Nem írnék szabályszerű nekrológot Franco Zeffirelliről, a most elhunyt olasz filmrendezőről. Egyrészt, mivel a 96 leélt év, vagyis a hosszú élet titkának magyarázata nem teljesen tisztázott sem a bibliai Jób, sem a tudomány mai állása szerint. Másrészt csupán pár kattintás, és az adatok maguktól házhoz jönnek. A születési hely és idő, az életpálya fő állomásai, a megalkotott művek címei, az átvett díjak száma, a városok és helyek, ahol a személyiség élt és alkotott, mind könnyen hozzáférhető, hiszen közszereplőről beszélünk. Ám mindez messze nem elég, hogy pontos képet kapjunk a művész fő mozgatóiról és a belső világáról. Főként nem, ha olyan valakiről beszélünk, aki (legalább) két felejthetetlen munkájával oly sokak szívét tudta megindítani.
