Nem mintha a helyszíntől idegenek lettek volna a rendkívüli spirituális élmények. Amikor ezer évvel korábban Salamon fölavatta az első Templomot, a Szövetség Ládájának elhelyezése után a papok összeestek az Úr jelenlétében. Arra azonban nem volt példa, hogy egyszerű hívők „beteltek Szent Lélekkel, kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nekik szólniuk”.
Pedig ez történt, megszületett a jeruzsálemi gyülekezet, és vele a keresztény hit, ami átformálta a világot.
Az eredeti pünkösdi élmény és az ezzel elérhetővé vált karizmák – a nyelveken szólás, a gyógyítás ajándéka, a prófétálás és a Szent Szellem többi megnyilvánulása – az apostolok korában központi helyen álltak a gyülekezetek életében, amint arról az Apostolok cselekedeteinek könyve és más újszövetségi írások – elsősorban Pál levelei – tanúskodnak.
Az első generáció elköltözése után sem tűnt el a pünkösdi tűz, ahogy azt az első század végén és a második század elején keletkezett írásokból tudhatjuk. Egy idő után mégis elapadni látszott a mennyei folyó, és más kijelentések kerültek előtérbe az egyházban. A karizmák azonban ekkor sem tűntek el, legfeljebb búvópatakként visszahúzódtak. Ennek a 2000 éves folyamatnak a története a mai keresztények számára is tanulságos, ezt igyekeztünk felvázolni a huszadik századi pünkösdi mozgalom előtörténetéről és gyökereiről szóló cikkünkben.
2022.06.03. (XXVI/22)
