Mátyássy László szobrászművész grandiózus „Mária Anya szobrát” egy alapítvány rendelte meg azért, hogy a Budai Várnak azon a fokán, amely mindenhonnan jól látható, felállítsa azt. „A bronzöntési munkálatok megkezdődtek, reményeink szerint 2013 novemberében megjelenhet Budavári Mária Anya a Vár fokán” – tudatja a szoborterv honlapján Klukon Edit zongoraművésznő, az „Immaculata Alapítvány a Köztéri Szobrok Emeléséért” elnevezésű közhasznú alapítvány kuratóriumának elnöke. Az „immaculata” szó jelentése ’szeplőtelen fogantatás’, és a Szűzanya alakjára vonatkoztatják.
Az alapítvány a tervéhez tavaly megkapta az I. kerület, Budavári Önkormányzattól az építési engedélyt, a szobor 60 milliós költségét pedig adományokból fedezi. „Ajándékunkkal Budapest 21. századi látképét szeretnénk gazdagítani abban a meggyőződésben, hogy a szobor szeretetet és békét sugároz majd felénk” – fogalmaz a művésznő, aki szerint az ország egységét és annak védelmét megtestesítő Mária-szobor „egyetemes szimbólum” is, amely „hidat képezhet a Vár legkorábbi emlékei és korunk művészete között”.
„Budapest népének, függetlenül attól, hogy ki mit vall, kiben hisz, ez a veretes Mária-szobor spirituális erőt sugároz, s az olyannyira vágyott belső nyugalom ígéretét hordozza. Nemcsak nekünk magyaroknak, hanem mindenkinek, aki hozzánk téved, és föltekint a – Vár fokára. Fölragyog a magasban az Anya alakja, a sajátja éppen úgy, mint az emberiségé…” – elmélkedik Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós, szintén a projekt honlapján. Az emelkedett hangvételű köszöntők láthatóan figyelmen kívül hagyják, hogy egy effajta köztéri szobor bizonyosan ellenérzést szül a magyar társadalom nem katolikus felében. Már csak azért is, mert a vallási témájú, pláne máriás köztéri szobrok protestáns vagy zsidó hívők számára teljességgel elfogadhatatlanok, tekintve, hogy mindennemű „faragott kép” vallásos tisztelete és maga a Mária-kultusz is merőben ellentétes a világnézetükkel. Bérczes Tibor szakíró szerint amúgy a köztéri szobrok kezdettől „katolikus műfajnak” számítottak Európában: különösen az ellenreformáció hatására kezdtek el tömegével felállítani vallási tárgyú szobrokat a templomokon kívül is, mintegy szakralizálva a köztereket.
„A segítő, a győzelmet hozó Mária neve egybeforrt Buda várával. Ma, egy profanizálódó korban talán még nagyobb szükségünk van a legtisztább női, pontosabban anyai minőséget megjelenítő szimbólumokra. Ezek megléte akkor is erővé válik, ha nem is tudjuk pontosan, hogy miként hat, hogyan válik életünk éltető forrásává a belőlük áradó energia” – toldja meg a zűrzavart Nagy Gábor Tamás I. kerületi polgármester. A modern kegyhely engedélyezését egy legendával is indokolja, miszerint – IX. Ince pápa látomásának megfelelően, mely szerint a „budai Szűzanya” menti meg Európát a törököktől – a keresztény zsoldosok csak azután voltak képesek visszafoglalni Budát, miután megtalálták a törökök elől sokáig elfalazott Budai Madonnát. Ateista részről már meg is történt a felhördülés, miszerint a történelmi forrásokból egyértelműen kiderül, hogy a szoborra csak a győzelem napján találtak rá.
Megpróbáltunk utánajárni annak, hogy milyen engedélyek szükségesek egy köztéri szobor felállításához abban az esetben, ha a helyszín nemcsak az adott kerületnek, hanem a fővárosnak, sőt az országnak is az egyik legfrekventáltabb pontja, s egyben az UNESCO Világörökség része is. „A rendszerváltás óta megszűnt a köztéri műalkotások felállításával kapcsolatos mindenfajta politikai és ideológiai korlátozás, kivéve az önkényuralmi jelképek törvényi tilalmát” – mondta el kérdésünkre Pataki Gábor, az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjának aligazgatója, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus zsűrijének tagja. A köztéri szobrok engedélyezése mindig az illetékes önkormányzat hatásköre, amely minden esetben köteles kikérni a lektorátus szakvéleményét. A szakvélemény kizárólag művészeti, és nem tartalmi szempontok szerint ad értékelést, és kötelező érvénye legfeljebb a közfinanszírozású munkák esetén lehet, hiszen megléte az állami pályázati pénz folyósításának feltétele. Lényegében tehát csak az adott képviselőtestület ízlésvilágán és politikai felelősségtudatán múlik, hogy mi kerülhet ki az utcára – akár állami vagy szakmai támogatás nélkül is.
Pataki Gábor szerint ugyanakkor a tervezett Mária-szobor egy speciális eset, amelynek felállításához szükséges, de nem elég az I. kerületi önkormányzat építési engedélye. Szilágyi András, a BTM Budapest Galéria köztéri szobor osztályának augusztusban leváltott vezetője lapunkat úgy tájékoztatta: a Várnegyed fenntartója ugyan az I. kerületi önkormányzat, ám tulajdonosa a magyar állam. A Fővárosi Közgyűlés viszont – akárcsak a kerületek – csak a saját tulajdonú területre kerülő műalkotások engedélyezéséről dönthet, így a Mária-szobor esetében a Várnegyedért felelős kormánybiztos az illetékes. A kiszemelt terület a Világörökség része is, így a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ Világörökséggel foglalkozó irodájának jóváhagyása is kellett a műhöz.
A szobor ellenzői a kormánybiztoshoz és az önkormányzathoz apellálhatnak, de Pataki Gábor szerint az illetékes grémiumok jogszabályilag nem kötelezhetők az ellenvélemények figyelembe vételére.
2013. 10. 31. (XVII/44)
