A fenti történet nem fikció, hanem egy Magyarországon megtörtént eset. Bizonyára nem véletlen, hogy a titkárnőaspiráns a lelkiállapotának egy az egyben történő kimutatását az őszinteséggel azonosította – az angolszász kultúrkörben elképzelhetetlen ez a mentalitás. Mint ismeretes, arra a kérdésre, „Hogy vagy?”, angolul csak egyfajta válasz adható: „jól” (esetleg „nagyon jól, remekül, kiválóan”). Egy sikerorientált társadalom közösségi életében senki nem kíváncsi a bajainkra, mert azok orvoslására megvannak a megfelelő intézmények. A magunkról kialakított, reálisan pozitív kép pedig nemcsak környezetünkre, hanem ránk is visszahat, bennünket is formál – állapította meg Amy Cuddy szociálpszichológus, a Harvard Egyetem oktatója, aki évek óta tanulmányozza ezt a témát. Sőt, az emberi magatartásformák, testbeszédünk, nonverbális jelzéseink olyan nagy hatással vannak saját magunkra is, hogy szervezetünk lelki-fizikai működésében, hormonszintjének alakulásában is kimutatható változást okoznak. Ennél is meglepőbb, hogy a hatás akkor sem marad el, ha magatartásunkat kényszerből vagy mesterkélten formáljuk: például ha egy ceruzát veszünk a szánkba, és kényszeredetten mosolygunk, akkor is jobb kedvünk lesz. Ha felveszünk valamilyen „győztes” pozíciót – kihúzzuk magunkat, nagyobb teret foglalunk el a térben –, már meg is növeltük szervezetünk „dominanciáért felelős” tesztoszteron hormon szintjét, s csökkentettük a mellékvese termelte „anti-stressz” hormont, a kortizolt. A kockázatvállaló képességünk is kimutathatóan nő. Érdekes megfigyelés, hogy amikor egy sportoló beér a célba, és elsőként átszakítja a célszalagot, akkor – anélkül, hogy tanulta volna – ösztönösen kitárja karjait, és győzelmi pozíciót vesz fel.
Gyakorlati tapasztalat, hogy a nagy hatalommal bíró, domináns személyiségeknek magas a tesztoszteronszintjük, és alacsony a kortizolszintjük – vagyis pszichológiai szempontból erőteljes alkatok. A meghunyászkodó, „gyenge” pozíciók – amikor összehúzzuk magunkat, igyekszünk láthatatlanná válni, és minél kisebb teret elfoglalni – éppen ellentétes hatást váltanak ki a szervezetünkből, vagyis csökkentik a tesztoszteronszintet, és növelik a kortizol mennyiségét.
A következő meglepő állítás, hogy ezek a biokémiailag is mérhető változások nagyon rövid idő alatt is végbemennek. Elég csak két percen át pózolnunk mondjuk otthonunkban, egy tükör előtt vagy éppen a liftben, ahol (a kamerán kívül) senki nem lát minket, s a hormonális hatás máris kimutatható.
2015. 12. 18. (XIX/51)
