Egy építőipari vállalat vezérigazgatója negyven éven felüli titkárnőt keresett, magas szintű angolnyelv-tudással. A vezérigazgató magán angoltanára közölte, hogy van egy negyvenen felüli tanítványa, aki éppen titkárnői állást szeretne magának, s nyelvtudásáért is garanciát vállal. Tökéletes egybeesés. „Fel van véve!” - mondta lelkesen a vezérigazgató, aki teljesen megbízott az angoltanára értékítéletében. „Jöjjön az illető minél hamarabb, hogy a formaságokat is elintézzük.” S mi lett a végeredmény? A titkárnőjelölt megjelent, és mindenki elszörnyedt. Nem a nyelvtudásával volt a baj, hanem a fellépésével, a nonverbális jelzéseivel, a „bocsánat, hogy élek” gondolatokat kisugárzó metakommunikációjával. Természetesen elküldték. Amikor a tanár a következő nyelvi órán megkérdezte tőle, hogy miért alakult az interjú ilyen szerencsétlenül, a hölgy így válaszolt: „én csak magamat adtam, teljes őszinteséggel”.