– Minek tulajdonítja, hogy az MSZP váratlanul, változtatva korábbi álláspontján, politikai célként tűzte ki a III-as főcsoportfőnökség iratainak nyilvánosságra hozatalát?– Nem volt váratlan lépés. A D–209-es botránnyal elkezdődött egy folyamat, amely – Vikidál Gyulán és Novák Dezsőn keresztül Forró Tamásig és Molnár Gál Péterig – egyre gyorsult. Ezek spontán ügyek voltak, de várható volt, hogy egyre több személyről derül ki a titkosszolgálati múltja. Miután az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának anyagai kutathatóvá váltak, a jobboldal beküldött kutatókat, akik értesüléseim szerint 2005 végétől elkezdve, előre megtervezett ütemezéssel jönnek majd ki az újabb és újabb esetekkel – egészen a 2006-os választások kampánycsendje előtti napig. Magyarul: a következő országgyűlési kampány hangulati előkészítésében az ügynökbotrányok fontos tényezők lehetnek. Gyurcsányék úgy döntöttek, hogy megpróbálják kihúzni ennek az ügynek a méregfogát, és mindent borítanak – feltételezve, hogy a nyilvánosságra került ügyekben a jobboldal legalább
annyira érintett lesz, mint a bal.