Taktikával csak választásokat és csatákat lehet nyerni – egy olyan háború
megnyeréséhez, mint a terrorellenes háborúnak nevezett világméretű konfliktus,
elsődlegesen stratégiára van szükség, amely nem választási ciklusokban
gondolkozik, s amely alapvető céljaitól nem hagyja magát eltántorítani.
Az iraki helyzet súlyosbodása, a demokrata siker az amerikai választásokon, az
iráni fenyegetés, a nyári libanoni háború adta lehetőség kiaknázatlansága mind
arról tanúskodik, hogy a világpolitika szereplői nem churchillek, akikben van
annyi bátorság, hogy kerek-perec kimondják: nem ígérhetünk mást, csak vért,
szenvedést és könnyeket. Ehelyett áldozatvállalás nélküli sikerrel, számháborús
számleolvasással megvívott háborúkkal áltatják a közvéleményt. És nem csak a
Zapatero-, Prodi-, DAlema-, Chirac-féle opportunista politikusok.