A századik évfordulóját ünneplő pünkösdi mozgalomnak - annak ellenére, hogy eddigi pályafutása növekedés, megosztottság, ellentmondások jegyében zajlott - az üzenete aktuálisabb napjainkban, mint a múlt század elején.

A Biblia, az Újszövetség, Jézus Krisztus személye ismételten a támadások kereszttüzében áll, és ennek egyik fő oka az egyházi élet hiányosságaiban, torzulásaiban, elsivatagosodásában keresendő.

A mai kereszténységet és vezetőit általában nem veszi körül, nem itatja át az a természetfölötti, szellemi realitás, amelyben pünkösdkor Jézus százhúsz tanítványa elmerült, s amelyből származó szellemi megtapasztalások, ismeretek, csodák, erőmegnyilvánulások és jelek evidenssé tették bennük, hogy Jézus Krisztus föltámadása és mennybemenetele után is együtt él és munkálkodik Isten Szelleme által a tanítványaival, és folytatja művét.

Jézus képviselete és bemutatása a világnak nem dogmatikus hitvallásokon, szertartásokon, rituális gyakorlatokon, hagyományőrzésen alapult a korai egyházban, hanem a Megfeszített hirdetésén és Isten Szellemének a megnyilvánulásain, ennek eredménye pedig nem csupán az lett, hogy a római impérium területén viszonylag rövid idő alatt elterjedt a kereszténység, és különböző etnikai, kulturális háttérből jövő emberek csatlakoztak az eklézsiához.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek

hetilap

Pünkösdkor született az egyház

Kétezer évvel ezelőtt, egy zsidó zarándokünnepen Jeruzsálemben megszületett az egyház, és egy nap alatt egy 120 fős imacsoportból több mint háromezer lelket számláló közösséggé vált. (2020.05.29.)

Hack Márta / Hit és értékek

hetilap

Pünkösd tegnap és ma

Nagy valószínűség szerint Jézus Krisztus születése után a harmincadik évben teljesedett be a keresztény meggyőződés szerint az Ószövetség sávuót, azaz hetek nevű ünnepe. A második legnagyobb ószövetségi zarándokünnepre – melynek konkrét időpontját mindig az ötvennapos kalkulációval határozták meg (az első zsengék ünnepétől számított hét hét eltelte utáni napon) – nemcsak Júdeából, Szamáriából, Galileából, hanem az akkori világ zsidó diaszpórájának jelentősebb közösségeiből is érkeztek zarándokok Dávid városába, Jeruzsálembe, hogy ilyen formában is kifejezzék a Mindenható személye iránti feltétlen tiszteletüket. (2000. 06. 10.) 

Németh Sándor / Hit és értékek

hetilap

Nők a pünkösdi mozgalomban

Bár a korábbi évszázadok nem sok feladatot tartogattak a nők számára a keresztény egyházakban, a jelek szerint ez – legalábbis ami a pünkösdi-karizmatikus felekezeteket illeti – változóban van. A huszadik század elején Aimee Semple McPherson, majd Kathryn Kuhlman világszerte ismert előfutárai voltak a mai igehirdető aszszonyoknak: százezreket szólítottak meg eredményesen az evangélium jó hírével és az isteni gyógyulás üzenetével. Mindkettőjük szolgálatáról elmondható: nemcsak megtanították az embereket arra, hogy higgyenek a csodákban, hanem különleges egyéniségükkel igazi színfoltok voltak a pünkösdi egyházban. Évtizedekig azonban kevesen követték őket ezen az úton. (2000. 06. 24.)

Szabó Ibolya Anna / Hit és értékek

hetilap

Pünkösd után: a karizmák titkai

Az Újszövetség által a "Szentlélek ajándékainak", "karizmáknak" ("khariszma": "jókedvből vagy könyörületből adott ajándék") nevezett isteni, természetfeletti megnyilvánulások működéséről még az I–II. századból is bőséges adatokkal rendelkezünk. Ezek közé tartozott többek között a prófétálás, a gyógyítás ajándékai, a csodatevő erők működése, a gonosz és tisztátalan szellemek felismerésének, megkülönböztetésének és kiűzésének ajándéka, vagy a nyelvekenszólás. A keresztények közismertek voltak arról, amit Márk evangéliuma szerint Jézus határozott meg ismertetőjegyükként: "Akik hisznek, az én nevemben démonokat űznek, új nyelveken szólnak, betegekre vetik kezeiket és meggyógyulnak." (Mk 16,17–18) (1999. 05. 22.)

Grüll Tibor / Hit és értékek