Kaszparov döbbenetesnek tartja, hogy Oroszország ma is úgy működik, mint a legsötétebb KGB-s időkben: leszámolások, száműzetések, politikai gyilkosságok és a szabadságjogok folyamatos csorbítása jellemzi országát. Kaszparov 2005-ben vonult vissza a sakktól, majd politikai pályára lépett, és ma is aktív emberi jogi tevékenységet folytat, elemzése tehát nem egy kívülálló műve.
Szétzúzni a tükörlabirintust
Az örmény származású Kaszparov 1985-ben, 22 évesen lett sakkvilágbajnok a Szovjetunió színeiben, ezt követően 20 éven át uralta a sportágat. A közélet és a szabadságjogok fiatal kora óta érdekelték, és már korabeli nyilatkozataiból is látszik kiemelkedő intelligenciája. 1989-ben, 26 évesen egy angol nyelvű interjúban így nyilatkozott: „Mindenkit ugyanazok a normális emberi vágyak mozgatnak. Meglehet ugyan, hogy manapság világunk két politikai érdekszférára oszlik, ám emberhez méltó életet csak az egyikben élnek – és nem itt, a Szovjetunióban. Az itteni mindennapokat csak a normális életforma torz képeként tudnám jellemezni. Olyan, mintha az ember egy tükörlabirintusban bolyongana, ahonnan egyedül úgy találhat ki, ha szilánkokra zúzza a torz tükröket. Én is ugyanazt akarom, amit mindenki más: normális életet élni, jólétben és szabadon, korlátok nélkül. Ezért fontos számomra, hogy megpróbáljam elhozni honfitársaimnak a normális életet. A napfényt.”
2015. 12. 23. (XIX/52)
