúcsúztatni a szerettünket”. Kellett keresnünk egy olyan üzenetet, amivel össze tudtuk hozni a vizet és a temetkezést. A mi életünk is vízzel, a magzatvízzel kezdődik: ha úgy tetszik, vízből jövünk és így vízbe érkezünk.Mi a legfőbb tanácsod 2011-re a cégvezetőknek?– Nagyon sok cég kezdett a kkv-nak szolgáltatni, így rendkívül felhígult a szolgáltatói piac. Azt javaslom, hogy újévi fogadalomként minden jól hangzó, bombasztikus ajánlatot a józan ész tükrével vizsgáljanak meg a cégvezetők. 2011-ben ugyanis nem elképesztő ötletekre, hanem felelős tervezésre és kitartó munkára lesz szükség.
Aktuális hetilap
Kövessen minket!
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!