hetilap

Hetek hetilap vásárlás

2015. 12. 23. (XIX/52) Lapszám

Tartalom ajánló

Külföld

Az Iszlám Állam egy éve

Véres terrorcselekmények, folyamatos terjeszkedés – a nemzetközi közösségnek 2015-ben sem sikerült fogást találnia az előző évben „üstökösként” feltűnt Iszlám Állam dzsihádista szervezeten. Bár a terrorcsoportot érték idén veszteségek Szíriában és Irakban, rendszeresen tudta sokkolni a világot barbár vérengzéseivel. Ennek ellenére az Iszlám Állam elleni koalíció stratégiája egyelőre lényegesen nem változott. Tony Blair volt brit miniszterelnök kutatóintézete eközben arra figyelmeztet, hogy súlyos hibát követ el a Nyugat, ha csak az Iszlám Állam legyőzésére összpontosít.

Így ejtette túszul a világot az Iszlám Állam

Iszlamista terrorcselekmények következtében közel ezer ember vesztette életét 2015-ben Irakon és Szírián kívüli országokban. Az Iszlám Államhoz, az al-Kaidához vagy ezek helyi szervezeteihez, illetve szimpatizánsaihoz köthető támadások sokkolták az idén többek között Franciaországot, Egyiptomot, Tunéziát, az Egyesült Államokat, és még sorolhatnánk – szinte nincs olyan szeglete bolygónknak, ahol a lakosság biztonságban érezhetné magát a dzsihádista támadásoktól.

Győzött a népakarat

A szavazók csaknem kétharmada elutasította a szlovén parlament által idén márciusban elfogadott törvényt, amely a házasságot két felnőtt egységeként határozta meg, és lehetővé tette az azonos nemű párok számára az örökbefogadást. Annak ellenére, hogy a népakarat egyértelműen ellenállt a kezdeményezésnek, a törvényjavaslatot benyújtó politikusok úgy reagáltak a népszavazás eredményére: előbb vagy utóbb elfogadják a jogszabályt.

Migráció és válság

A 2015-ös évet egyértel­műen a szíriai konfliktus következményeképpen megindult migránsáradat, majd az e körül kialakult év végi terroresemények határozták meg Európában – emellett még a görögök tavaszi fizetésképtelensége körül kialakult botrányok, valamint a britek egyre hangosabb unióellenes megnyilvánulásai és esetleges kilépésük fenyegetése is eltörpült.

Belföld

Segélykiáltás az orvosoktól

A társadalmat akarja megszólítani az „1001 orvos hálapénz nélkül” nevű Facebook-csoport drámai hangú nyílt levélben, melyben többek között a hálapénz megszüntetését, valódi bérrendezést, megfelelő munkafeltételeket követelnek az aláíró orvosok. Mint írják, az egészségügyben elviselhetetlen helyzet uralkodik, és nem értik a kormány közömbösségét. Közben orvosok hosszú sora távozik a kórházakból és gyakran az országból is.

2015 büszkeségei

Bár 2015 a migrációs krízisről, a szíriai polgárháborúról és szörnyű következményeiről, az Európára gépfegyverrel és az izraeli polgárokra késsel támadó terroristákról szólt, idén is vannak, akikre büszke lehet Magyarország.

Állami bankok hiteleznek Vajnának

Andy Vajna kormánybiztos állami tulajdonú bankoktól kapott pénzt a TV2 megvásárlására, ám az aggódókat maga Vajna nyugtatta meg: tévéje ettől függetlenül nem lesz kormánypárti. Van azonban egy másik kérdés is: övé lesz-e egyáltalán a csatorna?

Most a fény győzött

Ira Forman örül annak, hogy a magyar kormány irányt váltott a Hóman-szobor ügyében, és jól érezte magát a székesfehérvári „felemelő és vidám” ellendemonstráción, de az amerikai kormány antiszemitizmus-ügyi különmegbízottja lapunknak elmondta, mégsem teljesen nyugodtan utazott el Magyarországról. Azóta a Hóman Bálint Alapítvány is elállt a tervtől, így a székesfehérvári közgyűlés elutasította a szoborállítást, ami ezzel lekerült a napirendről.

Hit és értékek

Ki is a názáreti Jézus?

Jóllehet Jézus Krisztus születésének a karácsonyhoz vajmi kevés köze van, ebben az időszakban talán futólag még azoknak is eszébe jut Ő, akik az év más időszakaiban nevét csak jelentés nélküli indulatszóként emlegetik, amikor valami meglepőt észlelnek: „Jézusom!” Bárcsak igaz lenne szájukban ez a szóalak! Írásunkban az emberiség Megmentőjének történeti, természetes, emberi alakjáról, eredeti környezetéről adunk közre néhány kevéssé ismert tényt. (2015. 12. 23.)

A föld alatt kezdtük, nem félünk az iszlámtól sem

A hárommilliós Örményországban a posztszocializmus szinte tapintható: lepusztult városrészek és úttalan falvak utcáin egyaránt legelésző tehenek; parkok fáit felvagdosó, a tél hidege előtt még tűzifáról gondoskodó városi panellakók; az ország svájci tájképpel vetekedő hegyvidékein végigfutó, a föld fölött néhány méterrel kanyargó gázvezeték; a kedves, de kilátástalan munkanélküli fiatalok néhány perces beszélgetésből kirajzolódó frusztrált jövőképe és elvágyódása is mind arról tanúskodik, hogy az 1991 óta független ország még ma is az egykori autoritárius rendszer kárvallottja. Az utakon a mérhetetlen számú, kiöregedett Lada mellett  vadonatúj Mercedesben, BMW-ben elszáguldó oligarchák a szomszédos orosz atmoszférát idézik fel.(2015. 12. 23.)

HÁTTÉR

A Star Wars-filmek ideológiai háttere

A napokban került a mozikba a Csillagok háborúja legújabb része, az Ébredő erő. Ezzel a filmmel vette kezdetét George Lucas űr­epo­szának harmadik trilógiája – immár a Disney égisze alatt. A film már a megjelenése előtt elképesztő hatásfokkal rebootolta a Star Wars franchise-t – elsősorban játékok formájában, de a legkülönbözőbb termékek is Star Wars brandinget kaptak (a mi kedvenceink a Zewa Star Wars-os WC-papírja, illetve a repülő­gé­pe­ken megjelent Star Wars-os hányózacskók). A Disney az elkövetkező években nemcsak a harmadik trilógia hátralevő két részét gyártja le, de a központi történet szálára fel­fűzött, úgynevezett spin-off filmeket (például a már bejelentett Rogue One és az önálló Han Solo és Boba Fett karakterfilmeket), illetve számos, nagy költségvetésű számítógépes játékot is. Az alábbiakban a sci-fi-sorozat ideológiai hátte­rével foglalkozunk a zsidó-keresztény, bibliai világnézet perspektívájából. (2015. 12. 23.)

Nem adjuk országunk kulcsait ellenségeinknek

„Ha lehet, ne kérje még tőlem, hogy összegezzem a szolgálatomat, erre ráérünk még jövő tavasszal” - ezzel fogad Ilan Mor, amikor néhány nappal az ünnepek előtt leültünk beszélgetni. Amúgy sem nosztalgiabeszélgetésre  készültem, így nem volt nehéz teljesíteni a nagykövet kérését. Ilan Mor 2011 ősze óta szolgál Budapesten, de az idei év talán az eddigi legnehezebb volt: a nagy­hatalmak kiegyeztek Iránnal, a palesztinok pedig újabb, az eddiginél is alattomosabb terrorhullámot indítottak Izrael ellen.

A szexuális szokások és a közjó

A történelem során minden nagy birodalom úgy indult kulturális felemelkedésnek, és lett belőle nagy civilizáció, hogy abszolút monogámiát követelt meg a férfiaktól és a nőktől. J. D. Unwin etnológus mutatta ki, hogy a jólét állapotában rendre bekövetkezett a szexuális normák fellazulása, amit mindig a kultúrák hanyatlása, elnéptelenedése kísért. Megállapításainak érvényességét alátámasztják a modern civilizáció jelenkori folyamatai is, nevezetesen a ’60-as évek óta tartó szexuális forradalommal egyidejűleg a nyugati jóléti társadalmak hanyatlása, öregedése és fogyása.

Tudományos-fantasztikus valóság

Míg ötven évvel ezelőtt a mesterséges intelligencia csak a sci-fi regényekben létezett, mára a hétköznapi életünk részévé vált, anélkül persze, hogy ennek igazából tudatában lennénk. Amikor a Facebook javaslatot tesz arra, hogy kit jelöljünk barátunknak, vagy az Amazon arra, hogy milyen könyvet vegyünk, vagy amikor Siri megérti az iPhone-nak feltett kérdést – a háttérben mesterséges intelligenciával rendelkező gépek futnak. És nincs vége: ott vannak még a mesterséges intelligenciát használó robotok, sofőr nélküli autók és a biztonságosan repülő drónok. A nagy kérdés az, hogy mindez áldás vagy átok az emberiség számára.

2015, a Behódolás éve

„Már jó ideje megfigyeltem, hogy Mohammed Ben Abbes jelenlétében még a legpimaszabb, legerőszakosabb újságíró is elkábul, elgyengül. Pedig szerintem nyugodtan fel lehetett volna tenni néhány kellemetlen kérdést: a koedukált oktatás eltörléséről például; vagy arról, hogy a tanároknak át kell térniük a muszlim hitre. De végeredményben nem így áll a helyzet a katolikus iskolákban is? (…) A sajtótájékoztató után megértettem, hogy éppen ott kötöttem ki, ahová a muszlim elnökjelölt vezetni akart: valamiféle általános kételkedést éreztem, és azt, hogy nincs itt semmi ijesztő, sem igazán új dolog.” (Michel Houellebecq: Behódolás)***Január 7.: Franciaországban épp aznap reggel kerül a könyvesboltokba a zseniális francia író új, már előre „iszlamofóbnak” elkönyvelt regénye, amikor két iszlamista merénylő benyomul a radikális szatirikus lap, a Charlie Hebdo székházába, 12 embert lelőnek, 11-et pedig megsebesítenek. Egy harmadik társuk egy napra rá beveti magát egy kóser élelmiszerboltba, túszul ejt másfél tucat embert, közülük négyet meg is öl.Európában párizsi iszlamista merénylettel kezdődött, és november közepén lényegében azzal is záródott az év. Az európai poszt–68-as értelmiség jó része azonban nem az okokat keresi, nem meri néven nevezni az elkövetők vallási motivációit, hanem nagyjából úgy viselkedik, mint Obama elnök egy jól sikerült iszlamista merénylet után: azonnal közli, hogy ne általánosítsunk, nem minden muszlim ilyen (nincs ember, aki ilyet állítana), amúgy meg elfelejti elmondani, hogy iszlamista támadás történt.Houellebecq remek új könyve sem iszlamofób, nem is ez a témája, hiába próbálták már jóval megjelenése előtt ezzel diszkreditálni. Ennél jóval drámaibb, pontosan érzékelt politikai és lelki folyamatot ír le: hogyan jut el egy középkorú, okos, nyugati értelmiségi oda, hogy viszonylag nyugodtan tudomásul vegye az iszlám térhódítását országában, sőt, végül maga is áttérjen, hogy újra békében taníthasson az időközben szaúdiak által fenntartott egyetemén. Végül is „végeredményben” nagy változás nem történt, „nincs itt semmi ijesztő, sem igazán új dolog”.A regény persze nem elsősorban öntudatlanul tökéletes időzítése miatt szólt nagyot az idén, hanem azért, mert a nyugati kultúrkör egy érzékeny idegét találta el. Nem, a Nyugat természetesen még nem ment alá teljesen az iszlámnak, ezért nem a behódolás, hanem csak a houellebecq-i Behódolás éve volt az idei. A kötet ugyanis azokat a mechanizmusokat tárja elénk, amelyek egy esetleges későbbi kapitulációt megalapozhatnak.A hitét, önbizalmát vesztett Európa nihilizmusát. Az állami, politikai élet korrumpálódását, a liberális demokrácia alapvető értékeinek feladását posztokért és státusért. Az erkölcsi relativizmust, a „valamiféle általános kételkedést”, különben is, kik vagyunk mi, hogy megítéljük a vallásokat, minden kultúra egyaránt értékes, állítják. Az értelmiség szelektív látásából következő megalkuvását, kognitív disszonanciáját, illetve egyértelmű Stockholm-szindrómáját: egy idő után alkalmazkodunk és megszeretjük azt, amin úgysem tudunk változtatni.Mi, kelet-európaiak jól ismerünk egy rendszert, amely negyven évig így működött – elég fájdalmas lenne Európát ilyennek látni.***Houellebecq közeljövőben játszódó regényében a Marine Le Pen vezette Nemzeti Front megnyeri az elnökválasztás első fordulóját, a szocialisták pedig úgy döntenek, inkább összeállnak a mérsékeltnek mutatkozó Muzulmán Testvériség nevű párttal, és elősegítik vezetőjük, Mohammed Ben Abbes (természetesen fiktív párt fiktív figurája) elnökké választását, mintsem hogy a szélsőjobb irányítsa Franciaországot. A régi antifasiszta reflexek mozgatta, elsőre racionálisnak tűnő lépés azonban az elképzelhető legirracionálisabb helyzetbe manőverezi a szabadság-testvériség-egyenlőség hazáját, a mai európai olvasó pedig rádöbbenhet: lehet, hogy hamarosan ő is választhat az iszlámosodás és a szélsőjobbos populizmus között. (A baloldal már döntött: nekik csak az a bajuk a szélsőséges iszlámmal, hogy a nyakukra hozza a szélsőjobbot.)Az európai radikális nacionalista pártok közelmúltbeli előretörését elnézve azonban erős az ember gyanúja, hogy a választók pontosan tudják, mi a tét, mi a különbség. Nagyon egyszerű: a radikális jobboldal szabad választásokon leváltható, az esetleges iszlám uralom nem. Ám nem is önmagában „a béke vallása” a gond, hiszen az iszlám békés, ha nem tartják be, hanem az a megújulásra képtelen politikai kultúra, amellyel összefonódott, és amelyet folyamatosan újratermel. Egyébként ha a liberális demokraták nem becsülnék le folyamatosan a terrorizmus és a menekültügy civilizációs, kulturális és vallási dimenzióit, már nem itt tartanánk.Ahogy a terrorizmus nem egyszerűen szociális kérdés, amit nagyobb, „igazságosabban” elosztott jóléttel kezelhetnénk, úgy a migráció sem pusztán gazdasági kérdés, amely varázs­ütésre megoldja az elöregedő, stagnáló, jóléti Európa minden gondját. Sőt, új, minden korábbinál komolyabb problémát hoz létre: ha egyelőre nem is behódolást, de kiegyezési kényszert egy integrációra képtelen, igen intoleráns szubtársadalommal. Apró kiengesztelő lépéseket egy olyan világ felé, amely nem tiszteli és nem becsüli eléggé a nyugati értékrendet, és amely iszlámellenes dühnek bélyegez minden racionális kritikát.Az „iszlamofóbia” nevű nem létező problémát a valódi, nem fiktív egyiptomi Muzulmán Testvériség találta ki sok éve, hogy a zsidóellenességhez hasonló kategóriával üldözöttségi státust kreáljon a muszlimoknak. Emiatt viszont a racionális iszlámkritika folyamatosan magyarázkodni kényszerül, miközben potenciális szövetségese, az európai értékeket védő értelmiség kivonul a vitákból, vagy ha nem, akkor leginkább emberi jogi közhelyeket szajkóz. Mint a menekültügyben, amelynek komplex (humanitárius, szociálpolitikai, nemzetbiztonsági és gazdasági) vetületeit redukálta humanitárius válságra. Ahhoz hozzá tudott szólni.A menekültügy nyáron, a negyven fokban, kisgyerekes családokkal és kétségbeesett, alulinformált, hatóságok által nemegyszer átvert emberekkel természetesen nagyon is humanitárius válság volt, a magyar kormány magatartása pedig nemcsak abban volt szégyenletes, ahogy a menekültekkel bánt. A civilizáció területén így nem viselkedünk senkivel, akkor sem, ha egyébként nem akarjuk, hogy itt maradjanak. Ennél sokkal nagyobb baj azonban, hogy folyamatos dezinformációs kampányával teljesen félrevitte a diskurzust.***A menekültügyet az azt kezdettől belpolitikai haszonszerzésre felhasználó NER kezdettől összekapcsolta a terrorizmussal. A hivatalos kommunikációban egyfajta generációs csúsztatás történt: akárhány (körülbelül 2 db) merénylőt rekrutált a novemberi párizsi akció főszervezője Budapesten, azért a mostani menekültek nem terrorszempontból jelentik Európa fő gondját. Bármennyire is intoleráns a szigorúan vett iszlám a Nyugattal kapcsolatban, és nem véletlen, hogy a világon szeptember 11-e óta elkövetett több mint 27 ezer gyilkos merénylet iszlamista hátterű volt, azért a menekültügy mégsem emiatt problémás elsősorban.A fő gondot a már évtizedek óta Nyugaton élő, többnyire alig integrált török és arab családok még kevésbé integrált gyermekei és unokái jelentik. Jólétben és szabadságban felnőtt, nem éhező, nem nyomorgó, a közösségi médiát profin használó, radikalizálódó második-harmadik generációs fiatalokról beszélünk, akik hol a francia banlieue-kben, hol a német „párhuzamos társadalmakban” szítják a gyűlöletet. Nem kell, hogy muszlimok néhány évtizeden belül abszolút többségbe kerüljenek Európában: a kihívás már akkor kezdődik, ha a születési rátának és a családegyesítésnek hála megkerülhetetlen, erős kisebbséggé válnak.Európának és az egész nyugati civilizációnak persze elsősorban önmagát kéne újra megtalálnia, éspedig azon az alapon, amelyen egyáltalán létrejött: az egyéni jogok, a ráció, a szabadság és méltóság, a magántulajdon szentségének és a felvilágosodásnak a talaján. Ám addig sem adhatunk csak technikai jellegű válaszokat (például kvótarendszer) a menekültügyi kihívásra. Nem válasz a teljes el- és bezárkózás, és a tényleges háborús menekülteknek jár a menedékjog, de nem importálhatjuk ide egy kétséges politikai kultúrán felnőtt társadalom embermillióit.A békét és behódolást egyaránt jelentő, a világot hívőkre és hitetlenekere felosztó, a modernizációból kimaradt iszlám nem ismeri (el) az állam és hitélet szétválasztását, nem ismeri az ember alapvető jogait. Az iszlámban nincsenek női és kisebbségi jogok, a „hitetlen” disszidensekre sokszor halál vár, a melegeket üldözik és felakasztják, a gyerekeket korán indoktrinálják, például mély antiszemitizmussal.Az európai sária-övezetekben, no-go zónákban, a „párhuzamos társadalmakban” (amelyek nem okai, hanem következményei a félresikerült multikulti-modellnek) nem érvényes a világi, alkotmányos rend. A demokratikus hatóságok radarja alatt működő vallási mediáló bíróságok dönthetnek örökösödési, válási és komoly bűnügyekben is, anélkül, hogy a világ megtudná. A mecsetekben helyenként kontrollálatlanul zúdul a hívekre a szalafista uszítás. Egyre több a jog és az előjog követelése, az oktatásban éppúgy, mint a kultú­­rá­ban, lásd a karikatúra-botrányokat, a polkorrektség őrületét adaptáló vagy csak szimplán gyáva Nyugat pedig szépen lassan enged, és nem közli újra az „érzékenységeket sértő” rajzokat. Fő a békesség.Egy újra öntudatára és szabadságára ébredő Nyugatnak sürgősen véget kell vetnie az appeasementnek. München, 1938 még nem volt olyan nagyon régen. Donald Tusk javaslatát komolyan véve 18 hónapra megfigyelés alatt kellene tartani az Európába bevándorolni szándékozókat, ám a komoly nemzetbiztonsági szűrés mellett egyfajta kulturális szűrési-önvédelmi reflexre is szükség volna, ehhez azonban az kell, hogy mi is elhiggyük: van mit megvédenünk. Értékesek vagyunk, szabadok, toleránsak, de csak a toleranciával szemben, és nem, nem minden politikai kultúra egyenértékű.A Mohammed Ben Abbeseknek pedig ideje feltenni néhány kellemetlen kérdést.(A szerző a hvg.hu munkatársa, a Kapitalizmus blog szerkesztője.)

2015, a történelem újra átment rajtunk

Több mint négy évtizede annak, hogy megjelent a The Camp of the Saints (A szentek tábora), Jean Raspail francia író regénye. Az 1973-as mű egyszerre volt nagy siker és botrányregény a maga apokaliptikus történetével, mely szerint a harmadik világbeli tömegek megindulnak Európába, amely bénultan nézi és tűri el az idegen, szegény tömegek beáramlását és honfoglalását, míg végül az utolsó bástya Svájcot is rákényszerítik sokáig őrzött határai megnyitására. A tradicionalista nézeteket valló Raspail műve akkor született, amikor még csak korlátozott számú vendégmunkás tartózkodott és dolgozott Nyugat-Európában. Története akkoriban csak egy távoli jövőben megvalósuló disztópiának tűnhetett. Idén valósággá lett. Raspail műve nem irodalmi nagyságában rejlik: jobbára száraz és kiszámítható politikai pamfletről van szó, ami ráadásul nem mellőzi a fölösleges és vállalhatatlan rasszista felhangokat sem. De maga a cselekmény, a könyvben szereplő politikai akciók és reakciók kísértetiesen hasonlítanak arra, ami idén Európában és Európával történt.

Katarzis volt, változás nem

Huszonhat éve, nem sokkal karácsony előtt kezdődött az a folyamat Romániában, amelynek eredménye lett a Ceausescu-rezsim megbuktatása és a diktátor kivégzése. A forradalom ugyan nem hozta meg azt a társadalmi változást, amit vártak tőle, de az emlékek máig élnek, és szinte mindenkinek van saját története a történelmi napokról. Az események történelmi megítélése azonban korántsem egységes, az elmúlt évtizedekben számos összeesküvés-elmélet keletkezett, amelyek titkosszolgálati akciókat, külföldről vezényelt államcsínyt láttak az események mögött, megfosztva a románokat a forradalom eszméjétől.

Putyin és népe

Oroszországot maffiaállamnak, Vlagyimir Putyint pedig szovjet diktátornak tartja Garri Kaszparov, minden idők egyik legjobb sakkozója. A Közeleg a tél című – a napokban magyarul is megjelent – könyvében Kaszparov végigveszi Putyin hatalomhoz vezető útjának főbb állomásait, elemzi a Nyugat felelősségét, és kitér az orosz néplélekre is.

KÁVÉSZÜNET

Gera Zoltán és a HISZ Mikulása akcióban

Ajándékok, örömfoci, Gera Zoli – ezekkel érkezett a Mikulás Magyra idén is. A Hit Gyülekezete Szeretetszolgálata több száz családnak vitt élelmiszeradományokat, a gyerekeknek pedig játékokat. A Télapót idén először a HISZ ifjúsági csoportja is elkísérte.

A pályán zseni, az életben ember maradt

Már tinédzserként egy topcsapat kulcsjátékosa, szinte mindent elért, de balszerencsés körülmények között elbukott egy vb-döntőt a németek ellen. Sérülés a legrosszabbkor, küzdelem a túlsúly ellen, sajtótámadások, gólkirályi címek klubszinten, és a legrangosabb európai trófea elhódítása. Népszerűség világszerte. Ez nem Lionel Messi, hanem Puskás Ferenc pályafutása. Nézzük öt pontban, mit érdemes tudni az életéről.

Segítség ott, ahol szükség van rá

Van, amikor egy kevés segítség is nagy szolgálatot tesz. Egy néhány tízezer forintos adomány talán nem tűnik soknak – de van, akinek ez a mozgásszabadságát és teljesebb értékű életet jelent. A Hit Gyülekezete Szeretetszolgálata karácsonyi ajándékként egy tíz éve rokkantnyugdíjas férfi kerekesszékét javíttatta meg.

Nálunk minden a nagybőgőzésről szól

A világhírű zenész, a Bécsi Filharmonikusok szóló nagybőgőse nagyon ritkán jár Magyarországon. Legutóbbi látogatásakor a Hit Rádió készített vele interjút, ennek szerkesztett változatát közöljük.
Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!