Erősödő Európa – ezzel a címmel jelent meg a napokban új könyve. Mostanában inkább temetni szokták Európát, a héten Marine Le Pen például a szétesés előtt álló Szovjetunióhoz hasonlította az Európai Unió mai helyzetét…– A tényekhez és nem a szélsőjobboldali retorikához kell mérni a valóságot. Az elmúlt 5-6 évben nagyon kemény, precedens nélküli gazdasági-pénzügyi válságot élt át az Európai Unió. Két visszaesési ciklus is lezajlott, különösen az eurózónán belül, de most néhány hónapja újra biztató jeleket látunk. A korábbi időszakkal ellentétben a jelenlegi fellendülés mögött már rendszerszintű döntések állnak, amelyek nagyobb fokú stabilitást eredményezhetnek. Ennek érdekében akarjuk megerősíteni a valutauniót, hiszen a válság Európában azért húzódott el sokkal hosszabb ideig, mint az Egyesült Államokban vagy Japánban, mert a valutaunió még csak félkész állapotban van.Nemrég egy nemzetközi konferencián azt hallottam Larry Summers volt amerikai pénzügyminisztertől, hogy Európa a világgazdaság beteg embere, a legfőbb visszahúzó erő, miközben minden más térség – Afrikát is beleértve – sokkal jobban teljesít. Ön lát kitörési lehetőséget?– Nagyon könnyű félrediagnosztizálni ezt a válságot. Szeretik ránkolvasni azt, hogy Európa nem állja a versenyt más régiókkal szemben. Pedig a fő problémát nem a versenyképesség hiánya, hanem a komoly belső egyensúlytalanságok jelentik, amelyeket az elmúlt évek recessziója csak tovább fokozott. Ebben hozhat fordulatot a négy elnök – Van Rompuy, Barroso, Draghi és Juncker – által 2012 júniusában aláírt dokumentum, amely kimondja, hogy a bankuniót előbb pénzügyi, majd politikai uniónak kell követnie. Ez a teljes folyamat hozhatja el a rendszer stabilitását, bár az eredményeknek már a politikai unió előtt érzékelhetőeknek kell lenniük. Csak akkor számíthatunk tartós fellendülésre, ha ezt a víziót mindenki magáénak vallja és bízik benne.Az egyensúlytalanság egyik legdrámaibb jele a munkanélküliség. Miközben Németországban a válság alatt is nőtt a foglalkoztatottság, a déli országokban minden harmadik-negyedik ember nem talál munkát. Ez sem utal betegségre?– Németország és a déli államok ellentéte azt jelzi, mennyire kiéleződtek a centrum és a periféria közötti különbségek. A válság előtti intézmények képtelenek ezt a helyzetet kezelni, éppen ezért kell továbblépni az integráció terén. A foglalkoztatottsági válság csak következmény, az ok alapvetően a pénzügyi rendszerben található. Pénzügyi fragmentációnak nevezzük, amikor a periférián található országokban a magánvállalatok nem, vagy csak sokkal rosszabb feltételek mellett kapnak hitelt, emiatt nem tudnak beruházni. Állami szinten pedig ezekben az országokban olyan kamatterheket kell felvállalni a finanszírozáshoz – lásd Görögország, Olaszország vagy Spanyolország példáját –, amely aláássa a korábbi szociális rendszereket.Több országban a fiatalok fele nem talál munkát. Nekik mit tudnak ajánlani?– Valóban, ötven százalék feletti az ifjúsági munkanélküliség Görögországban és Spanyolországban. Sajnos új tagállamként Horvátország is ebbe, a statisztikai lista végén szereplő „klubba” iratkozott be. Számos más országban szintén nagyon magas ez az arány. Január elsejétől az ifjúsági foglalkoztatottsági program keretében pluszforrásokat biztosítunk az ifjúsági garancia bevezetésére. Ez az intézkedéscsomag négy hónapban maximálná a 25 év alatti fiatalok munkanélküliségét. Ha tartós marad az európai fellendülés, ennek eredményeként két év múlva gyökeresen javulhat a helyzet a legtöbb országban, leszámítva talán a görögöket és a spanyolokat. Az utóbbi két országban hosszabb idő alatt lehet elérni ezt a célt. Ne tévesszen meg senkit az, hogy a program első időszakában átmenetileg akár meg is emelkedhet a mért munkanélküliség, mert sokan éppen az új garancia miatt vállalják a regisztrációt a munkanélküli nyilvántartásba. Van egy hatalmas kallódó, inaktív réteg, akik nem jelennek meg a statisztikákban. Most közülük is sokan láthatóvá válhatnak, mert vonzó lesz számukra a támogatott foglalkoztatás vagy továbbképzés. Csak a tagországokon múlik, hogy milyen gyorsan juttatják el ezeket a forrásokat például Nápolyba, Portóba vagy Vilniusba.Segíti vagy nehezíti a megoldást az, hogy sokan külföldön próbálnak szerencsét?– A mobilitás egyértelműen segíti a munkanélküliség elleni küzdelmet. Akkor is hasznos, ha valaki például Portugáliából elmegy a tengerentúlra, Brazíliába, de még hasznosabb, ha az unión belül vállal munkát, mert a tehetségek így „házon belül” kamatozhatnak. Persze, ehhez szükséges, hogy az illető lásson maga előtt perspektívát; ha vállalkozni akar, kapjon a banktól hitelt és így tovább. A mobilitás éppen az említett belső aszimmetria enyhítését segítheti, mert az északi országokban – Németországot is beleértve – nagyon sok a betöltetlen állás. Két fő akadály van ennek útjában: sokan nem beszélnek idegen nyelvet, és nem is tudnak ezekről az álláslehetőségekről. Különösen a német nyelvtanulás segíthet és az, ha az európai munkaerőpiac átláthatóbbá válik. Ebben igyekszünk mi is segíteni. Az EURES foglalkoztatási portálon közel másfél millió európai állásajánlat közül lehet válogatni. Támogatjuk az állásinterjúkra való felkészülést is, mert miközben a felmérések szerint az európai fiatalok több mint fele kész lenne más országban munkát vállalni, nagyon kevesen tudják, hogyan kezdjenek neki ennek a folyamatnak. Vannak olyan népek, mint a lengyelek vagy románok, akik könnyebben elindulnak külföldre szerencsét próbálni, de ennél sokkal jobb az, ha már otthon meg lehet tervezni az utat. Kisebb így a veszélye annak, hogy valaki csalók áldozatává válik, amire szintén láttunk példát több országban.Azt is természetesnek látja, hogy egész kórházi osztályok ürülnek ki, mert az orvosok és ápolók külföldre mennek 8-10-szeres fizetésért? – Az agyelszívás valós veszély, ennek például arányaiban Lettország az egyik legnagyobb vesztese. A nagyarányú képzett munkaerő kivándorlása veszélybe sodorhatja az egészségügyet és óriási terhet ró a nyugdíjrendszerre is, hiszen felborul a munkában állók és az eltartottak aránya. Látjuk azonban, hogy ha telítődik egy piac, akkor megindul a visszaáramlás is. Amikor a válság miatt elfogytak a munkahelyek Nagy-Britanniában vagy Írországban, a lengyelek egy része elindult hazafelé. Az ő tapasztalatuk, nyelvtudásuk és összegyűjtött tőkéjük visszatérésük után gazdagítja az anyaországot.Nem mindenki látja ezt ilyen pozitívan. Angliában például Önt tartják az egyik felelősnek azért, mert több mint 600 ezer inaktív uniós munkavállaló, „jóléti turista” él az országban. A Sunday Telegraph egyenesen azzal vádolta Önt, hogy a legbaloldalibb EU-biztosként még több pénzt akar kihúzni a brit adófizetők zsebéből a migránsok javára. Tényleg alá akarja ásni Angliát?– A bulvársajtónak megvan a sajátos nyelvezete, de ennél nagyobb probléma az, hogy az ilyen attitűddel könnyen félre lehet vezetni a brit közvéleményt. Személyeskedni az szokott, akinek nincs érve. Az ilyen vita eltereli a figyelmet a tényekről és a valós jogi helyzetről. A számok alapján Nagy-Britannia egyértelműen nyertese volt annak, hogy az Európai Unió más országaiból képzett, viszonylag olcsó munkaerő érkezett hozzájuk. A brit államháztartás is jól járt az uniós vendégmunkások befizetéseivel, így nincs alapja a „jóléti turizmusról” szóló vádaknak. Volt, ahol azt írták, hogy Nagy-Britanniában 600 ezer külföldi munkanélküli van, holott ez az inaktív személyek száma, munkanélküli segélyt töredékük, 60 ezren kapnak. Hozzátartozók, családtagok teljesen legitim módon élnek a szigetországban, csakúgy, mint az egyetemista diákok. Ők nem élősködők, amint azt némelyek állítják.Ön is felvette a kesztyűt, amikor feljelentette az Európai Bíróságnál a brit kormányt. Mit vár ettől a lépéstől, hiszen a britek enélkül is féllábbal kilógnak az unióból?– Ez egy külön történet, amely nem most kezdődött. A brit rendszer egyes jóléti juttatásokból kizárja a más európai országból érkezett munkavállalókat és hozzátartozóikat. Olyanokat, akik más országban ugyanolyan helyzetben nem lennének kizárva. Sok panaszt kaptunk az ilyen diszkrimináció miatt, és emiatt kezdeményezett az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást Nagy-Britannia ellen. Ez azonban nem politikai, hanem jogi vita, amit a tények alapján könnyen el lehet dönteni.A britek mégis úgy érzik, hogy „kézigránátot dobott” az uniós tagság körüli amúgy is éles belpolitikai vitákba…– Szó sincs róla. Örülnénk annak, ha a tények alapján higgadtan meg tudnánk beszélni a vitatott kérdéseket, és a partnereink nem keresnének problémát ott, ahol nincs. Évek óta kérjük a brit hatóságokat, mondják meg, szerintük hány „jóléti turista” él az országban, akik csak a segélyek miatt jöttek. Erre azonban semmiféle konkrét adatot nem kaptunk, pedig nemcsak mi, hanem például a Lordok Háza is panaszkodott ez ügyben. A politikusok és a média egy része – finoman fogalmazva – hadilábon áll a számokkal. Mi is tudjuk, hogy vannak olyanok, akik visszaélnek a jóléti intézményekkel, britek és külföldiek egyaránt. De erre hivatkozva nem lehet diszkriminálni vagy a szabad munkavállalás jogát korlátozni. A visszaélések ellen más eszközökkel kell küzdeni.Magyarországon is vita zajlik, kinek a felelőssége az, hogy több mint 500 ezer magyar külföldön vállalt munkát. Ön szerint veszít vagy nyer ezzel az ország?– Itt sem ismerjük a tényleges számokat. Az Eurostat 2012-es adata szerint tavaly 186 ezer magyar állampolgár élt más uniós tagállamban. Ez a szám azóta nyilván emelkedett, és vannak olyanok is, akik csak átjárnak dolgozni más országba és nem élnek ott életvitelszerűen, de akkor is jelentős a különbség a feltételezett számok és az Eurostat adatai között. Szerintem nem tragédia Magyarország számára, ha az állampolgárok külföldön vállalnak munkát, hiszen az unió lényege éppen az, hogy több jogot és több lehetőséget kínál a polgárai számára. Figyelni kell arra, hogy a hirtelen kiáramlás ne veszélyeztessen egyes szektorokat. Ha ez tapasztalható – például az egészségügyben –, akkor ott kell célzott megoldásokat keresni. Javítani kell az orvosok, ápolók jövedelmi viszonyait, jobb karrierlehetőséget kell biztosítani a számukra, és lehetővé kell tenni azt is, hogy egy fogorvos vagy egyetemi professzor egyszerre több országban vállalhasson munkát. Persze fontos, hogy külföldről a munkaerő-toborzás etikus módon történjen, ne kerüljenek például orvosok ápolói munkakörbe, de a megoldást alapvetően Magyarországon kell megtalálni. Várhatóan egyre inkább körkörössé válik a migráció, vagyis ha elmennek, idővel vissza is térnek a munkavállalók. Románia és Lengyelország esetében látjuk azt, hogy a külföldről hazautalt jövedelmek jelentősen hozzájárulhatnak az ország bevételeihez is. Tudomásul kell azonban venni azt is, hogy aki fiatalon megy el, és külföldön alapít családot, előfordul, hogy nem tér vissza. A huszadik században többször is nagy emberveszteség érte Magyarországot. A háborúk mellett a húszas években milliók tántorogtak ki a tengerentúlra, míg ’56 után 200 ezer magyar menekült el. A mai napig nem tudtuk kiheverni ezeket a veszteségeket. Így sem aggódik a jövő miatt?– Nem lehet ezekhez a példákhoz hasonlítani a mostani helyzetet. Aki ’56 után elment, évtizedekig nem jöhetett vissza. Ma nemcsak a politikai helyzet más, hanem a határok átjárhatósága és az olcsóbb közlekedési lehetőségek, köztük a fapados repülőjáratok is segítik a kapcsolattartást. Érthető, hogy a válság miatt sok félelem és szorongás tapasztalható az országokban, de nem jelent nemzeti tragédiát az, ha valaki külföldön vállal munkát, mert ma nem kell senkinek elszakadnia a családjától és a hazájától.