Milyen volt az a világ, amikor a szülők nem mobiltelefonon hívták a gyereküket, hogy hazaért-e már az iskolából, a diákok pedig nem a társasági portálokon beszélték meg egymással a hétvégi programot? Bármilyen távolinak tűnik, azért erre még a mai huszonévesek is emlékeznek. De milyen volt az a világ, amikor a mozgóképet csak a mozivásznon lehetett látni, a hűtőszekrénybe a jeget pedig lóvontatta jegeskocsik hozták? Ez még régebben volt, de a mai ötvenesek fel tudják idézni ezt a kort is. A háború előtti „békeidők” mindennapjai, hétköznapi dialógusai, reklámszlogenjei azonban már jobbára csak a sercegős, időnként ugráló, fekete-fehér „kabosfilmekből” lehetnek ismerősek a legtöbb ember számára. Ebbe a hajdanvolt, de azért szerencsére még sok szemtanú által ismert világba kalauzolja el olvasóit Kulcsár István Mitya (egy pesti kisfiú emlékiratai gyerekeknek és felnőtteknek) című könyve.A szerző külpolitikai újságíró, akinek az írásait lapunk olvasói is jól ismerik. Így mutatja be művét: „Ez a könyv elsősorban gyerekkönyv, mégis három nemzedéknek szól. Amit a 8-12 éveseknek elmesél, az nagyrészt új a szüleiknek is, nagyszüleiknek viszont gyermekkorukat idézi fel. … A srácok a grundokon fociztak, a budapesti házak kapui nappal nyitva álltak, a posta pedig gyors volt és megbízható. A tejet tejcsarnokban vásárolták, vagy a milimárik vitték házhoz, a fővárosi utcákon ló vontatta szekerek jártak, a Dunán lapátkerekes gőzösök pöfögtek. Aztán jött a háború, a bombázások, őrült világ kezdődött. A szerző kisfiúként egy hadikórházban sebesült katonákat vigasztalt, egyszer hátulról látta Horthy Miklóst, és református létére zsidóként bujkált Szálasi barátjának lakásában.”A sok szeretettel és bájos humorral megírt könyv igazi családi olvasmány. Amikor a dedikált könyvet hazavittem, hetekig csak a borítóját láttam, hol az egyik, hol a másik gyermekünk kezében. Amikor úgy gondoltam, hozzájutok az olvasáshoz, akkor meg feleségem csapott le a kötetre. A színes történeteket Szűcs Édua kedves rajzai kísérik. Jó olvasást!