Sebastian Vettel a Hungaroringen protestál a magyar gyermekvédelmi törvény és a rasszizmus ellen.(Fotó: AP / Florion Goga)
A járvány miatt egy év késéssel megrendezett olimpia és labdarúgó-Európa-bajnokság történései erős vitákat generáltak. Sokan ünneplik, hogy különböző politikai ügyek (mint a rasszizmus elleni vagy az LMBTQ melletti kiállás) a sportélet részévé válnak. Azonban – különösen a nézők között – jelentős azok tábora, akik szerint a politikának az arénák falain kívül kellene maradnia.
Az olimpiák az ókori Görögországban a megbékélés időszakát jelentették. Ilyenkor bármilyen konfliktusuk is volt a görög törzseknek egymással, a játékok idejére mindenképpen fel kellett azokat függeszteniük. Ezt a mentalitást átvette a modern kori olimpia megálmodója, a francia Pierre de Coubertin báró is. Amellett, hogy rajongott az antikvitásért, az olimpiai játékok felelevenítésével nem titkolt célja volt az is, hogy a nemzetek közötti megbékélést szolgálja. Párizsi kiáltványában arról értekezett, hogy a sportolók külföldre küldése „a jövő szabad kereskedelme!”
Coubertin víziója szerint a férfiak így rögzített szabályok alapján kialakított békés sporteseményeken mérkőzhetnének meg, ahelyett, hogy a harctereken ontanák egymás vérét. Humanista lévén komoly pedagógiai jelentőséget tulajdonított a sportnak: a jellemformálás fontos eszközének tartotta. Dédunokája szerint az ő szemében „a sportnak elsősorban emberi értékeket kellett közvetíteni, hogy megfelelő alapot nyújtson az élethez”.
2021.08.13. (XXV/32)
