A pandémia a világ minden táján töréseket és sebeket okozott, nemcsak az emberi kapcsolatokban, hanem a munkavállalás és az egzisztenciaépítés területén is. Sokan elveszítették biztosnak hitt megélhetésüket, vagy vallottak kudarcot házasságukban. Az anyagi létbizonytalanság okozta stressz érthető módon többekre bénító hatást gyakorolt, míg másokra pont az ellenkezőjeképpen hatott; kreativitásuk és az életben maradás iránti olthatatlan vágy tört elő. A következő történetben az ázsiai Kirgizisztánból származó Polina mesél nekünk arról, hogyan ragaszkodott a végsőkig az álmaihoz, amit az utolsó pillanatban sem hagyott illúzióvá sorvadni.
Milyen tervekkel érkeztél Magyarországra?
– Kirgizisztánban születtem, de már több mint tíz éve élek Magyarországon. 18 évesen, érettségi után jöttem Budapestre, hogy teológiát tanuljak a Szent Pál Akadémián. Az alapvető célom az volt, hogy miután elvégzem az iskolát, hazamegyek, és otthon kezdem el a nagybetűs életet.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »