Minek tudja be ezt a sűrű, gazdag, barátságokban, boldogságokban,
élményekben bővelkedő kilencvenkét évet?– Mindent az én drága szüleimnek köszönhetek, akik utat mutattak számomra az
1915-ben kezdődő borzasztóan változatos, izgalmas, küzdelmekkel teli élethez.
Hogy miért volt izzóan boldog ez a kilencvenkét év minden szegénység, háború, a
holokauszt és sok kínlódás ellenére is? Mert találkoztam egy olyan emberrel,
Sándorral, akinek hetven évig lehettem a felesége, akivel a kapcsolatom a halála
pillanatáig több volt, mint szerelem. Az élet nagy ajándéka volt. Képzelje el,
nem emlékszem olyan napra, amikor ne mondta volna a férjem, milyen boldog, hogy
velem élhet. És én is mindennap hálás voltam, hogy őt rendelte nekem a sors.
Férjem pokoli szegénységbe született egy szabolcsi falucskában, de egy
csodálatos anya őrizte és óvta, hallatlan találékonysággal, szeretettel és
intelligenciával a gyermekei életét, egészen 1944-ig.