Abortusztabletta-osztás a Legfelsőbb Bíróság előtt. „Női jogok” mindenekelőtt.(Fotó: AP / Jose Luis Magana)
Legyen szó arról, hogy valaki illegálisan igényel vagy szolgáltat abortuszt, vagy segédkezik ilyen eljárásban, egyre több tiltakozó ügyész dönt úgy, hogy nem kezdeményez velük szemben eljárást. Van azonban még szélsőségesebb módja is a magzatölő ellenállásnak.
Wisconsinban például a Roe-ítélet ellenére is megmaradt és passzívan „várakozott” az az 1849-es törvény, ami a magzatelhajtás legtöbb formáját tiltotta. Amikor a napokban az állam demokrata kormányzója arra szólította föl a törvényhozást, hogy helyezze hatályon kívül ezt a Legfelsőbb Bíróság friss ítélete nyomán újjáéledő abortuszkriminalizáló jogszabályt, a helyi képviselők megtagadták a kérését. Erre a kormányzó egy roppant „demokratikus” huszárvágással amnesztiát ígért az államban mindenkinek, aki megszegi ezt a törvényt – a törvény értelmében az illegálisan végrehajtott terhességmegszakító műtétekért akár hat évig terjedő börtönbüntetés járna és sok ezer dollár pénzbírság. Miközben Tony Everst a baloldal hősként ünnepli, valójában anarchista jellegű lépésről van szó, ami aláássa saját hivatalának tekintélyét is. Akárcsak elnöke, úgy tűnik Evers is a központi, rendeleti jellegű kormányzás híve, akit a legkevésbé sem érdekel a helyi választók akarata alapján felálló wisconsini törvényhozó testület.
A kormányzó érvelése szerint a polgárháború, illetve a női szavazati jog bevezetése előtti korból származó törvénynek nincs relevanciája a jelenkorra. E logika mentén egészen az Alkotmányig és annak bizonyos kiegészítéseiig visszamenően meg lehetne semmisíteni az amerikai jogrendet. Talán pontosan ez a cél. Talán pontosan ezért mer egy politikus a Legfelsőbb Bíróság ítélete kapcsán olyan vakmerőségeket állítani, hogy „az egy kalap trágya”. Merész szavak egy olyan államban, ahol a Demokrata Párt sorban hét kormányzóválasztást veszített el, és a legutóbbit is csak alig 30 ezer szavazattal nyerte meg.
2022.07.08. (XXVI/27)
