Ariel Saron, Izrael kormányfője kedd óta nyugodtan alhat. Hosszú, hosszú hónapok óta először. Törvénybe iktatták akaratát, amelyet ha kell, akár katonai támogatással is végrehajtanak.
Nyolcezer zsidót telepítenek ki Gázából. Többségükben olyanokat, akik vallási, politikai meggyőződésből laknak ott, akiknek az elveikhez való ragaszkodásuk fontosabb, mint saját és családtagjaik testi épsége, ha nem éppen élete, akik önként telepedtek le ellenségeik tömege közé, s akik maguktól sohasem hagyták volna el ottani otthonaikat. Ezt most mégis megteszik, mert Ariel Saron így akarja, s mert Saron, akarata véghezviteléhez megfelelő számú szövetségesre talált. Az a Saron, aki maga találta ki e települések létesítését, maga biztatta ezeket az embereket vagy a szüleiket az odatelepülésre, maga harcolta ki, hogy elhatározásuk véghezviteléhez a zsidó állam minden eszközzel támogassa őket, maga rendelte el katonai védelmüket, melynek következtében az izraeli hadsereg sok száz katonája esett el vagy sebesült meg.