A kelet- és közép-európai országok számára 1989 a kommunista rendszerek összeomlásának éve volt. Sorra dőltek le az alig néhány évvel korábban kikezdhetetlennek vélt bástyák Jaruzelski tábornok Lengyelországától és Kádár János Magyarországától Erich Honecker NDK-ján, Gustáv Husák és Miloš Jakeš Csehszlovákiáján át Todor Zsivkov Bulgáriájáig – hogy aztán a „csodák évét” a legvéresebb hatalomváltás, a Ceauşescu-rendszer összeomlása zárja le Romániában.
A kelet-európai kommunista rendszerek összeomlását alig két évvel később a Szovjetunióé követte – a demokratizálódás folyamata azonban nem mindenhol volt sikeres. Egyes közép-ázsiai országokban (így Kazahsztánban, Üzbegisztánban és Türkmenisztánban) több-kevesebb szemérmességgel villámgyorsan egyszemélyes hatalom épült ki a függetlenné válás után; a Kaukázusontúl országai közül néhány hónapos vagy éves demokratikus közjáték után tértek vissza a Brezsnyev-korszak pártfőtitkárai, immár elnöki minőségben. Autoriter fordulat zajlott le a ’90-es évek elején Fehéroroszországban, Ukrajna pedig máig Kelet és Nyugat, az európai integráció és a szorosabb orosz kapcsolatok között őrlődik. Megkérdőjelezhetetlen geopolitikai fordulat leginkább a három balti országban zajlott le.
2019.06.21. (XXIII/25)
