A támadás negyed nyolc körül kezdődött a Virginia Műszaki Egyetem West Ambler
Johnston kilencszáz fős kollégiumában, ahol a fegyveres férfi két személyt lőtt
le. A diákok ekkor értesítették a rendőrséget, ahova két és fél órával később
újabb segélyhívás érkezett, ezúttal a több előadóteremnek otthont adó Norris
Hall nevű épületből. Az első bejelentésre a helyszínre érkező rendőrök és
kommandósok lezárták a kollégiumot, ám nem rendelték el az egyetem kiürítését,
annak ellenére, hogy a lövöldöző elmenekült a helyszínről. Emiatt sokan
felelőtlenséggel vádolják a hatóságokat, mondván nem lett volna szabad kizárni
annak a lehetőségét, hogy a támadó ismét lecsap. Amikor pedig az újabb lövések
eldördültek, a közvetlen közelben tartózkodó rendőrök először képtelenek voltak
bejutni az iskolaépületbe, mivel annak több ajtaját leláncolva találták. Minden
valószínűség szerint a lövöldöző akarta a menekülés útját elzárni az épületben
tartózkodók elől. A rendőrség ezt látva betörte az egyik ajtót, és a második
emeletre sietett, ahonnan a lövéseket hallotta. Mire felértek, a támadó harminc
személyt lőtt le, majd végzett magával.
A támadás során az épületben lévő diákok az ablakokon ugráltak ki, hogy a
lövöldöző elől elmeneküljenek. Alec Calhoun harmadéves hallgató beszámolt arról,
hogy éppen mechanika-órájuk volt, mikor a szomszédos teremből dörrenéshez
hasonló hangot hallottak, ami olyan volt, mint egy óriási kalapács hangja. Ezt
sikoltozások követték, és mikor rájöttek, hogy lövéseket hallanak,
csoporttársaival az ablakot törték be és ezen kiugorva próbáltak menekülni. A
fiú úgy emlékszik, hogy ő nyolcadikként vagy kilencedikként, egyben utolsóként
ugrott ki. Egy bokorban landolt, és elszaladt. A hátramaradt diákokat lövések
érték, a mögötte álló két fiú nem élte túl a támadást. A fiú azt is elmesélte,
hogy mikor az ablakon mászott ki, hátratekintett, és látta a tanárát, amint az
hátul maradt, hogy elállja az ajtót. A hetvenöt éves, holokauszttúlélő izraeli
professzorral a fegyveres végzett (lásd keretes cikkünket).
Egy másik diák, Trey Perkins a Washington Postnak arról számolt be, hogy
németórájuk volt az épületben, amikor a felfegyverzett fiatal belépett a
terembe, és másfél percen át tüzelt. Először fejbe lőtte a tanárt, majd a
diákokat felsorakoztatta a tábla elé, és egyesével elkezdte őket kivégezni.
Perkins elmondása alapján a támadó „nagyon komoly, de nagyon nyugodt
arckifejezéssel” hajtotta végre tettét. Egy másik diák, Erin Sheehan egyike volt
azon keveseknek, akik sértetlenül tudtak kijutni az óráról. A lány elmondta,
hogy a támadó korábban kétszer is benyitott a termükbe, és úgy tett, mintha
valakit keresne, mielőtt lövöldözni kezdett. Erin leírása szerint teljesen
átlagos kinézetű, ázsiai fiatal volt a fegyveres.
A „Kérdőjel-fiú”
2007. 04. 20. (XI/16)
